Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)
4-5. szám - Vitális György: A régi térképek vízföldtani tanulságai a XVI–XVIII. sz. közepe közötti térképek tanulmányozása alapján
M 284 4. ábra. Az alföldi nagyobb tavak Zsdtnboki János 157i)-es kiadású térképén 3. A XVII. századi térképek vízföldtani tanulságai A XVII. századi térképek közül bemutatjuk Willem Janszoon Blaeu— Johannes Blaeu 1647 körül kiadott Magyarország térképének egy dunántúli és egy tiszántúli részletét (Nemes szerk., 1972. 7. sz. térkép), a „Die Donau der Fürst aller Europaeisehen Flusse" című 1688-ban kiadott névtelen szerzőjű atlasz ós Nicolas Sanson 1689 körül kiadott Magyarország térképének (Nemes szerk., 1972. 9. sz. térkép) dunántúli részletét. 5. ábra. A Fertő, a Balaton és a Kisalföld W. J. Blaeu—J. Blaeu 1647 körül kiadott térképén W. J. Blaeu—J. Blaeu Magyarország térképének dunántúli részén a Fertő a jelenleginél még mindig nagyobb, míg a Balatont, és a Tihanyi-félsziget ábrázolását korábbi térképekről helytelenül vette át (5. ábra). Mind a csallóközi, mind a szigetközi Dunának két egymással nagyjából párhuzamos ága van. A Rába a Kisalföldön nagyot kanyarodik. Ez a folyóvízi hálózat mindenütt a vízzel szállított és lerakott kavics nagy elterjedésére utal, ami megegyezik mai ismereteinkkel. A folyóHIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1986. 66. [ÉVFOLYAM 3. SZAM 6. ábra. A Tiszántúl ábrázolása W. J. Blaeu — J. Blaeu 1647 körül kiadott térképén kanyarulatok egv része az egykori ártereket is kijelöli. W. J. Blaeu—J. Blaeu Magyarország térképének tiszántúli részén a 6. ábra közepén látható Eeseditó helyének ábrázolása teljesen téves. A Berettyón kis szigetet ábrázol. Gyulától nyugatra a Feketeés a Fehér-Körös egy tavat táplál. Igen érdekes a „Die Donau der Fürst aller Europaeischen Flusse" című kis „turista" atlasznak Debrecen és Csongrád környékét bemutató, a 7. ábrán közölt részlete. Itt a Debrecentől keletre, nagyjából É—D-i irányban húzódó Káló eret a Tiszánál jóval szélesebbnek tünteti fel. A Kalo folyó (Káló ér) a mélyebb területeket feltehetően elárasztotta és szinte összefüggő (keskenyebb) tósor alakulhatott ki.. Ez a térképlap — más alakban — ugyancsak feltünteti a Gyula vidékén a Fekete- és a FehérKöröstől táplált, a 6. ábrán is látható kisebb tavat. E víz járta, illetve korábban vízzel borított területeken a felszín közeli talajvízre, tőzeg- és lápföldre, valamint öntéstalajokra számíthatunk. Itt azonban vigyázni kell, mert: 1) a szikes mésziszapos lapos alatt feszített tiikrű, rossz minőségű talajvíz van (lásd Rónai, 1985); 2) tőzeget itt nem ismerünk, tehát olyan tó) lehetett, mint most a Kakasszók stb, de nagyobb; 3) az öntéstalaj, ha volt, elszikesedett, a lápföld ugyancsak. Nicolas Sanson térképének dunántúli része (8. ábra) mind a Fertő, mind a Balaton területét viszonylag elég terjedelmesnek ábrázolja, Tihanyt azonban nem. A csallóközi Dunát a Blaeu-fivérek térképéhez (5. ábra) hasonlóan két egyenértékű ággal, míg a szigetközi Dunát egy szélesebb északi és egy vékony déli ággal szemlélteti. A Rába folyó a Győri-medencében két ágra oszlik és „Isle de Raab" felirattal jelzett szigetet alkot. A kb. 200 éve ásott mederbe, keletre terelt Rába ősi medre nyugatabbra volt. Ez az eredeti Rába és a Kis-Rába (Kapuvárnál) közötti mai Rábaköz sziget volt. A vízföldtani tanulságok az ő. ábrával kapcsolatban leírtakkal azonosak.
