Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)

1. szám - Dr. Nagy Olivér–Tóthné Palotai Emese: Korszerű vízlágytó és ioncserélő sótalanító eljárások

Dr. Nagy O.—Tóthné Palotai E.: Korszerű vízlágyító és ioncserélő Hidrológiai Közlöny 1986. 1. Szám 25 — vegyszeresen kicsapható oldott szennyezések, — egyéb ionos oldott anyagok, — nem ionos szerves szennyezések. Az uszadék kifogása különböző típusú durva és finom rácsokkal, a durva lebegőanyagok (0,1—5,0 mm) eltávolítása szita, szalag, vagy dobszűrőkkel és homokfogó medencében oldható meg. A finomabb szemcsék (0,02 — 0,1 mm) ülepítéssel, vagy derítéssel távolíthatók el a vízből. Ez utóbbi módszer a kolloid méretű szennyezések megbontására is alkalmas. A derítés történhet lúgos közegben mésszel, savas közegben alumínium-sókkal közel semleges közegben polielek trolitok kai. A finomabb szemcsék és kolloid pelyhek eltávolítására gyakran alkalmaznak szemcsés anyagú gyors gravitációs, vagy nyomás alatti szűrőket. A nem ioiros szerves szennyezők (olajok, íz és szagrontó anyagok stb) kinyerésére egyre inkább a nagy szorbciós képességű aktívszén szűrők terjednek el. Bizonyos esetekben felmerül a víz sterilizálásának igénye. Célja a vízkezelési folyamatokat károsan befolyásoló nagymolekulájú szervesanyagok oxidáló lebontása. Ez történhet C/

2 gázzal, NaOCl, KMnO

i stb. felhasználásával. Az ipari vízelőkészítés egyik leggyakoribb feladata a kicsapható és egyéb oldott anyagok eltávolítása. Erre a célra a különböző csapadékos és az ioncserés eljárásokat alkalmazzák, de a szennyezőanyagok kinyerhetők a fordított ozmózis és az elektrodialízis elvén működő berendezésekkel. Az utóbbi két kezelési módszer azonban az eljárások költsége miatt még a gazdaságilag fejlett országokban is lassan terjed. A jelen cikkben a csapadékos é ioncserés módszer főbb vonásait foglaltuk össze. 1. Csapadékos vízlágyító eljárások A víz oldott szennyezései közül az ipari vízgazdálkodás szempontjából kritikus szennyezőanyagok a változó keménységet okozó kalcium és magnézium sók. A kazántápvizek és egyéb „finom" vizek változó keménység értékeit szabványok írják elő, a hűtővizeknél a kialakult gyakorlat szabja meg. Ezek a sók, mint a vízkőképződée alapanyagai jelentős károkat okozhatnak az ipari vízrendszerek beír, ezért eltávolításuk biztonsági és gazdasági érdek. A csapadékos lágyítás során a keménység okozó sókat vegyszerek hozzáadásával, vagy termikus kezeléssel lehet eltávolítani. A termikus lágyító módszer energiaigényes és nehézkes, így a mindennapi gyakorlatban a vegyszeies eljárás terjedt el. Fajtái: — a meszes lágyító, — mésszódás lágyító, — nátriumhidroxid-szóda lágyítás, — savas kai borrátmentesítés. A különböző módszerek közül leggyakrabban a meszes lágyítást alkalmazzák. A meszet nrészvíz, mésztej vagy mészhidrát por formájában adagolják, a reaktor teljesítmények függvényében. A keletkező csapadékot szűrők segítségével távolítják el. A víz derítését vasszulfát, vasklorid és polielektrolit adagolással lehet javítani. 2. ábra. Felszín alatti vizek' kezeléstechnológiai blokkséma változatai [ 1] Fig. 2. Variations of block-schemes depicting the technology of treatment of subsurface waters