Hidrológiai Közlöny 1987 (67. évfolyam)

2-3. szám - Juhász Endre: A szennyvíziszap komposztálása egyéb hasznosítható anyagok felhasználásával

JUHASZ E.: A szennyvíziszap komposztálása 105 = 75—80%. A betáplálás szempontjából megfelelő' keverék összeállításához ebben az esetben a követ­kező összefüggés alkalmazása javasolható: (­n( 1 ~Wi) + m(\-w» z) 11 + m -)xlOO (%) We­ahol: iv c — az elegy optimális nedvességtartalma (~5Ü%) iOi — az iszap, w s z a szemét nedvességtartalma ^ 1 1 ® s m a z ^ sz aP' öletve szemét térfo­gata (m 3) Az iszap, a hozzáadagolandó különféle lazító anyag keverési aránya szárazanyagra vonatkoztat­va általában 1 : 1,5—1 : 3 között változik, azon­ban az előzőekkel együtt a folyamat beindulásához C/N arány (25—40) feltétlenül szem előtt tartan­dó. Komposztban található anyagok A komposztban általában megtalálhatók a növé­nyek növekedéséhez és normális fejlődésükhöz nélkülözhetetlen anyagok, mint: a nitrogén, foszfor, kálium, mész, magnézium, vas, mangán, bór, réz, cink. A nitrogén főleg szerves kötött formában van jelen. Az NHj—N összetevő a korhadási állapot jellemző mu­tatója. Kívánatos, hogy az NH,—N tartalom alacsony legyen. A foszfor szerves ós szervetlen kötött formában jelenik meg. A kálium, mész, magnézium általában változó mennyiségben ós nehezen oldható állapotban van jelen. Ezek nagy ingadozása összefügg a származási hely geológiai adottságaival is. A vas, mangán, réz, cink többnyire szervetlen kötés­ben található meg. A réz és cink a „problémát okozó" fémek közé sorolandó, melynek határértékén túli jelen­léte toxicitást eredményez. A bór a növényi fejlődés szempontjából lényeges nyomelem — s ha a határértéket nem haladja meg — a komposzt értékmeghatározó tényezőjeként veeendő számításba. A komposzt fontosabb jellemzői Víztartalom: a kezelhetőségi és szállíthatósági tulajdonságok a víztartalomtól függenek. A kom­poszt víztartalma ne haladja meg az 50%-ot (wrs. 50%). Az alacsony víztartalom mind az el­szállítás, mind a kiszórás szempontjából kedve­zőbb. Zsákolt árunál ms20% betartása ajánlott. 2>H érték: a komposzt pH értéke a semlegestől a gyengén lúgos tartományban legyen. (pH = = 7,0—8,0) C/N arány: a C/N arány összefügg a korhadási folyamattal és a komposzt felhasználhatóságával. Mind a kiindulás, mind a korhasztás folyamán mért későbbi érték nagymértékben szóródhat. Az arány csökkenése a komposztálás előrehaladására utal. A C/N arányt nitrogéntartalmú dúsítókkal is lehet változtatni, emiatt azonban a korhadási fok­ra történő visszakövetkeztetés nem egyértelmű. Szemszerkezet: a komposzt megkülömböztetése szemcsenagyság szerint a következő: — finomszemcséjű: d < 10 mm — közepes szemcséjű: 10 < d < 16 — durva szemcséjű: 16 -c d < 25 Ballasztanyagok: a komposztálásban a ballaszt­anyag csak olyan mértékben és minőségben lehet, hogy az előirányzott felhasználás esetében em­berre, állatra, talajra és növényre stb. károsodást ne okozzon, azaz ezeket az anyagokat .szeparálás­sal minnél nagyobb mértékben el kell távolítani. Fajtái szerint: — szervetlen ballasztanyagok: üveg, kerámia, fé­mek, salak, kő, stb. — szerves balasztanyagok: műanyagok, bőr, gumi, fa, koksz, szén, csontok, gyü­mölcsmagok stb. 3. A komposztkészítés technológiai folyamata A komposztkészítési technológiák osztályozása — a különböző szerzők szemléletétől függően — más-más kategóriák szerint történhet. A műszaki megoldások: — hagyományos (nyitott) rendszerű — gyors (zárt) rendszerű — gyorsított (félig zárt) rendszerű elvek szerint csoportosíthatók (Pieke, 1985). A ,,hagyományos" elven korábban kialakított eljárásokra az egyik fő jellemzője, az anyag tele­pen belüli hosszú tartózkodási ideje, mely egyben megnövekedett területigényt is jelent. A gépi fel­szereltség általában alacsony, így jelentős a „ma­radék" anyag mennyisége, melynek rendezett le­rakása változatlnul nehézséget okoz. Az érlelés közben előálló szaghatás a lakóterületektől tör­ténő távolabbi elhelyezést igényli. A gyors komposztálási eljárásnál az előzővel ellentétben — valamennyi részfolyamat, azaz a be­érkező anyagok előkészítése, a komposztálás, a különböző maradék anyagok megsemmisítése vagy újrahasznosításra való előkészítése, stb. zárt épít­ményben történik. A rendszerre — megvalósítás szempontjából — jellemző a nagy gépi berendezési hányad, a viszonylag igényes zárt építményszük­séglet, ugyanakkor csökkenthető a lakott terület­től való telepítési távolság, elenyésző a szagemisz­szió. A beszállított anyagok telepen belüli tartóz­kodási ideje a hagyományoshoz képest itt egy nagyságrenddel kisebb. A gyorsított vagy félig zárt rendszerek a gyakor­latban legtöbbször alkalmazott megoldások, me­lyeknél a környezetártalmakat okozó tevékenység (nyersanyagtározás, előkészítés, szeparálás, elő­érlelés stb.) általában zárt építményben, míg az utóérlelés, tárolás stb. nyitott környezetben tör­ténik. A gyors, illetve a gyorsított rendszerű eljárások alaplétesítményei a következők szerint csoporto­síthatók: — technológiai berendezések — érlelő- és tározóterek — járulékos létesítmények A technológiai berendezések alapfunkciója az, hogy az iszap szempontjából ,,töltőanyag"-nak

Next

/
Oldalképek
Tartalom