Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)

4-5. szám - Barabás Imre–Kardos László–Krolopp Endre: A Cegléd-10/a jelzésű nagy átmérőjű vízkutató fúrás földtani és őslénytani értékelése

280 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1986. 66. [ÉVFOLYAM 3. SZAM talmazza. (Rónai. A.—Szemethy A., 1979, Rónai A. 1985) Ez a hirtelen bekövetkező kőzettani jellegválto­zás valószínűleg a középső-pleisztocén elején (700 ezer éve) bekövetkezett jelentős medencesüllyedés nyomán megnövekedett folyóvízi energiának kö­szönhető, így szinte az egész Alföldön jól nyomon követhető. Az eddig elvégzett őslénytani elemzések ugyanakkor azt is bizonyítják, hogy ezt a jelentős ősföldrajzi és éghajlati változást nem követte azon­nal ősélettani változás is, így minden fúrási szel­vényben látható, hogy a korábban felső-pleiszto­cénnek meghatározott üledéksorba mindig (pl. Dévaványa, Szarvas) felnyomul a Viviparus böckhi -s szint faunatársasága is. Magából a 10/a sz. fúrás anyagából Krolopp E. 38—46 in között több szint­ben is kimutatta a Planorbis planorbis fajnak azt az alakját, mely a negyedidőszak idősebb szaka­szára jellemző, tehát ez is igazolni látszik elképze­lését. A felső 46 m-en belül egyébként 23 m-nél lehet egy újabb jelentős kőzettani határt elkülöníteni, így innen felfelé lehet felső-pleisztocénnek venni az üledékek korát, és ezt a nézetet az őslénytani vizs­gálatok sem zárják ki, bár nem is erősítik meg. A fúrás 66 métere alatt már egyértelműen Alsó­Bihari korú mintákat kaptunk, bár a litológiai adatok szerint e szakasz felső határa 54 m körül kez­dődhet. Kordos L. és Krolopp E. szerint az Alsó-Bihari és a legidősebb pleisztocén kiterjedését az őslénytani adatok alapján, azok rétegtani szempontból indif­ferens volta miatt nem lehet meghúzni. A litológiai értékelés szerint az alsó-pleisztocén felső része 150 m-ig, majd az alsó-pleisztocén alsó része 220 m-ig követhető. 218 m-től pleisztocénnél idősebb, kezdetben szárazföldi majd elegyesvízi Mollusca­fauna jelenik meg. Ha ez nem áthalmozott, akkor itt már a felső-pannóniai üledékek jelenlétével kell számolni. Nem zárható ki azonban az idősebb anyag pleisztocén áthalmozása sem. Barabás 1. a KÖTIVIZIG terület lemélyített fúrások tapasztalatai alapján azon a véleményen van, hogy a tárgyi fúrás szelvényében aBetfiai-Al­só-Bihari szint eleje (az Olduvai paleomágneses sorduló) 180—190 m között jelölhető ki, ez alatt Kézirat beérkezett: 1984. Átdolgozás beérkezett: 1986. április 22. Közlésre elfogadva: 1986. augusztus 26. pedig az az üledékszakasz helyezkedik el, melyet az őslénytani szakirodalom villányi-beremendi-nek nevez. Bizonyítja ezt az első nagy átmérőjű vízmű­kút kutatófúrásában 184—187 m közöttről vett mag (ez a mélységköz a 10/a fúrásban 210 m körül található) Mimomys méhelyi gerincesmaradvá­nya is, ugyanakkor tény, hogy a szakasz kezdeté­nek kijelölése kritikus. A közbezárt ősmaradvá­nyok között jelentős a harmadidőszaki elemek szá­ma, meglepően sok a szenesedett maradvány is, így az összkép alapján tényleg kézenfekvőnek lát­szana a pannon végi korbesorolás. Az újabb vizs­gálatok azonban egyértelműen azt mutatják (Ba­rabás I. 1985), hogy a 10/a fúrás szelvényében 260—280 m között elhelyezkedő, jó vízhozamú homokrétegnek — és e kőzettest többi részének Szolnokon át Mezőtúrig — tipikusan dunai-jellegű nehézásvány összetétele van, agyagos, finomho­mokos, szenes fekvőjétől élesen elválik, így feltét­lenül őt tekinthetjük a pleisztocén iniciális kép­ződményének. (Gauss-Matuyama forduló) A har­madidőszaki faunaelemek villányi szintben való jelenlétét részben egy természetes továbbélési fo­olyamattal—nem volt drasztikus éghajlati válto­zás — részben pedig az egykori mederfal marad­ványainak bemosódásával magyarázza, mindkettő­re több fúrás anyagában is van bizonyíték. Külö­nösen így lehet ez a Duna—-Tisza közén, ahol a ha­talmas energiájú ősfolyam pleisztocén eleji horda­léka általában közvetlenül felső-pannon korú üle­dékekre települ. Irodalom Barabás I. (1984): A KÖTIVIZIG területének vízföld­tana IV. Szolnok, Kézirat 1—158, Szolnok Barabás I. (1985): A'pleisztocén eleji Ős-Duna főmeder ..Ceglédi" oldalágának földtana, vízföldtana. Kézirat, 1—44, Szolnok Krelzoi M., Krolopp E. (1972): Az Alföld harmadkor végi ós negyedkori rótegtana az őslénytani adatok alapján. Földr. Ért. 21. (2—3) 133—158 Hónai A., Szemethy A. (1979): Az Alföld-kutatás újabb eredményei. Paleomágneses vizsgálatok laza üledé­kekben. Földt. Int. Évi. Jel. 1977-ről 67—83 Rónai A. (1985): Az Alföld negyedidőszaki földtana. Geologica Hungariea, series geologiea, tomus 21. 1—446. Műszaki Könyvkiadó Budapest Urbancsek J. (1977): A pannóniai medence mélységi víztárolói. Magyarország mélyfúrású kútjainak ka­tasztere VII. OVH Vízgazdálkodási Intézet Budapest Geological and Faleonlological Evaluation of a large diameter suction drilling I. Barabás, — L. Kordos, — E. Krolopp Abstract: Large diameter suction drillings have been recently frequlntly applied for water production. In these casses, contrary to the formely applied flush drillings, the depth of origin of the drill-cuttings can be well determined, and also the bulk of the sam­ples is significant. In the course of the present work the Mollusc, Vertebrate and lithological investiga­tion of the samples taken from the Cegléd 10/a borehole at 2 m intervals were carried out. On the above basis between 0—40 m Upper Pleistocene layer, while under this the Lower Biharian follows. Based exclusively on lithological data the Upper part of the Lower Pleistocene lasts to a depht of 15Ó m, while its lower part extends to 220 m. Keywords: suction, drilling, lithology, Molluscs, Vertebrates, Pleistocene, Stratigraphy, Cegléd (Great Hungarian Plain)

Next

/
Oldalképek
Tartalom