Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)

2. szám - V. Balogh Katalin–Salánki János: Nehézfémek koncentrációjának időbeli változása a dévérkeszeg (Abramis brama L.) szerveiben eltérő szennyezettségű természetes vizekben

84 Hidrológiai Közlöny 1986. 1. szánt Nehézfémek koncentrációjának időbeli változása a dévérkeszeg (Adramis brama L.) szerveiben eltérő szennyezettségű természetes vizekben* V. — B A L O G H KATALIN»* É 8 8ALÁNKI JÁNOS" A környezet szennyezettségétől függően, vízi szervezetek, így a halak testében is különböző káros anyagok, közöttük nehézfémek halmozódhatnak fel (FÖRSTNER and PROSI 1979, MAY and McKINNEY 1981). A halak nehézfémszintje mutatója lehet a víz szennyezettségének (BEUMER and BACHER 1982, ROCH et al. 1982), emellett a halhús nehézfémtartalmának ismerete toxikohigiénés jelentőséggel is bír (SCHREIBER 1983). Környezetbiológiai szempontból fontos annak ismerete, hogy a halak szervei közül melyek azok, amelyek kiemelkedő bioakkumulációjuk vagy fémmegtartásuk révén alkalmasak alacsonyszintű szennyezések jelzésére. A nehézfémkoncentrációk kialakulását halak szerveiben a víz nehézfémszennyezettsége mellett számos tényező befolyásolhatja (BEUMER and BACHER 1982, JOHNELS et al. 1967, MAY and McKINNEY 1981). így befolyásoló tényező lehet a táplálkozásmód és életkor. Eltérő a ragadozó és vegyestáplálkozású halak nehézfémszintje (LELAND and McNURNEY 1974,) de eltérések adódnak a különböző korú ill. testméretű egyedek egyes szerveinek nehézfémkoncentrációjában is (MARKS et al. 1980). A nehézfémek szintjének időbeli változásáról halakban vagy valamely szervükben laboratóriumi kísérletek alapján ismerünk adatokat (BENŐIT et al. 1976, THOMAS et al. 1983, VAN HOOF and VAN SAN 1981), hiányoznak azonban a természetes vizsonyok között végrehajtott ilyenirányú megfigyelések. Jelen vizsgálatunk során ugyanazon vízrendszer két, viszonylag távoleső helyén (1. ábra), a Balaton tihanyi régiójában és a Zala folyó alsó szakaszán, Fenékpusztánál, tavasztól őszig mértük a dévérkeszeg (Abramis brama L.) szerveiben a nehézfémek koncentrációját. Célunk az volt, hogy a két, eltérő helyen fogott halak szerveiben (kopoltyú, máj, vese és izom) nehézfémkoncentrációját (Hg, Cd, Pb, Mn, Cu, Zn és Fe) fél éven át folytatott havi mintavételezések alapján összehasonlítsuk. * A munka az OKTH anyagi támogatásával készült ** MTA Balatoni Li mitológiai Kutatóintézete, Tihany, 8237 Arra kerestünk választ, hogy adódik-e különbség az eltérő nehézfémterhelésű területekről származó, különböző időpontokban fogott halak szerveinek nehézfémszintjében, valamint, hogy a vizsgált szervek közül melyekben változik leginkább ez idő alatt a különböző nehézfémek koncentrációja. Módszerek A mintavételi helyeket a Balaton tihanyi régiójában (1. ábra-—1.), valamint a Zala folyó alsó szakaszán (1. ábra—2.) választottuk ki. 1. táblázat A vizsgálatok időpontja és a fölhasznált dévérkeszeg (Abramis briima L.( testtömege )g élősúly) ZALA BALATON (Fenékpuszta) (Tihany) időpont testtömeg időpont testtömeg Hg-nál többi fémnél Hg-nál többi fémnél IV. 28. 450 560 V. 5. 250 320 450 510 250 430 340 510 250 370 V. 19. 520 580 V. 31. 570 775 430 690 450 720 430 580 435 730 V. 16. 850 800 VII. 7. 610 555 940 890 500 550 800 740 550 620 VII. 14. 690 750 VII. 30. 550 700 680 750 600 850 600 800 590 740 VIII. 11. 507 500 VIII. 19. 340 420 503 482 340 410 515 470 300 580 IX. 8. 1110 970 1108 1120 1050 1102 1982-ben áprilistól szeptemberig havi gyakorisággal 6—6 halmintát vettünk, mely egyedek élősúlyát az 1. táblázatban tüntettük fel. Esetenként három állatot a higany, hármat a többi fém koncentrációjának meghatározására használtunk fel. A méréseket a kopoltyú, máj, vese ós izomszövetből végeztük el olymódon, hogy minden egyes állatból külön-külön határoztuk meg a szervek nehézfémkoncentrációját. A kopoltyúnál csak a porcos ívek nélküli lágy részeket használtuk. A veséket többnyire maradéktalanul felhasználtuk. A májnál csak az analízishez szükséges mennyiségből indultunk ki. Izommintát minden esetben a nagy hosszanti izomnyaláb háti részéből, a hátúszó közeléből vettünk.