Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)

1. szám - Dr. Buzás Kálmánné–Horváthné Csongrádi Katalin: Az üzemi vízgazdálkodás rendszervizsgálatához szükséges információs rendszer és adatfeldolgozás

56 Hidrológiai Közlöny 1986. 1. szám Dr. Búzás K.-né—Horváthné Csongrádi K.: Az üzemi vízgazdálkodás zőanyag kibocsátás határértékei, stb.) vagy gazdasági (szennyvízbírság, stb.) vonatkozásában. A korlátozó feltételekhez kell sorolni még a meglévő ÜVR-ben a vízhasználók helyszínrajzi és magassági elhelyezkedését, a vízszállító és tározó műtárgyak és berendezések műszaki paramétereit, a vízbázis és a befogadó helyszínrajzi, magassági helyzetét. A fejlesztési célú rendszervizsgálat célja tehát annak meghatározása, hogy az ÜVR működését milyen mértékben befolyásolják a felhasználói igények és/vagy a korlátozó feltételek bármilyen irányú megváltozása. E változások kombinációi szerint két alapvető feladattípus jelentkezhet. a) Fejlesztési igény a felhasználói igények és/vagy korlátozó feltételek változása miatt. b) Fejlesztési igény az üzem termelési tevékenységét károsan befolyásoló működési hibák miatt. Az ezekhez tartozó információs rendszer teljes körű, részletes vagy a b) csoport szerinti feladat esetében szűkebb körű, részletes lehet. A felhasználói követelmények változása azt jelenti, hogy az üzem beavatkozik az eddigi termelési folyamatba (pl. kapacitásbővítés, termék- vagy termékszerkezet változás, gyártóberendezés felújítás vagy korszerűsítés, alapanyag vagy termelési segédanyag váltás, stb.). A beavatkozás jelentkezhet a vízigények oldalán, a mennyiség, minőség és nyomásigények változásában vagy használtvíz oldalon, elsősorban a gyártástechnológia folyamatokból kilépő szennyezőanyagok megjelenésében. Előfordulhat, hogy a gyártástechnológiai jellegű beavatkozás a térségi "vízgazdálkodási rendszer által megszabott korlátokba ütközik: a frissvíz igény meghaladja a rendelkezésre álló szabad vízkészlet mennyiségét, a kibocsátandó használtvíz szennyezőanyag koncentrációja nagyobb, mint az előírt határérték. Ezekre a problémákra és a megoldási lehetőségek re a fejlesztés előtt végrehajtott rendszervizsgálat adhat javaslatot. Az üzem vízgazdálkodási rendszerének korszerűsítésére kényszerül akkor is, ha a korlátozó feltételek szigorúbbá válnak pl. az üzem számára beszerezhető frissvíz mennyisége csökken, vagy a használtvíz kibocsátás minőségi követelményeit állapítják meg — a korábbiakhoz képest — szigorúbban. A rendszervizsgálat ilyen esetekben a meglevő üzemi vízgazdálkodási rendszer kihasználatlan kapacitásait tárja fel, ehhez azonban szükség van a felhasználói követelmények felülvizsgálatára is. A gyárak vízgazdálkodási rendszere általában több fejlesztési ütemben épült ki, kapcsolódva a felhasanálói követelmények változásához. Előfordulhat, hogy az így kialakított rendszer egyes elemeinek vagy alrendszereinek működése egymással nincs összhangban. Ennek eredményeképpen a vízgazdálkodási rendszer működésében olyan hibák (fokozatosan romló vízminőség, időszakos nyomásesés. korróziós okokra visszavezethető vezeték vagy berendezés lyukadás, stb.) mutatkoznak, amelyek a termelési folyamatot károsan befolyásolják, termelés kiesést, termék minőségi romlást, növekvő karbantartási igényt okoznak. Ilyen esetekben is szükséges a vízgazdálkodási rendszer vizsgálata, mégpedig kettős feladattal. A rendszer észlelt hibáiból kiindulva fel kell tárni a hiba okát, ezenkívül pedig megoldást kell adni a hiba mértékének csökkentésére vagy a hiba megszüntetésére. B) A fejlesztési célú rendszervizsgálatnak három funkció szerint elkülöníthető szakasza van. Az első az állapotfelvétel, célja az ÜVR-ről alapinformációkat gyűjteni, amelyek általában tervezési, üzemeltetési alapadatok, hatóságilag meghatározott határértékek. Ezek rendszerezése és feldolgozása tájékoztató adatokat ad a rendszer állapotáról. Ennek ismeretében lehet a második szakaszt, az elemzést elkezdeni. Az elemzés célja a meglévő alapinformációkból a lényeges folyamatok és változók kiemelése, a feladat típusától függő mélységig való jellemzése. E szakaszban kell az alrendszerek összefüggéseinek időbeli változását meghatározni, a kvázi stacioner állapotú rendszer működési sémáját megadni. Esetenként szükség lehet az alapinformációk körét minőségileg, — új változó bevonásával — vagy mennyiségileg, — a változók megfigyelési gyakoriságának növelésével — bővíteni. A vízgazdálkodási alrendszer térbeli tulajdonságai a vízhasználó, vízkezelő, vízszállító elemek a rendszerszerkezet (vízszállító és tároló elemek összessége) által közvetített esetleg transzformált tulajdonságainak eredőjeként alakulnak ki. Az elemzés szakaszában ezért jellemző változóként kell vizsgálni a víz mennyiségi és minőségi változásának adatait, tehát a vízfogyasztás, nyomásértékek, kémiai paraméterek időbeli alakulását. A jellemző folyamatok és változók kiemelésével, így a rendszer jellemző tulajdonságainak osztályozásával, típus rendszerek létrehozásával lehetőség nyílik a dinamikus működésű modell fizikai, kémiai alapú matematikai modelljének előállítására. A harmadik szakaszban a feltárt problémák megoldására javaslat készül, amely tartalmazza a rendszerben végrehajtandó módosítások több változatát. A műszaki változatok tükrözik a különböző fejlesztési célokat, úgy mint: — minimális frissvíz felhasználás, — minimális szennyezőanyag mennyiség kibocsátás, — minimális anyag- és energiafelhasználás, — maximális vízújrafelhasználás, — maximális üzembiztonság stb. A műszaki változatok közül az üzemeltetési és beruházási fajlagos költségadatok ismeretében optimalizáló algoritmusokkal meghatározható a legkedvezőbb változat. Megbízható fajlagos üzemeltetési költségek beszerzése jelenleg szinte lehetetlen, így nincs korrekt módszer az optimalizálás célfüggvényeinek becslésére. A harmadik szakaszban kell kialakítani a módosított, fejlesztett rendszer ellenőrző rendszerét, megtervezni a mintavételezési tevékenységet, a rutinszerű ellenőrző méréseket.