Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)
6. szám - Liebe Pál–Mike Károly–Székely Ferenc: Az Alföld törmelékes mendenceüledékeinek tagolása és nyomásállapotának jellemzése
LIEBE P.— MIKE K.—SZÉKEFLY F.: Az AlfülcI törmelékes medenceüledékei 331 1. ábra. A felsőpannoniai összlet alsó szintjének fekümélységei (Jámbor A. 1981. térképéjxlapján) viszonyok figyelembevételével az 1. ábrán — jó közelítéssel — az 500 m-es mélységvonallal húzhatjuk meg. A pontos elhatárolásnak itt nincs jelentősége, mivel hidraulikailag összefüggő rendszert vizsgálunk a hőmérsékleti határtól függetlenül. A térképekhez mélyföldtani szelvényeket is szerkesztettünk, melyeknél csak a jelentősebb töréseket vettük figyelembe. A szelvényeken — e kicsinyített formájukban — csak a vízvezető és az egyéb üledékek sávjait különítettük el. A szelvények közül példának a Szánk—Kisújszállás közöttit közöljük (3. ábra). Mielőtt a vízföldtani sajátosságokat tájegységenként tekintenénk át, meg kell jegyeznünk, hogy az egyes szinteken belüli üledékjelleg-változások oka az ősföldrajzi környezet volt: más üledékek halmozódtak fel ugyanis egy tó közepén, mint a partvidékén, de a vízfolyások mentén is mások, mint egy állóvíz teknőjében (Mike, 1971). Hévízföldtani vonatkozásban — a mélységviszonyok alapján — az Alföld 3 nagyobb tájegységre tagolódik (4. ábra): — a dél-tiszai ós a Körös-vidéki süllyedékek, — a Duna—Tisza köze—Jászság—Berettyó-vidék, — Nyírség A csatlakozó kisebb tájegyságekkel (pl. a Maros melletti elevációval) cikkünkben csak az előzőekhez kapcsolódva foglalkozunk. 2.1 A dél-tiszai süHyedékekben a íelsőpannóniai üledékek alsó szintje (7) homokban viszonylag gazdagabb (50—60%) összlet gyanánt jellemezhető. Egy-egy homokréteg vastagsága a 20—30 m-t is eléri. A rétegek permeabilitását azonban a mélységgel együttjáró tömörödés, az üledékek szemcsemérete, illetve a meszes kötések mértéke nagyban befolyásolja. A homokrétegek közé homokos agyag, agyagos homok és lencsés kifejlődésű, kisebb kiterjedésű agyagrétegek települtek. A Körösvidéki sűllyedék mélysége szerint a dél-tiszaihoz hasonló, de finomabb kőzetanyaga miatt mégis jelentősen kevesebb hévíz-termelésre alkalmas. A felsőpannon középső szintje (6) az előbbinél agyagosabb. A homokrótegek %-os részesedése átlagosan 30% körül van. A közbetelepülések 50—60 m vastag homokos agyag, illetve agyagos homok-rétegek. A homokok apró és alárendelten közepes szemcséjűek. A felsőpannon felső szintje (5) a középsőnél homokosabb és az alsó tagozatnál lazább szerkezetű. A homokrétegek %-os részesedése átlagosan 40%nak vehető, de bizonyos vonalak mentén jelentősen nagyobb (pl. 70%). Ez arra utal, hogy a felsőpannon vége felé már jelentős volt a tavak közötti folyóvízi tevékenység. Jellemzők továbbá olyan települési formák is, ahol a 40 %-os homok-részesedésű sávok körülvesznek homokban szegényebb (15—20 %-os) területet. A homokban dúsabb vonalak ezekbe torkollnak. A tavak partjai mentén és az átfolyások vonalain dúsabban rakódott le a homok, míg a közepe táján az iszapos, agyagos üledékek kerültek túlsúlyba. A kiterjedt mocsarakról (É-ról D-felé) a Hortobágyig benyúló tőzegek tanúskodnak. Az ősvízrajzi következtetéseket azonban külön tanulmányban kell részleteznünk.
