Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)
2. szám - Présing Mátyás: Adatok a K-Othrine 1 ULV rovarirtó szer néhány Crustacea fajra gyakorolt toxicitásáról
Présing M.: Adatok a K-Othrine 1 ULV Hidrológiai Közlöny 1986. 2. sz. 93 Véleményünk szerint ez a veszély ill. a környezet esetleges károsodása a peszticid viszonylag gyors lebomlása és a Zooplankton egyedszámának a fajpopuláció produkciójából ós a nyíltvízi bevándorlásból történő 10—14 nap alatti helyreállása (Ponyi 1981) ellenére sem jelentéktelen. Ezért a szúnyogirtásra történő felhasználásakor az eddigieknél nagyobb körültekintés és a technológiai fegyelem szigorúbb betartása sziikségos. Összefoglalás Vizsgáltuk a deltametrin hatóanyagú K-Othrine 1 ULV rovarirtó szer toxikusságát néhány, a Balatonban és befolyóiban élő Crustacea fajra. A 24, 48, 96 órás letális koncentrációértékeket a következő állatokra határoztuk meg: Eudiaptomus gracilis, Gammarus roeseli, Daphnia hyalina, Daphnia magna. Az előbbi két szervezet a vizsgálatokat megelőző gyűjtésből, az utóbbi kettő pedig laboratóriumi tenyésztésből származik. Sztroganov (1971) módszere alapján vizsgáltuk a K-Othrine 1 ULV Daphnia hyalina szaporodására gyakorolt hatását. A letális koncentrációértékek tized, század /<g deltametrin/1 nagyságrendűek. A tesztállatok közül a Daphnia magna a legkevésbé érzékeny (LC S 0 értékei: 24 óra — 26 //g/l; 48 óra — 2,5 /tg/l; 96 óra — 1,0 //g/l). A deltametrin már 0,005 ill. 0,01 /íg/1 koncentrációban károsította a Daphnia hyalina szaporodását. A kontroll balatonvízben élő állatokhoz viszonyítva a rovarirtószert tartalmazó oldatokban élők szignifikánsan kevesebb utódot hoztak létre és az első szülések is később történtek. A K-Othrine 1 ULV-nak a Malathionhoz hasonló mértékű vízbejutása — 1979-ben a felhasználást követő analízis szerint 0,1—132 fi g/l — esetén az alacsonyabbrendű vízi szervezetekre és a halakra is toxikus koncentrációértékek alakulhatnak ki. IROD ALOM [1] Bankos L. és Ponyi J. (1976): Néhány fontosabb növény védőszer hatásának vizsgálata a Balatonból és az aszófői Sédből származó vízi gerinctelen állatokon. Balatoni Ankét. A Balaton No. 3. 3/14, 1 — 16. [2] Barlow F., Hadaway .4. B., Flower L. S., Grose J. E. H. and Turner C. B. (1977): Some laboratory investigations relevant to the possible use of new pyrethroids in control of mosquitoes and tsetse flies. Pestic. Sei. 8, 291—300. [3] Felföldy L. (1962): Simple apparatus for eulturing unicellular algae in large amounts for laboratory purposes. Annal. Biol. Tihany 29, 95—100. [4] Gulyás P. (1970): Biológiai tesztmódszerek a vízminőség-kutatásban. 2. Daphnia-teszt. Hidrológiai Közlöny 5, 209—216. [5] Josepovits Gy. (1977): Növényvédelmi kémia. Kertészeti Egyetem Jegyzet, Budapest, p. 280. [6] Mulla M. S., Navvab-Gojrati H. A. and Darwazeh H. A. (1978b): Biological activity and longevity of new synthetic pyrethroids against mosquitoes and some nontargent insects. Mosquito news 38, 1. 90— 96. 1 7] Mulla M. S., Navvab-Gojrati H. A. and Darwazeh H. A. (1978a): Toxicity of mosquito larvicidal pyrethroids to four species of freshwater fishes. Environmental Entomology 7, 3. 428—430. 1 8] Nádasy M. (1979): A pitertoidok kémiája. Magyar Kémikusok Lapja, 10, 534—537. I 9] Pfeifer Gy., Somogyi A-né és P. Flóra T. (1981): A szúnyogirtás során használt néhány inszekticid maradványanalízise és bomlásvizsgálata. VEAB Kémiai Szakbizottságának Agrokemizálási Munkabizottsága és Környezetvédelmi Munkabizottsága, Veszprém, 1981. | 10] Ponyi J. ós Bankos L. (1978): Különböző növényvédőszerek hatása a Gaminarus roeseli gervais nevű Amphipoda fajra. Állattani közieménvek 05, 1 15— 126. ril] P.-Zánkai N. (1978): The duration of development of Eudiaptomus gracilis (G. O. Sars) Copepoda in Lake Balaton. Acta Biologica Debrecina 15, 183— 198. [12] Ponyi J. (1981): A balatoni Zooplankton mennyiségének és minőségének tér- ós időbeli változásai és változásának okai. A Balaton-kutatás újabb eredményei II. VEAB Monográfia 16, 11—47. [13] Biverl. K., és Flerov B. A. (1975): [14] Sztroganov N. S. 971): McroAiiKa oiipe«ejicnnH TOKCH1HOCTH BüflHoii cpeAU. Mh: MeT04HKa űnoJiorimecKHX iiccJicflOBaiuiii no BüflHoií TOKCHKOJiormi (CrporauoB H. C., pcA.), Hayxa, MocKna, CTp. 14—60. [15] Zitko V., McLeese D. W., Metcalfe C. D. and Carson IF. G. (1979): Toxicity of perinethrin, decamethrin and related pyrethroids to salmon and lobster. Bull. Environm. Contain. Toxicol. 21, 338—343. [13] Pueep 11. K., am <t>Aepoe B. A. (1975): 3i<cnepHMem-ajibHoe nccjieflOBanne orpaBJiemw iJichojiom, nepxiioparoM smmohuh h nojiuxjiopniinenoM. AhtponorcHHbie ij>ai<Topbi b xh3iiii ßofloeiwoB. Tp. HhCT. ELLŐ.«. BHVTp. BOA A. H. CCP Bblll. 30, 117 — 127. [ 14] Cmpofanoa H. III. (1971): MeroaiiKa oiipeACJieiiHH TOKCH1HOCTH BOFLHOIL CpCflbl. Hh: McroAHKa C ho^oihmcckux uccjieflOBaimii no BOAHOÍi TOKCHKOJIOTHH (CTpOiailOB H. C., pert), Hayna, MocKBa, CTp. 14—60. Data on the Toxic Effects ou Some Crustacea Species of the Insecticide K-Othrine 1 ULV By Mátyás Présing The insecticide K-Othrine 1 ULV with the effective substance deltametrin (Koussel Uclaf, France and NIKE Fűzfőgyártelep, Hungary) was investigated for its toxic effect on some Crustacea species inhabiting Lake Balaton and the tributary streams. The 24, 48 and 90 hour concentration values have been determined for the following species: Eudiaptomus gracilis, Cammarus roeseli, Daphnia hyalina and Daphnia magna. The first two originate from collection prior to the investigation, the latter two from laboratory culture. The K-Othrine 1 ULV was studied for its effect on the prolification of Daphnia Hyalina using the method of Stroganov (1971). The lethal concentrations were found to be of the order of tenth, hundredth //g deltametrin per litre. Of t he test species Daphnia magna proves least sensitive (Fig. 2). The prolification of Daphnia Hyalina was impaired by deltametrin in concentrations as low as 0.005 and 0.01 /tg/1 already. Relative to the reference species kept in lake water, those in the solutions containing the insecticide produced significantly less progeny and the first births occurred later (Figs. 3 and 4). Concentrations lethal to lower aquatic organisms and even to fish are conceivable if K-Othrine 1 ULV is present in water at levels similar to that of Malathion — 0.1 to 132 /tg/1, according to the analyses following application in 1979 (Pfeiffer et al. 1981).