Hidrológiai Közlöny 1987 (67. évfolyam)
4. szám - Balázs D. Oszkár: Nyíltvízi bevonatképződés tanulmányozása mélyvízű hegyvidéki tározókban
200 hidrológiai! közlöny 1987. 67. évfolyam, 2—3. szam tű kémiai rétegződés megfigyelhető bennük (1. ábra). Emiatt ezekben a tározókban a víz fizikai, kémiai tulajdonságai, az anyagforgalom-, és energiaáramlás folyamatai, a tó élővilága úgy a sekély vizű tavakétól, mint a valódi mély vizű tavakétól eltérően alakulnak. Űj tározók vízminőségének kialakulása számos fizikai, kémiai, biológiai tényező bonyolult kölcsönhatásának függvénye. A tározókészítés-, és üzemeltetés problémái abból adódnak, hogy a tározóknak csak a medrét, műtárgyait tudjuk elkészíteni, a tározó élővilága—s így víz minősége is— a véletlenre van bízva (Felföldy, 1977a). Ezekről a fiatal (15—20 éves) hazai tározókról megjelent csekély számú közlemény, jelentés a tavak fizikai, kémiai jellemzőivel, a bakterio-, a fito- ós a Zooplankton társulásokkal (Andrik, 1978; Andrik et al., 1977; Hartha, 1981), az elsődleges termeléssel (Felföldy, 1977b), a vízminőség várható előrejelzésével (Felföldy, 1977a) vagy pillanatnyi állapotával (VITUKI jelentések 1974; 1978; 1981) foglalkozik. Az üledékben élő társulások közül a Lázbérci-, és a ltakacai-tározók vízfenék élővilágát a VITUKI (1974, 1978, 1981) már tanulmányozta, de a hazai mély vizű tározók élőbevonata, a bevonat, vízminőség jelző-, ós alakító szerepe ez idáig feltáratlan maradt. A biztonságos, megfelelő minőségű vízmű üzemeltetéshez szükségesnek látjuk a vízbázist jelentő tározók vízminőségének, élővilágának mind teljesebb körű céltudatos megismerését. Különösen indokolt ez ivóvíz hasznosítású tározók esetén (Bartha, 1981). A felszíni vizek hidrobiológiái vizsgálata azonban ma már nem korlátozódhat csupán a planktonanalízisekre, hiszen pl. az elsődleges termelésben jelentős rész jut a biotekton szervezeteknek is (Felföldy, 1961; Hickman, 1971; Pieczynska, 1970; Sladecek ós Sladeckova, 1962; Strabskraba ós Pieczynska, 1970; Wetzel, 1964). Az élőbevonat vizsgálatok jelentőségót pedig az is indokolja, hogy megtalálhatók benne a három alapvető trofikus szint — producensek, konzumensek, dekomponensek — képviselői (Duplakov, 1933; Karsinkin, 1934; Pieczynska, 1964). A bevonattal foglalkozó csekély számú hazai munkák a sekély vizű tavak (Felföldy, 1958; 1961), ipari vízrendszerek (Lakatos és Tokár, 1977; Tokár et al., 1976), és ivóvízművek (Balázs D., 1985) bevonatával és élőbevonatával foglalkoznak. Mély vizű tározóink többségének vegetációjából hiányzik a parti zónát alkotó makrofita növényegyüttes, amelynek pedig jelentős szerepe lehet a tározó vízminőségének stabilitásában, a kedvezőtlen szárazföldi hatások tompításában (Felföldy, 1981). A makrofita társulásokban — legyen az nádas, gyékényes, hínaras — fontos szerep jut a bevonat élőlényeinek is, amelyek a tápanyagforgalomban jelentős szerepet tölthetnek be. Mély vizű tározóknál gyakran hiányzik a makrofita állomány és annak kedvező hatása, azonban például nádas utólag mesterségesen is telepíthető. Terveinkben szerepel a tározóinkat a vízgyűjtőről érkező esetenkénti jelentős tápanyagterhelésen mesterséges nádas-gyékényes rendszer kiépítésével javítani. Utólagos, mesterségesen létrehozott rrvikrofitatelep esetén a bevonat élőlényei részben a táppatakokból, részben a nyílt vízből kerülnek az alzatul szolgáló víz alatti növényfelületekre. Jelen munkánk során tájékozódni kívántunk a nyílt vízben különböző mélységekben kialakuló bevonat kémiai összetételéről, tömegéről, a folyamat sebességéről. Ivóvízhasznosítású tározókról lévén szó, fontos ismernünk a mesterséges alzatokon megtelepedő biotekton jelentősebb rendszertani csoportjait, a megtelepedés dinamizmusát, hiszen az innen üzemelő vízmű műtárgyain, csempe, acél, üveg, homok, műanyag felületein is ezen élőlények megtelepedésével kell számolni. 2. A vizsgált tározók és az alkalmazott módszerek 2.1. A tározók bemutatása A nyílt vizi bevonatképződést az Északmagyarországi Regionális Vízmű kezelésében és így az Északi-Középhegységben lévő négy mély vizű tározóban vizsgáltuk 1982 nyarán. A négy tározó — Lázbérc, Köszörüvölgy, Csórrét, Komravölgy — legfontosabb hidrológiai és vízkémiai jellemzőit az 1. és 2. táblázatokban és az 1. ábrán foglaltuk össze. A vizsgált tározók közös sajátsága, hogy — mint azt a bevezetőben már említettük — nem jellemző rájuk a sekély vizek A tározók műszaki jellemzői 1. táblázat Lázbórc KöszörűCsórrét Komravölgy völgy Tengerszint feletti magasság (Af/m) 195,5 331 533 197 Feltöltés éve 1969 1968 1978 1977 Legnagyobb térfogata (ezer m*) 6200 370 1110 4400 Maximális vízfelület (hektár) 87 4,6 12 47,6 Legnagyobb vízmélység (méter) 16,5 17,5 22,5 22,0 Átlagos vízmélység (méter) 7,5 8,3 9,0 9,0 A tározó helye ITpponyMátra Mátra Cserhát -hg. hg. hghg2. táblázat A tározók vizének legfontosabb minőségi jellemzői Lázbérc KöszörűCsórrét Komravölgy völgy Halobitás béta-alfabétabétabéta-alfa(vez. kép. után) -oligo-oligo-oligo-oligohalobikus halobikus halobikus halobikus Szaprobitás bétabétaoligoalfa-béta(KOIsMn alapján) -mezo-mezo-béta-mezo-szaprób -szaprób -mezo-szaprób -szaprób Trofitás eutróf mezomezotróf eu-poli(algaszám, klorofill -eutróf tróf alapján) összes keménység (CaO mgXdm3) 140—170 75—106 56—78 73—120 Secehi-átlátszóság (centiméter) 170 150 .. 500.. 100 Tápvíz nyári átlag o-P0 4- koncentrációja (mgXflnr 3) 0,90 0,32 0,30 1,02
