Hidrológiai Közlöny 1987 (67. évfolyam)
1. szám - Domokos Miklós: Hidrológiai módszerek Spanyolországban
18 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1987. 67. ÉVFOLYAM, 1. SZA M Hidrológiai módszerek Spanyolországban Domokos Miklós Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont 1095 Budapest, Kvassay J. u. 1. Kivonat: A tanulmány szerzője 1982 első félévében részt vett a madridi XVII. Nemzetközi hidrológiai tanfolyamon, amelynek súlypontja a felszíni hidrológiai adathiány-pótlás ós a tározóméretezós. A magyar gyakorlattal nem mindenben egyező szemléletű „spanyol hidrológiai iskola" kikristályosodott, hagyományos irányzatú módszereit a tanfolyam hallgatói által — egységes adathalmaz felhasználásával ós egységes tematika szerint — kidolgozandó konkrét hidrológiai tanulmány fontosabb fejezeteinek ismertetésével mutatja be. A 12 830 km 2 kiterjedésű hegyvidéki vízgyűjtőre készült tanulmány keretében, többek között, 62 csapadék- és 8 vízhozammérő állomás adatsorait ellenőrizték, helyesbítették és egészítették ki; meghatározták a 12 rész vízgyűjtő fizikai paramétereit és sokévi átlagos vízmérlegeit; előállították a vízgyűjtőn létesíthető 3 tározó teljesítőképességi görbéit ós meghatározták a tározók összehangolt működtetésével biztosítható vízszolgáltatás mértékét; különböző módszerekkel (köztük az izokrónák módszerével ) méretezési árhullámképeket állítottak elő stb. Kulcsszavak: hidrológia oktatása, adathiány-pótlás, vízgyűjtő-paraméterek, sokévi átlagos vízmérleg, tározó-teljesítőképességi görbe, mértékadó árhullám. 1. Bevezetés A magyar szakemberek viszonylag kevéssé ismerhetik a világ spanyolul beszélő részén — tehát magában Spanyolországban, valamint Közép- és Dél-Amerika országaiban (Brazília kivételével) — kialakult hidrológiai iskolát. Ennek fő oka, a nagy földrajzi távolságokon kívül, talán a spanyol világ nyelvi elszigetelődésre való hajlama és az a körülmény, hogy hazánkban a spanyol nyelvet a többi világnyelvnél kevésbé ismerik. Ügy vélem, hogy az említett „spanyol hidrológiai iskola" szemléletét, általánosan alkalmazott ill. ajánlott módszereit jól jellemzi az UNESCO támogatással évenként megtartott madridi Nemzetközi Általános és Alkalmazott Hidrológiai Tanfolyam tananyaga, hiszen ennek a Hidrológiai Decennium kezdete (1965) óta 1982-ig megrendezett 17 kurzusát összesen 680 hallgató — köztük 250 spanyol és 380 közép- és délamerikai hallgató — végezte el (Instituto de Hidrología, 1981). A spanyol világ hidrológusainak továbbképzése terén Madrid egyeduralma a legutóbbi évekig szinte kizárólagos volt (UNESCO, 1978). Az újonnan jelentkező „versenytársak": Kuba és Argentína. Különösen a kubai hidrológus-(alap)kópzés színvonalának és alaposságának van jó híre. 1982 első félévében, a madridi XVII. Nemzetközi Általános és Alkalmazott Hidrológiai Tanfolyam hallgatójaként (Dirección General, 1982; Domokos, 1983) alaposan, „belülről" ismerhettem meg a „spanyol hidrológiai iskola" szemléletét továbbra is elsődlegesen meghatározó, R. Heras professzor vezette madridi továbbképző központ felszíni hidrológiai tananyagát. Ennek az ismeretanyagnak a szemléletét, összetételét a legjobban azzal jellemezhetem, ha kivonatosan bemutatom a tanfolyam hallgatói által tanulócsoportonként, jelentős (200—300 órás) munkaidő-ráfordítással kidolgozott hidrológiai tanulmány tartalmát. Ismertetésemben a triviálisnak ítélt — a magyar hidrológiai gyakorlatban is általában hasonló módszerekkel megoldott — részfeladatokat vagy mellőzöm vagy csupán megemlítem, ós csak a nálunk kevésbé szokásos megoldásokra térek ki részletesebben. (Az eredeti feladatkiírás (Escuela de Hidrología, 1982) 19 feladatát ily módon 9 pontba sűrítem össze. A bemutatott példákat egy argentin hallgatótársammal közösen készített dolgozatomból veszem (Baross, Domokos, 1982). Megemlítem, hogy az általunk követett megoldásokat, ha nem minden esetben azonosak is a tanfolyam tanárai által leginkább ajánlottakkal, a dolgozat bírálói végül is elfogadták. 2. A hidrológiai tanulmány kiindulási adatai A tanulmány tárgya: a Spanyolország ÉK-i részén, a Pireneusokban eredő és az Ebroba torkolló Rio Segre vízgyűjtőjének legfelső, 12 830 km 2 kiterjedésű, az 1. ábrán a P. 1 jelű szelvényhez tartozó része. A vizsgált vízgyűjtő vízválasztójának legmagasabb pontja: 3300 m tsz. f., legmélyebb pontja (a P.l jelű szelvényben): 70 m tsz. f. A terület felső, 1500 m feletti részét főleg kambrium- és devon-korú, alsó részét eocén és oligocén kőzetek alkotják, a folyóvölgyek negyedkoriak. A felszín 20%-a fedetlen szikla, 50%-a erdőtalaj és 30%-a mezőgazdaságilag művelt terület. Az évi középhó'mérséklet a vízgyűjtőterületen 10,5 °C; a csapadék sokévi középértékei 450 mm/év-től 1300 mm/év-ig terjednek. E vízgyűjtő hidrológiai tanulmányának elkészítéséhez egységesen a következő kiindulási adatokat adták közre a tanfolyam tanulócsoportjai részére:
