Hidrológiai Közlöny 1987 (67. évfolyam)

2-3. szám - Ruttkay András–Kepenyes János: Új módszer a haltermelés vízigényének számításához

96 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1987. 67. ÉVFOLYAM, 2—3. SZ ÄM jelentősen növelhető. Hasonló a helyzet akkor, amikor a felhasználandó víz hőmérséklete nem megfelelő az eredményes haltermeléshez. Ilyenkor az egyszer már temperált vizet visszaforgatjuk és a további temperálás energiaigényét csökkenthet­jük számottevően. 4. ábra. Recirkulációs rendszer vázlata A recirkulációs rendszerek vízigényének meg­határozásához a 4. ábra ad segítséget. Űj fogalom­ként szerepel x, a tisztító berendezés hatásfoka: X — ­C-Cr C ' (9) és a rendszer két vízáramának, a recirkuláltatott­nak (Q r) és a ,,pótvíznek" (Q) a hányadosa, a forgatási szám : Qr Z-­Q < C-Cr c - + XZ )­mW C~ q(x 0 + xz) = m S C' = ­1—E+BE' ahol: q, _ Crec Qrec „ C Cr , . E = —^—(=x) <7átf = Miután m C átf 9W(1 +Z) = Crec ~c&tt" m C rec 1 +Z 1+Z 1 + xz' R = ­1-1-xz 1 C' = 1/z + l 1 + 1/z 1 \R 1 melynek segítségével a tisztítóberendezés által eltávolított metabolit mennyisége az alábbiak szerint is kifejezhető: xQ rC=xzQC A fentiek előrebocsátásával felírhatjuk a mérleg­egyenletet : QC 0+mW = QC + JcCV + zxQC, átrendezve: Q(C-C 0+xzC)=mW—kCV, C-vel osztva: -kV, TT-vei osztva: (m 3/kg -d) (10) ljz + x 1/R—l+x 1— R+RE A fentiek szerint a (11) képlet (10)-nek az a határesete, amely feltételezi, hogy a pótvíz nem tartalmaz metabolitot (C 0 = 0 és x 0=\), továbbá a haltartó medencékben nincsen anyagátadás (k = 0): m qxz =~C~ A több lépésben levezetett képletnek tehát (10) a legáltalánosabb alakja, mely — elvileg — az összes haltermelő rendszer fajlagos vízáramigé­nyének kiszámítására alkalmas. 6. Az S—q görbe A haltermelés értelemszerű törekvése, hogy növelje a víztérben a halak tömegét, vagyis a halsűrűséget (S). Képletünk segítségével vizsgáljuk meg, hogy miként változik a halsűrűség függvényé­ben a fajlagos vízáramigény (q). Az összefüggést (5. ábra) egy hiberbola írja le, melynek aszimptó­tái az m/C egyenes és a qx 0 tengely. Aga „pótvízre" vonatkozik, a haltartó meden­cékben átfolyó vízáram: ?totai = q + qz Az irodalomból közismert a recirkulációs rendsze­rek vízigényének meghatározására az alábbi képlet (Liao és Mayo, 1972): a« Ci.tf ' Qtot ' C Ha összevetjük a (10) és (11) képleteket, az alábbi azonosságokat kapjuk: .5. ábra. A halsűrűség és a fajlagos vízáram összefüggése Az ábrából négy fontosabb elv olvasható le: — a qx 0 — 0 pontban az 8 > 0, — az m/C értéke független a halsűrűségtől, — a kIS értéke a halsűrűség növekedésével csökken, — a qx 0 értéke negatív is lehet, ilyenkor a kfS^mjC.

Next

/
Oldalképek
Tartalom