Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)

4-5. szám - Kontur István: Sztochasztikus fedőréteg modellek a talajvízállás előrejelzésére

KONTUR I.: Sztochasztikus fedőréteg modellek 251 A paraméterek meghatározására ismét a mo­mentumok adnak lehetőséget: M( = és Z> 2(|) = ~ % T. (19) A | folytonos valószínűségi változó természete­sen ebben az esetben is az idő. A talajvízmélység hatását a paraméterek tartalmazzák: K(z) = -f^-^ es m (z) = ­(20) A = /.t • Z = -7- 2 = r ZÍ2 tT-Jí í (26) Végeredményként tehát azt kaptuk, hogy a talaj­felszíntől a talajvízig történő leérkezés átlagos idő­tartama (?) és az alapul választott időegység hánya­dosa a Poisson eloszlás A paramétere. Az átlagos leérkezési idő természetesen a z talajvízmélység függvény és így ?.= X(z), tehát (24) összefüggés megfelel f t(z) ós g t(z) egységimpulzus válaszfügg­vényeknek. 2.4 Folytonos idő, folytonos állapot A folytonos idő és folytonos állapot esetén a diszkrét állapotú rendszerből származtatjuk. Le­gyen akkor „Ív, K = — = — es m = z 7 2 X> 2(|) Z> 2(l) így az f(z, t) illetve g{z, t) függvények (18) alapján: 2.3 Diszkrét idő, folytonos állapot A folytonos állapotú rendszert úgy képzelhetjük el, hogy talajfelszíntől a talajvízszintig terjedő z vastagságú talajhasábot homogénnak kezeljük. Kiindulhatunk a binomális eloszlásból, ami a Poisson eloszlás egyik származtatási útja (Prékopa, 1962; Rényi, 1966). A z = o szinten megjelenő víz­részecske, vagy antirészecske q valószínűséggel ke­rülhet a kifolyási szelvénybe, vagyis a talajvízbe és 1—q valószínűséggel maradhat a fedőrétegben. Ezt a (gondolat) kísérletet N-szer elvégezve a jól ismert Bernoulli (binomiális) eloszlást kapjuk: = = )?*(!-?)*-»; 4 = 0, 1,2, ...,N (22) A valószínűségi változó itt az az időpont, amikor a rendszer állapotát vizsgáljuk. Növeljük N érté­két a végtelenségig úgy, hogy közben az N • q szorzat állandó maradjon N-q=X> 0. (23) A végeredmény mint ismeretes (Rényi, 1966) a Pi(X) = ^r-e~ K, i = 0,1,2,... (24) A paraméterű Poisson-eloszlás. Mint ismeretes (Rényi, 1966) a Poisson-eloszlás várható értéke és szórásnégyzete is A-val egyenlő: JT(f) = Jl; D 2(£) = A. (25) A A paraméter fizikai magyarázata az alábbi módon adható meg. Feltételezzük, hogy A=/z-2, tehát a talaj vízmélységgel A lineárisan arányos, az arányossági tényező IIAz, vagyis az alapul vá­lasztott At idő egység alatt megtett átlagos úthossz. Az átlagos úthossz az átlagos vízmozgási sebesség v alapján számolható. v -t V 1 v ^ y(z, t)=­(27) 2 r(z) ahol F(z) az Euler-féle gamma függvény. A (27) függvény az f(z,t) és g(z,t), a Dirac-delta függvény­re adott válasz. A (27) képlettel meghatározott függvény mo­mentumait nem elemezzük, mivel itt csak a gamma eloszlásfüggvény formális átírásáról van szó. 3. Csapadék és párolgás hatások összetétele Láttuk, hogy folytonos idő felvétele esetén f(z,t) és g(z,t) volt az egységnyi csapadékra, illetve párolgásra adott válaszfüggvény, míg diszkrét ide­jű rendszer esetén ezek a függvények /,(z) és g t(z) voltak. Bármilyen P(t) és E(t) csapadék és párolgási idő­sor, illetve Pj és E t csapadék és párolgás sorozatra a talajvízállás megváltozás a konvoluciós integrál, illetve a konvoluciós szumma segítségével állítha­tó elő: TT— S­0 + — f E(t-x)-g(z, t) dr, (28a) n j es Azí—zí + 1~zí= —— ^ Pi-k-fk(z) + k = 0 1 °° + — 2 (29a) k = 0 ahol n — a talaj hézagtónyezője. Amennyiben a konvoluciós integrálok, illetve szummák magfüggvényei f(z,t) és g(z,t) illetve f t(z) és g t(z) nem egyenlőek, úgy a csapadék és párolgá­si függvények nem vonhatók össze. Ezzel szemben ha a beszivárgó vízrészecskéknek és az elpárolgó antirészecskéknek a mozgási törvényszerűségei azo­nosak, vagy annak vehetők, akkor: es h(z, t)=f(z, t) — g(z, t) hi(z)=fi(z) = g t(z), (30) vagyis a konvoluciós integrálban, illetve összegek­ben elegendő a csapadék és párolgási idősor különb­ségével számolni:

Next

/
Oldalképek
Tartalom