Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)

1. szám - Paálné dr. Brückner Helga: Az ipari szennyvíziszapok kezelésének lehetőségei

46 Hidrológiai Közlöny 1986. 1. szánt Az ipari szennyvíziszapok kezelésének lehetőségei PÁÁINÉ DB. BRÜCKNER HELGA* A SZENNYVÍZISZAPOK FAJTÁI ÉS KELETKEZÉSÉNEK MAI MÉRTÉKE A szennyvíziszapok fajtái A szennyvíziszapok keletkezésének alapján alapvetően két féle iszapról lehet beszélni, az ipari és a kommunális eredetűről. A szennyvíziszapok másik csoportosítása szerint vannak — toxikus iszapok, pl: fenol-tartalmú, galvániszapok; — organikus iszapok, pl: vágóhídi-, tejipari-, bőripari iszapok; valamint — inert iszapok, pl.: gipsziszapok. Az 56/1981. (XI. 18) MT. sz. A veszélyes hulladékok keletkezésének ellenőrzéséről és annak ártalmatlanításával kapcsolatos tevékenységekről szóló rendelet szerint a szennyvíziszapok lehetnek veszélyes-, illetve nem veszélyes iszapok [1], A szennyvíziszapok keletkezésének mértéke Az ipari szennyvíziszapok mennyiségének megadásánál a Vízgazdálkodási Intézet felmérését vettem alapul [2—14], amely felmérés 687 üzemre terjedt ki. A felmérés 1983-ban készült. Ebből kitűnik, hogy Magyarországon évente 13 millió m

3 szennyvíziszap keletkezik, amelyből 1 millió m

3 toxikus-, 3 millió m

3 organikus- és 9 millió m

3 inert iszap. Ez a mennyiség a keletkezési formában értendő, ami azt jelenti, hogy az iszap szárazanyagtartalma 2—90% között változik. (A timföldgyárak, a hőerőművek és a cukorgyárak szennyvíziszap adatai nem teljesek.) A SZENNYVÍZISZAPOK KEZELÉSÉNEK MAI HELYZETE Évente mintegy 13 millió m

3 iszap megfelelő — környezetkímélő módon történő — ártalmatlanítása, vagy hasznosítása nagy, és ma még nagyrészt megoldatlan problémának tekinthető. A jelenlegi kezelés mértéke az idézett felmérés szerint a következő: az iszapok kb. 70%-t (69,5%) kijelölt helyre szállítják, 0,3%-t üzemen belül tárolják, 1,9%-t szeméttelepre viszik, 0,2%-t csatornába engedik, 0,9 %-t égetik, kb. 25 %-t hasznosítják, valamint 2,1 %-t egyéb módon kezelik. A fenti ártalmatlanítási eljárások azonban nem tekinthetők környezetvédelmi szempontból megfelelőnek, mert sok olyan kijelölt lerakóhely van, amely környezetvédelmi szempontból nem megfelelő. Az üzemen belüli elhelyezés sok esetben szintén nem megfelelő módon és nem megfelelő talajon történik. Az iszapok hasznosítása elsősorban az organikus — pl. élelmiszeripar — iszapokra a jellemző * Vegyi- és Robbanóanyagipari Felügyelet, Budapest. A SZENNYVÍZISZAPOK KEZELÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI Előkezelés A szennyvíziszapok a keletkezés helyén történő előkezelésével kapcsolatosan három szempontra kell felhívni a figyelmet. a) Az üzemben keletkező iszapok közül azokat, amelyek hasznosíthatók (például galvánipari iszapok feldolgozható fémiont tartalmazó hányada), vagy azokat, amelyek toxikusak (pl. cianidokat vagy nehézfémiont tartalmazó iszapok), a többitől elkülönítetten célszerű gyűjteni. b) Rendkívül fontos feladat az iszapok minél nagyobb mértékű víztelenítése, ezáltal az iszap mennyisége csökken. (Az iszap víztartalmát pl. 98%-ról 80%-ra redukálva, az iszap rnenynyisége 1/10-re csökken!) c) Lehetőleg már az üzemen belül célszerű elvégezni azokat az előkezelő műveleteket, amelylyel az iszapok toxikus, vagy veszélyes volta csökkenthető. Szennyvíziszapok ártalmatlanítása A szennyvíziszapok ártalmatlanítására ma alapvetően két megoldást alkalmaznak: — általában a szerves anyag tartalmú égethető iszapokat elégetik, vagy megfelelő módon lerakják, — a nem éghető, elsősorban szervetlen anyagokat tartalmazó iszapokat megfelelő módon lerakják. Szennyvíziszapok rendezett lerakása A kommunális eredetű szennyvíziszapok lerakására vonatkozóan az ÉVM 1982-ben útmutatót adott ki [15], Ezen útmutató részletesen tartalmazza a lerakás általános követelményeit, a lerakással összefüggő jogszabályokat, a lerakó telep tervezésének szempontjait, a kialakítás és az üzemeltetés frmtosabb kérdéseit. Veszélyes ipari szennyvíziszapok lerakóinak kialakítására vonatkozóan az 56/1981. MT rendelet [1], valamint a 9001/1985. OKTH közlemény [16] tartalmazza a betartandó szempontokat, meghatározva a lerakható hulladék körét, az igénybe vehető területek talajtani (vízáteresztőképesség) tulajdonságait, a védőtávolságot, a kialakítandó figyelőkút-rendszeit, valamint a víz, levegőtisztaságvédelmi és egyéb követelményeket . A veszélyes, speciális kezelést igénylő hulladékok lerakására veszélyes hulladékanyagokat kezelő országos hálózat létesítése — 6 lerakó teleppel — van előkészítés alatt. Szennyvíziszapok égetése A szennyvíziszapok égetése általában 8400 kJ/kg (2000 kcal/kg) égéshő esetében még indokolt.