Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)
6. szám - Heinz Schiller: A Duna-medence Hidrológiai Monográfiája
SCHILLE f?, H.: A Duna-medence Hidrológiai Monográfiája 305 A Duna-medence Hidrológiai Monográfiája Heinz Schiller Bajor Vízgazdálkodási Hivatal D-8000 München 19, Lazarettstr. 67. Kivonat A nyolc Duna-menti ország (D, A, CS, H, YU, BG, RO és SU) hidrológiai intézményei 1970-ben kezdődött együttműködésének eredményeként 1986-ban megjelent a Dunamedence Hidrológiai Monográfiájának német nyelvű változata (BZdD, 1986). Az orosz nyelvű változat és az UNESCO-támogatással készülő rövidített, négynyelvű kiadás megjelenése 1987-re várható. A tanulmányban a Monográfia német szerkesztője ismerteti a Monográfia felépítését, majd részleteket mutat be a Duna-medence természetföldrajzi ós vízgazdálkodási viszonyait ismertető I. fejezetből (topográfia, geológia, éghajlati viszonyok, lefolyási folyamatok, vízhálózat-sűrűség, folyó-morfológia) és a Duna és fontosabb mellékfolyóinak vízjárását részletesen jellemző II. fejezetből. Az utóbbi fejezet tartalmát (vízmércék, vízállások, vízhozamok; átlagos, árvízi ós kisvízi lefolyási viszonyok) a Monográfiából kiválasztott számos táblázat ós ábra szemlélteti. Az utolsó, III. fejezetet, amely a Duna-medence vízmérlegeit tartalmazza, a nemzetközi együttműködés keretében a VITUKI dolgozta ki, ezért a szerző ezzel kapcsolatban csak utal a magyar szaksajtóban korábban megjelent tanulmányokra (Domokos, Sass, 1985; Hass, Domokos, 1986). Kulcsszavak: hidrológiai monográfia, természetföldrajzi viszonyok, vízjárás, vízmérleg, Dunamedence 1. Bevezetés Az UNESCO Nemzetközi Hidrológiai Decenniumának (NHD, 1965—1975) egyik súlyponti célkitűzése a nemzetközi hidrológiai együttműködés ösztönzése volt. Ennek eredményeképpen Európában több nemzetközi munkacsoport is alakult, többek között a Rajna hidrológiájának a vizsgálatára, a Duna Hidrológiai Monográfiájának az összeállítására, valamint a Balti-tenger víz- és anyagmérlegének az elkészítésére. Az 1978-ban megjelent Rajna-Monográfiát (KHR, 1978) 1985ben a Balti-tenger víz- és anyagmérlegéről szóló jelentés (IHP/OHP, 1985) és 1986-ban a DunaMonográfia (RZdD, 1986) követte. A Duna-Monográfia keletkezésének története egészen 1970-ig nyúlik vissza. Először a nemzetközi együttműködés alkalmas szervezeti formáját teremtették meg. Az együttműködés végül is a következő keretek között valósult meg: — Csehszlovákiában, Magyarországon, Bulgáriában és a Szovjetunióban a Duna-bizottság mellett működő Tudományos Hidrológiai Munkacsoport keretében (Domokos, Stelczer, 1984), az UNESCO Nemzetközi Hidrológiai Program (NHP) Nemzeti Bizottságainak a közreműködésével, — az NSZK-ban, Ausztriában, Jugoszláviában és Romániában az NHP Nemzetközi Bizottságainak a vezetésével. A két fenti csoport koordinációját egyrészt a pozsonyi Vízgazdálkodási Kutatóintézet (VÜVH), másrészt Jugoszlávia NHP Nemzeti Bizottsága látta el. 1975-ig elkészítették és elfogadták a Monográfia tartalmának tematikáját és kiválasztották a kidolgozás során figyelembe veendő vízmércéket (1. ábra). A tematika a következő felépítést irányozta elő: — 1. rész:Szöveg I. fejezet: A Duna-medence természeti-földrajzi ós vízgazdálkodási leírása II. fejezet: A Duna ós jelentősebb mellékfolyóinak vízjárása III. fejezet: A Duna-medence vízmórlege — 2. rósz: Táblázatok Vízállások ós vízhozamok 48 jellemző vízmérceszelvényben — 3. rósz: Térképek (M= 1 : 2 000 000) 4 természeti-földrajzi térkép, 3 térkép a vízmérleg-elemek izoplótáival ós 1 térkép a vízmérlegkészítés területegységeiről. Ezt követően az egyes Duna-menti országok elkészítették a területeikre vonatkozó anyagrészeket. Ezek egységes felépítésű Monográfiává való összefoglalása és feldolgozása a következő nemzetközi munkamegosztás szerint történt: — A pozsonyi koordinátor (VŰVH) elkészítette az 1. és a III. fejezet, valamint a három vízmérlegelem (csapadék, területi párolgás és lefolyás) izopléta-térképeinek a tervezetét, beleértve az izopléták országhatárok menti egyeztetését. — A budapesti Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI) gondoskodott az izopléta-térképek kartográfiai előállításáról és kinyomtatásáról, valamint e térképek alapján összeállította a Monográfia III. (Vízmérleg-) fejezetét (Domokos, Sass, 1985; Sass, Domokos, 1986). — A belgrádi koordinátor elkészítette a II. fejezet tervezeteit és összeállította a Monográfia 2. részének táblázatait. —- Ausztria elsősorban a természeti-földrajzi (topográfiai, geológiai, növényzeti és hőmérsékleti) térképeket bocsátotta rendelkezésre és öszszeállította a Duna-medencében folyó hidrológiai kutatások rövid történetét.
