Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)
3. szám - Horváth János–Karácsonyi Sándor–Scheuer Gyula: Az egri vízbázis fejlesztésének eredménye és tapasztalata
S che l le r Gy.— Schweitzer F.: A karsztos hegységek vízfolyásul 167 A forrásterületen a vízszerzést, a feltárt vízkészlet hasznosítását több természetes és mesterséges körülmény nehezíti, így: — a vízfeltárás és a vízelosztás során figyelemmel kell lenni a strand- és a gyógyfürdő természetes utánpótlódású (gravitációs) üzemeire, — a víz felszínre hozásánál ki kell zárni, hogy az Eger-patak hordalékának szennyezett talajvize átmenetileg is a forrástérbe vagy valamelyik üzemelő berendezésbe juthasson. A Petőfi téri vízbázis vázlatos elrendezését a 2. sz. ábra mutatja be. 2.2 Északi vízművek 2.21 Tárkányi vízmű Az 1960-as évek elején megindult újabb nagyméretű településfejlesztés során szükségessé vált a vízellátásnak más vízbázis kialakításával történő bővítése. Ennek egyik jelentős indoka a város É-i részén tervezett és felépített lakótelep vízellátásának megoldása volt. A Bükk hegységben eredő vízfolyások, így az Eger- és Tárkányi-patakok völgyeiben felhalmozódott durva szemű törmelékek alkalmas lehetőséget kínáltak a felhasználási hely közelében kis mélységű kutakkal történő víz feltárására. Az eredményes előzetes vizsgálatok után 1964—70 között több ütemben lényegében a két völgyszakasz ivóvíznyerésre alkalmasnak látszó részei feltárásra kerültek. Ezek keretében az almári területen 21 db, a felsőtárkányi völgyszakaszon pedig 48 db kutatófúrás mélyült, a kapcsolódó hidrogeológiai vizsgálatokkal. A víznyerő területek vízkészletének pontosabb meghatározásához 1970—80 között — a vízműkutak kiépítése ütemének megfelelően — kiegészítő vizsgálatokra került sor, vízszintészlelő kutak telepítésével. Az észlelések jelenleg is (1985) folyamatban vannak. Az eddigi tapasztalatok szerint a patakok jelentősen befolyásolják a felszínközeli kavicsos vízadó réteg vízkészletét és vízminőségét, ezért az eredmények a termelt víz jelentős részének parti szűrésű jellegét bizonyítják. A Tárkányi-patak völgyében kialakított EgerÉszaki vízmű első négy kútja 1973 óta termel. Ezt követően több lépcsőben fokozatos fejlesztésre került sor, melynek végeredményeként összesen 16 vízműkút létesült a völgyben. Az átlagosan 5 m vastag negyedkori homokos kavicsot 2—5 m iszapos, félig vízáteresztő a csapadékbeszivárgás lehetőségét megengedő, de a felszíni szennyeződések ellen részleges védettséget biztosító fedőösszlet borítja. A feküt mállott tufa, agyagos tufa alkotja. A vízutánpótlódást a hegységperemek felől átadódó vízből, a völgyirányú felszín alatti vízáramlásból, a helyszíni csapadékbeszivárgásból, valamint az időszakos vízfolyású Tárkányi-patakból nyeri. A víztermelési tapasztalatok azt mutatják, hogy a vízmű kútjaiból kitermelhető vízkészlet fokozottan csapadékérzékeny. Ez elsősorban a Tárkányipatak időszakos jellegének következménye. A patak csapadékos években viszonylag bővizű, száraz, csapadékszegény években azonban vízhozama erősen lecsökken, sőt elapad. Ez a körülmény erősen érződött a víztermelésben, különösen az utóbbi években. Az elmúlt 3—4 évben az évi csapadékösszeg sorozatosan jóval az átlag alatt maradt, legkritikusabb a 82-es és 83-as esztendőkben volt, amikor 30-40% közötti hiány mutatkozott. Ezzel együtt elmaradtak a Tárkányi-patakban más esztendőkben a nyári záporokat, zivatarokat követő áradások is, amelyek pedig a nyári csúcsfogyasztás idején növelhették volna a vízadó homokos réteg vízkészletét. Mindez azt eredményezte, hogy az igen kedvezőtlen, száraz évek sorozatának hatására a vízmű víztermelése 4500 m 3/d-re csökkent, a csapadékos időben elérhető 9000 in 3/d-al szemben. 2.22 Almári vízmű A vízigények további növekedésével újabb víznyerőhelyek felkutatása vált szükségessé. A meglevő vízművekhez csatlakozva az Egertől É-ra fekvő karsztos területek ígérkeztek kedvezőnek. Az Eger-patak almári völgyszakaszán a harmincas években végzett kőszénkutató fúrások vízföldtani eredményei alapján 1971—72-ben, amely kedvező eredményekkel zárult kutatások indultak. Bebizonyosodott, hogy a miocén fedőüledékek alatt kartsztvízbeszerzésre alkalmas kifejlődésű karbonátos kőzetek vannak. Ezzel megnyílt a lehetősége az almári területen a fedett karsztból történő víztermelésre csatlakozva az Eger-patak hordalékára telepített kis mélységű kutakhoz. A 2 db karsztkútból — ezeket 1972-ben fúrták -— 1(5 °C hőmérsékletű karsztvizet termelnek 200 m mélységben húzódó, jól karsztosodott felső-eocén mészkőből. Az évi középhőmérsékletnél magasabb vízhőmérséklet arra utal, hogy a kutakkal feltárt karsztvíz egy kisebb hányada a mély karsztból származik. A mérések szerint a tápterületeken a csapadékbeszivárgás következtében kialakuló karsztvízszint változása nyomáshullám terjedése révén befolyásolja a karsztkutak nyugalmi vízszintjet és ennek révén a termelhető vízhozamot. Csapadékszegény években a 2 db karsztkút víztermelése kb. 1800 rn^jd, a csapadékban bő esztendők kb. 2200 >n 3[d hozamával szemben (1. kép). A 9 db sekély mélységű kút az Eger-patak völgyében települő felszínközeli negyedkori homokos ka1. kép. Az almári 1. sz. karsztkút
