Hidrológiai Közlöny 1987 (67. évfolyam)

2-3. szám - Juhász Endre: A szennyvíziszap komposztálása egyéb hasznosítható anyagok felhasználásával

102 HIDROLÓGIAI! KÖZLÖNY 1987. 67. ÉVFOLYAM, 2—3. SzAM 1 la. ábra. A szennyvíziszap, a települési és a nem veszélyes szeparált ipari hulladékok együttes kezelésének, hasznosításának rendszervázlata Az ábrákból egyértelműen kitűnik, hogy a települési másodlagos anyagok, azaz a hulladékok nagy hányada hasznosítható. Ez különösen jelentős, ha figyelembe vesszük a műszaki fejlesztés világtendenciájának ránk nézve is „kötelező" azon célkitűzéseit, hogy primer anyagokat vagy primer energiát másodlagos (hulladók) anyagokból visszanyertekkel a lehető legnagyobb mértékben szükséges kiváltani, illetőleg azzal pótolni. Ezért feltétlenül előnyben kell részesíteni az anyag- ós energiátakarókos eljárásokat, s megkülönböztetetten kell kezelni azokat a műszaki megoldásokat, melyek alkalmazásával gazdaságos módon, bármilyen formában energia nyerhető vissza. Ezek érdekében a biotechnika, valamint a mikroelektronika eredményeit is fel kell használni. A települési folyékony és szilárd hulladékok a bennük rejlő potenciális értékek alapján a főirányzatok valamennyi lehetőségét magukban hordják, ezért az ezzel való foglalkozás egyben a fejlesztés nagy egészéhez viszonyítottan annak mikromodelljeként is felfogható. Az eddigi hazai tapasztalatok és a fejlett országok eredményei alapján a legfontosabb tényező a felhasználandó anyagok (iszap, szemét, szippantott anyagok, „egyéb" hulladékok stb.) gyűjtésének pontos megszervezése. Itt külön ki kell hangsúlyozni a szemét szeparált'gyűjtését, melynek eredményes végrehajtásához^e/ere^eriTieteí/e/i a lakosság civilizált magatartásai A gyűjtő és szállító járművek megválasztása, a szükség szerinti közbenső átrakóállomások telepítésének optimális kijelölése döntően befolyásolja a teljes rendszer gazdaságosságát. A regionális elv, a szennyvízelvezetéssel megegyezően, a szemétkezelés területén is alkalmazható. A fajlagos létesítési és üzemeltetési költségek területén elérhető csökkenések, az automatizálási színvonal, az elhelyezési lehetőségek stb. a regionális megoldás mindenkori gondos mérlegelését igénylik. A szennyvíziszap-szemét komposzt készítésének önköltsége (nálunk 550—650 Ft/t) mindig meghaladja a termék eladása által megtérülő összeget. A vállalkozás eredményességét (jövedelmezőségét) a külföldi tapasztalatok alapján mindenkor a gyűjtésből származó többletbevétel egyenlíti ki. Ebből kifolyólag a gyűjtési rendszer optimális tervezése — különösen nagy kiterjedésű régiókban — itthon is döntő fontosságú gazdasági tényező. Az eddig e témakörben végzett tervezési feladatoknál az ismert KUKA vagy MUT típusú gyűjtőkocsik — melyek 12—15 laza m

3 szemét szállítására alkalmasak — optimális mozgásövezete (alrendszeren belüli gyűjtési övezet) 10—12 km-rel volt figyelembe vehető. A hazai út és forgalmi viszonyok mellett a megfelelő távszállító járművek (ötszörös tömörítéssel számolva) 40—60 m

3 laza szemét továbbítására alkalmasak. A műszakonkénti kocsifordulók függvényében a távszállítási hossz, mintegy 55—60 km-ben limitálható. Ebből már is levonható az a következtetés, hogy a regionális szemétgyűjtés területének kiterjesztése 5—6szorosa is lehet a szintén regionális elvek szerint kialakított szennyvíz- vagy szennyvíziszapgyűj-