Hidrológiai Közlöny 1987 (67. évfolyam)

2-3. szám - Andrik Péter–Takács Sándor: Bakteriológiai vizsgálatok nem-pontszerű vízszennyezés kutatására kijelölt mintaterületen

124 HIDROLÓGIAI! KÖZLÖNY 1987. 67. ÉVFOLYAM, 2—3. SzA

M Mivel a bemutatott bakteriológiai paraméterek éves átlagértékei a diffúz szennyeződést nem jelzik kellő érzékenységgel, a 3. ábrán a Rakaca-patak 8. sz. mintavételi pontján (Meszes) mért, 37 °C-on fekvő baktériumszám és Clostridium-szám abszolút értékeit ábrázoltuk a vízhozam függvényében, az 1983-as évben. Az ábrán a mintavételi időpontokban mért lebegőanyag tartalmat is feltüntettük. A baktériumszám változása az esetek egy részében (Id. I—

III. és X—XII. hónapok) egyirányú a vízhozam és a lebegőanyag változásával, míg máskor (V—IX. hónapok) ez az összefüggés nem, vagy csak a lebegőanyag vonatkozásában észlelhető. Az anomália ellenére valószínűsíthető, hogy a megnövekedett vízhozam — a lebegőanyaggal — nagyobb baktérium tömeget szállít el a patak vízgyűjtőjéről. A távolabbi, masszív szennyeződés indikátoraként ismert Clostridium-szám és a vízhozam minden vizsgálati időpontban azonos irányban változott, és szoros összefüggésben állt a lebegőanyag tartalommal. Az ábra alapján úgy tűnik, hogy az aerob és anaerob baktériumokat a patakvíz lebegő részecskéi szállítják, mely utóbbinak mennyisége viszont a vízhozam függvénye. így megmagyarázható az a jelenség is, amikor a vízhozam kismérvű megváltozása mellett a baktériumtartalom jelentős növekedését vagy csökkenését tapasztaltuk a nagyobb vagy kisebb lebegőanyag tartalmú vízben. Az értékelést tovább finomítva, a 4. ábrán egy árhullámmérés (1984. május 4—11.) eredményeit tüntettük fel a Rakaca-patak 8. számú mintavételi pontján. A vízhozam függvényében ábrázoltuk a coliformszámot, a 37 °C-on növő baktériumszámot, valamint az ÉVIZIG által mért KOI-vs és lebegőanyag-értékeket (VITUKI, 1985). Az ábra szerint a bakteriológiai mutatók jól követik a vízhozam, valamint a lebegőanyag-tartalom és a KOIváltozását. A vízhozam mintegy tízszeres növekedése (1984. 05. 07.) a coliformszám és a baktériumszám kb. két nagyságrendű emelkedését idézte elő, ugyanakkor a KOI kétszeresére, a lebegőanyag4. ábra. Az 1984. 05. 04—05. 11. között levonult árhullám a Rakaca-patak 8. sz. mintavételi pontján. A vízhozam, a lebegőanyag-tartalom, a KOíys, o coliformszám és a 37 °C-on növő baktériumszám összefüggése tartalom pedig egy nagyságrenddel nőtt. A vízmennyiség kb. húszszoros növekedésével egyidejűleg (1984. 05. 08.) mintegy három nagyságrenddel emelkedett a coliformszám és a baktériumszám, a KOI háromszoros lett, a lebegőanyag tartalom négy nagyságrenddel nőtt. A bakteriológiai jelzők változása a két kémiai mutató közül inkább a lebegőanyaggal függ össze. Az árhullám kezdetén (1984. 05. 07.) a patak vizében megjelentek a Sal?noneíía-baktériumok, később — feltehetően a megnövekedett kísérőflóra miaitt — izolálásuk nem járt sikerrel. 4. Értékelés Az 1981—85. között, a Rakaca-patak vízgyűjtő területén végzett vízbakteriológiai vizsgálatok alapján az alábbi megállapítások tehetők: (a): Az 1. táblázatban, az 1. és 2. ábrákon bemutatott bakteriológiai paraméterek azt bizonyítják, hogy a vízminőségi mintaterület vizsgált vízfolyásai bakteriológiai szempontból közepesen szennyezett, II—

III. osztályba sorolható felszíni vizek. A jelentős vízhozambeli ingadozás miatt nagyon változóképesek, a minőségi változás gyorsan (akár órák alatt is) bekövetkezik, s ilyenkor a patakok vize az I—IV. kategóriák bármelyikébe kerülhet. A Rakaca-patak főágban a folyamatos partmenti és/vagy oldalági szennyezés miatt az öntisztulás nem éri el a kívánatos mértéket. A vízfolyásokba kerülő szennyezőanyagok egy része fekáliás eredetű, a patakok gyakran kórokozókkal terheltek. b) A Rakaca-patak mentén fekvő települések közül Rakacaszend község vízszennyező hatását a bakteriológiai paraméterek község utáni emelkedése igazolja. Feltehető, hogy a többi, külön nem vizsgált település (Rakaca, Szászfa, Krasznokvajda, stb.) is hasonlóan terheli a patak vizét, s ez a szenynyezés egyben „elfedi" a vízgyűjtő terület távolabbi (nem-pontszerű?) helyeiről érkező lemosódás hatásait. c) A vizsgálati időszakban az 198'l-es év volt a legcsapadékosabb, míg 1982. átlagos csiapadékú év volt. A bakteriológiai vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a jelentős csapadék növeli a szennyezőanyagok felszíni vizekbe mosódását. Ugyanis 1984ben — 1982-höz viszonyítva — számos bakteriológiai mutató, így a coliformszám, a Clostridiumszám, a salmonellák előfordulása emelkedett mind a főág, mind a mellékágak vizében. d) A Rakacai tározó vize bakteriológiai szempontból „tiszta", kórokozó baktériumot nem tartalmaz. A Clostridium-szám maximumai esetenként meghaladták az I. osztály határát, azonban e baktériumok szaporodása az állóvizekben természetes folyamat. A tározó alján összegyűlt üledék anaerob bomlása magyarázza az alvízcsatornának a felszínközeli vízrétegeknél rosszabb bakteriológiai minőségét. E „belső" vízminőségromlás ellenére a Rakacai tározóból a Bódva folyóba távozó víz bakteriológiailag I—II. osztályba sorolható. e) A rendszeresen végzett bakteriológiai vizsgálatok felvilágosítással szolgálnak a felszíni vizek általános állapotáról, szennyeződésük, tisztulásuk