Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)

6. szám - Karácsonyi Sándor: Újabb adatok a vízben levő metán származására

KAR ÁCSON YI S.: Ojabb adatok a vízben levő metán származására 339 szerves anyagok kémiai különbsége is eltűnik. A meta­genezis nagy mélységekben (3000—7000 m) megy végbe 250—400 °C hőmérsékleten és szénhidrogénként gya­korlagilag csak metán keletkezik. A metagenezis során a kerogén eredeti (örökölt) struktúráját is elveszíti. A biogén gázképződés a szervesüledék átalakulásá­nak első, kiinduló fázisa, és rendszerint a neogén üledékes medencék negyedkori üledékeiben való­sul meg. Az üledékbe zárt szerves-részek biogén bomlásának feltétele: — oxigénmentes zárt környezet, — csekély hőmérséklet- és nyomásemelkedés, — baktériumtevékenység mellett gyakorlatilag megindul. A gázképződés iszapos vizű, szerves üledéket tartalmazó tóban, folyók deltájában, mocsárban — lényegében fe­detlen környezetben is — létrejön. Az organikus metamorfázis kezdeti állapotában a szervesüledék típusa szerint a képződő bomlástermék összetéte­le eltérő. A fehérjegazdag anyagok bomlásából nitrogén, a fehérjeszegény üledékből pedig kő­szén jellegű anyagok képződnek (2. ábra) és a sajátos feltételektől függően eltérő arányban jut­nak el az átalakulás magasabb stádiumaiba. 2. ábra. Az üledékes szervesanyag átalakulásának kezdeti szakasza A gázképződés éghajlati ós földtörténeti tényezőinek kedvező, ill. szükséges feltételeiből következik, hogy a biogén gázképződésnek azonos földtörténeti időszakban különböző helyeken vagy azonos helyeken, de külön­böző időszakban változó adottságai teremtődtek meg. A gázképződéshez szükséges volt, hogy az általános feltóteleken túlmenően sajátos helyi körülmények ala­kuljanak ki, és ott a legvalószínűbb, ahol az éghajlati adottságok kedveztek a dús növényzet kialakulásának ós a tektonikus mozgások — süllyedések, emelkedé­sek — lelassultak, vagy szüneteltek. Az alföldi nagy folyók hatalmas kiterjedésű mély árterein, a folyóvízi kiöntések a negyedidőszak folyamán gyakorta évszáza­dokon, vagy évezredeken át állandó víz alatt tartották e területet. Ilyen helyeken a rétegsorok sajátságos át­menetet mutatnak a folyó- és állóvízi üledékek között. Ezek a körülmények igen jól kedvezhettek a szerves üledék felhalmozódásának ós a gázképződósi előfelté­telek kialakulásának. A termokatalitikus szénhidrogén-képződés so­rán az eltemetett diszperz szerves üledék átalaku­lása a (környezeti tényezők) hőmérséklet és a nyomás emelkedésével folytatódik megfelelő fel­tételek esetén. A katagenezis a szénülós olyan köz­benső fázisa, amelyben a diagenezis során kerogén­né alakult szervesanyag mikroolajat ad le. A hő­mérséklet további emelkedése mellett, a termoka­talitikus átalakulás a metagenezis fázisába lép. A diszperz szerves üledék termokatalitikus átala­kulása olyan genetikai stádiumokra osztható, amelyek üledékes medencékben mélységtartomá­nyokat, genetikai zónákat jelentenek. A szénhid­rogén-képződés genetikai fázisainak hőmérséklet­és mélységtartományait (genetikai zónáit) a hő­mérséklet és az idő együttesen mint ,,hőtörténet" határozza meg. A hőtörténet magában foglalja az üledékes kőzet földtani fejlődéstörténetét és a geotermikus viszonyok időbeli változását. A gene­tikai fázisok szoros kapcsolatban állnak a diszperz szervesüledék átalakultsága mértékével, és adott üledékösszleten belül kijelölhetők azon paramé­terek mérése útján, amelyek egyértelmű kapcsolat­ban vannak a szervesüledék átalakultságának mértékével. A hazai vitrinit-reflexiós és a pirolízis vizsgálatokkal kijelölhetők voltak a termokatali­tikus szénhidrogénképződós hőmérsékleti és mély­ségtartományai. A keletkezett szénhidrogén — meghatározott feltételek mellett — a tárolókőzetbe migrál, a­mely az elsődleges, az anyakőzetből való kiprése­lődést, míg a tároló kőzetekben kialakuló másod­lagos migráció az ipari felhalmozódást eredményez­heti. Megfelelő földtani szerkezetek hiányában a szénhidrogének — vagy egy részük — szétszóró­dik, eközben a nehezebb komponensek közelebb, a könnyebbek és mozgékonyabbak távolabbra és esetenként a felszínig is eljutnak. A földtörténeti események hatására előfordulhat, a már felhal­mozódott szénhidrogének — kéregmozgás követ­keztében — tovább vándorolnak, ezzel harmadla­gos migráció alakul ki. A szénhidrogének harmad­lagos migrációját és a rétegvizek tározó zónáiban történő diszperziót hazai feltételek mellett is reá­lis lehetőségeknek tekinthetjük. A szénhidrogén-képződés sajátos folyamatának megfelelően a rétegvizek gázai a képződés bármely, elsősorban kezdeti és befejező fázisából származ­hatnak. Valószínűsíthető ugyanis, hogy a migrációs gázok elsősorban a gázképződés és csak másodla­gosan a kőolajképződés zónájából jutottak a ré­tegvizekbe. Az alföldi rétegvizek metántartalma tehát a szer­ves üledék három érési zónájának bármelyikéből eredhet. Természetesen minden övezetben elsődle­gesen a helyben keletkezett a legfontosabb. A metage­nezis zónájában ez maradéktalanul érvényesül, ha kiemelkedés nem történt. A katagenezis zóná­jában rendszeres feláramlással (migráció) kell szá­molni a mélyebben fekvő zónából. A diagenezis övezetében a beáramlás már egyaránt jöhet a két mélyebben fekvő övezetből. A migráció történhet gázfázisban vagy valódi oldatban. A migráció fenti két formája tektonikus vonalak, vagy disz­kordancia felületek mentén mehet végbe. A metán esetében a földtani idők folyamán egyes területe­ken a diffúzió is fontos lehet, mint a koncentráció­különbség hajtóereje az egyéb folyamatok mellett, vagy helyett (3. ábra).

Next

/
Oldalképek
Tartalom