Hidrológiai Közlöny 1987 (67. évfolyam)
4. szám - Welther Károly–Rück István–Simon Ferencné: Vizsgálatok csatornahálózatok szagártalmának csökkentésére
WELTHER K.— RÜCK I.—SIMONNE: Vizsgálatok, csatornahálózatok 193 Vizsgálatok csatornahálózatok szagártalmának csökkentésére* Weither Károly Magyar Ásványolaj és Földgáz Kísérleti Intézet 8201 Veszprém, József A. u. 34. Itiick István Dunántúli Regionális Vízművek 8601 Siófok, Tanácsház u. Simon Ferencné Magyar Ásványolaj és Földgáz Kísérleti Intézet 8201 Veszprém, József A. u, 34. Kivonat: Napjaink egyik legösszetettebb környezetvédelmi feladata a szagártalmak mérséklése. A szerzők a szennyvíz kezelése és gyűjtése során jelentkező szagproblémák megoldásával kapcsolatos kutatási eredményeket mutatják be. Röviden áttekintik, hogyan keletkeznek a szennyvíz kezelése során bizonyos jellemző szagkomponensek, milyen jellemző állapotok, rétegek és folyamatok alakulnak ki a csatornákban. Értékelik a szagemisszió jelentőségét ós összefoglalják az objektív értékelésre kidolgozott, illetve javasolt módszereket. Beszámolnak a bfizanyagok vizsgálatának eredményeiről és bemutatják a szelektív gázkromatográfiás detektorok alkalmazásával végzett elemzések során kapott összetartozó kromatogramokat. Összefüggést mutatnak be a különböző működési elvű gázkromatográfiás detektorok kimutathatósági határa ós az organoleptikus módszerrel megállapított szagingerküszöb között. A szagok mórsóklésével kapcsolatos eljárások felsorolása után ismertetik a Balatonfűzfő II. szennyvízátemelőnól alkalmazott MÁFKI —DRV technológiát. Kulcsszavak: szagártalom-csökkentós, szennyvíz, szagemisszió, gázkromatográfia, Balaton 1. Bevezetés A szennyvíz gyűjtése és kezelése során keletkező szagprobléma megoldásával kapcsolatos kutatási eredményekről számolunk be jelen közleményünkben. A balatoni üdülőkörzet ós a tó vízminőségének védelmével foglalkozó vízügyi államigazgatás döntése szerint még tisztított szennyviz se kerülhet a Balatonba. Az északi parton keletkező szennyvíz elvezetése az eddig kiépült, mintegy 25km-esszakaszról átemelőszivattyúk és nyomóvezetékek segítségével történik a Duna vízgyűjtő területére. A balatonfűzfői szennyvíztisztító telep előtt lévő utolsó előtti átemelőállomás családi házakkal körülvett, forgalmas helyen létesült, így ebben a térségben ez kiváltotta a lakosság heves ellenkezését. 2. Szagok keletkezése szennyvíz kezelése során A szennyvizek kezelése során kibocsátott szaganyagok egy része a szennyvízből származik (primer ozmogének), másik része pedig biológiai és kémiai átalakulások során képződik (szekundér ozmogének). A szaganyagok lehetnek szervetlen * A „Környezetvédelem Analitikája 12. Tudományos Ülósszak"-on, elhangzott előadás alapján. Szombathely, 1985. IX. 23—25. gázok és szerves gőzök (Rudolph, 1981; (Nürnberger et al., 1979). A kommunális szennyvíz szagának erőssége számos egyébb tényező mellett a szennyvíz frissességével is összefügg. A szennyvizek ebből a szempontból Sawyer, és McCarty (1967) szerint az oxidáló és redukáló anyagok viszonylagos koncentrációval, illetve célszerűen az oldott oxigén koncentrációja szerint is csoportosíthatók. Friss a szennyviz, ha oldott oxigéntartalma nagyobb, mint 1 mg/l. Nem friss a szennyvíz, ha az oldott oxigén mennyisége ennél kevesebb. Rothadt a szennyvíz, amennyiben molekuláris oxigén és nitrátok távollétében mikrobiológiai bomlási folyamatok mennek végbe. A biológiai hártyákról, mint élőhelyekről Szalay (1967) ír. Az 1/b. ábrán a friss szennyvízre vonatkozó, az 1 mg/l-nél nagyobb oxigénkoncentráció jelenlétében kialakuló állapotot mutatjuk be. Ekkor: — a csatorna falán a szennyvíz magasságának ingadozásától, valamint a gáztér állapotától függően változóan nedves felületű biológiai hártya alakul ki; — a biológiai hártya ós a szennyvíz fő tömege között az áramlási viszonyoktól függő lamináris réteg helyezkedik el; és — a biológiai hártya a lamináris réteget követően aerob zónára, anaerob szulfidtermelő zónára ós a csőfallal közvetlenül érintkező, a bűzképződés szempontjából inert zónára osztható fel.
