Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)

3. szám - Fehér Ferenc–Szalai György: A meliorációs kutatás-fejlesztés időszerű feladatai

130 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1986. 66. [ÉVFOLYAM 3. SZAM Nagy gondot kell fordítani az üzemi vízrendezési művek tervezésének, méretezésének fejlesztésére is. A túlméretezések általában ezen a területen jelentkeznek és jelentős többletkiadást okoznak. Az üzemi művek tervezésénél az legyen a fő szempont, hogy a szükséges hatást a lehető legkisebb (de még biztonságos) kiépítéssel érjük el. Ez természetesen az üzemeltetés-fenntartás módszereinek megváltoztatását, javítását is igényli. Meliorációs tervezőmunkánkban lényegesen jobban kellene támaszkodni a már megvalósult melioráció tapasztalataira. Elismerve azokat az eredményeket, amelyeket főleg az agrárintézmények értek el a melioráció egyes hatásainak feltárásában, ismételten felhívjuk a figyelmet arra, hogy ez a munka nem volt kellően széles körű és hatékony. A már megvalósult melioráció tapasztalataiból legkevésbé a tervezők profitáltak. El kell tehát végezni azt a széles körű munkát, értékelni kell az eddigi eredményeket és hibákat és ki kell alakítani azokat a kényszerpályákat (elsősorban a műszaki szabályozás révén), amelyek az eddigi tapasztalatok hasznosítását a melioráció műszaki és agrártervezésében lehetővé teszi. A tervezőnek igen lényeges feladata az adott helyhez és környezeti hatásokhoz legjobban illeszkedő üzemi meliorációs megoldások kiválasztása. Ehhez azonban bővíteni kell a választékot, ami a kutató-fejlesztő szervezetek feladata. Rövid idő alatt el kellene érnünk, hogy a tervezők döntő többsége szakítson a hagyományos tervezési sablonokkal (pl. a táblásításban, az üzemi vízrendezési megoldásokban) és az adott helyhez legjobban illő megoldásokat válassza ki. Ehhez természetesen arra is szükség van, hogy a meliorációs munkák érdemi beruházói, a mezőgazdasági vállalatok is fogadják el ezeket a megoldásokat és vállalják az üzemeltetéssel és fenntartással együttjáró esetleges többletköltségeket. El kellene érnünk, hogy az érdekelt mezőgazdasági szakemberek tudatában legyenek annak: a meliorációs művek ugyanúgy részei a termelőerőknek, mint a talaj vagy az erő- és munkagépek. Az eddigi meliorációs gyakorlat szétválasztotta a víztelenítés és a vízpótlás megoldását. A jelenlegi szemlélet, — igen helyesen — a talaj vízháztartásának szabályozását tartja fontosnak, amelyhez a vízpótlás éppen úgy hozzátartozik, mint a felesleges, káros vizek elvezetése. Fontos feladat viszont a vízpótlás tervezésének beillesztése a meliorációs tervezési folyamatba. Ennek a munkának néhány kezdeti lépését már megtettük, azonban az esetleges káros hatásokat elimináló, a műszaki berendezések és művek optimális kihasználást lehetővé tevő egységes módszerek kidolgozása a következő évek feladata. Az öntözés eddigi fejlesztésében s az öntözéses gazdálkodás elterjesztésében sok buktatóval kellett megküzdenünk, míg az utóbbi években eljutottunk addig a közgazdasági megítélésig, hogy a termelés fokozásának nem valós alternatívája az öntözés. Remélhetően e megítélés lassan már a múlté. Ahhoz azonban, hogy a melioráció összetett rendszerének részekónt az öntözés, mint a vízháztartásszabályozás egyik oldala a magyar mezőgazdaságban betölthesse hivatását, még sok területen, sok a tennivaló. Az öntözésfejlesztés célkitűzéseit összhangba kell hozni a természeti erőforrások hosszú távú racionális használatának követelményrendszerével. Az öntözést a termeléssel összhangban kell fejleszteni, figyelembe véve a hazai ökológiai igényeket és feltételeket, amelyek a megoldást is és a rentabilitást is befolyásolják. Technológiai korszerűsítésre és új üzemeltetési koncepcióra is szükség van az ökonómiai szemlélet bevezetése mellett. Ez a kutatás-fejlesztés területén a termelési színvonalnak megfelelő öntözéstechnika kidolgozását, ehhez a megfelelő termelési szerkezet kialakítását jelenti, amelyekkel az alkalmazót öntözőberendezésnek összhangban kell lenni. Ez a korszerűség feltétele, amit úgy is fogalmazhatnánk, hogy az öntözésben meg kell teremteni a cél, a lehetőség, igény, költség, minőség, választék, technológiai fegyelem összhangját. Sok a teendő az öntözött területek megfelelő növényfajtáinak, növény struktúrájának, a legcélszerűbb üzemeltetési rend kialakításában, meghatározásában. Lehetőségek vannak a tervezés alapjául szolgáló fajlagos vízsugár csökkentésében. További kutatási terület a talajcsőhálózatok altalajnedvesítésre való használatának sokrétű (»robiémája, amit csak rendszeres vizsgálatok oldhatnak fel. A felületi öntöző módszerek (ill. egyszerű öntözőmódszerek) felelevenítése, korszerű, a fentebb részletezett igényeknek megfelelő változatok kidolgozása érdemes fejlesztési feladat. A tervezőmunka új eleme lesz a jövőben a kivitelezési technológiák pontos (az eddigieknél pontosabb) megtervezése. Az eddigi tervezési és kivitelezési gyakorlat nem fordított kellő figyelmet a kivitelezés technológiáira. Az előfordult kivitelezési és üzemelési problémák, a meliorációs rendszerek kivitelezésének helyenkénti gyenge színvonala, megítélésünk szerint megköveteli a kivitelezési technológiák pontosabb megtervezését, szükség szerinti egységesítését és betartásának az eddigieknél lényegesen szigorúbb ellenőrzését, szükség esetén az elkövetett hibák széles körű nyilvánosságra hozatalát. 4. A meliorációs munkák kivitelezésének fejlesztése Az előzőekben már szóltunk arról a már megvalósult melioráció tapasztalatainak elemzéséből következő feladatról, hogy a kivitelezési technológiák fejlesztésére van szükség. Ennek a feladatnak műszaki fejlesztési, tervezési és technológia fejlesztési része egyaránt van. A tervezési kérdésekről már volt szó, így elsősorban a kivitelezés kérdéseit kell sorra vennünk. Az egyes meliorációs beavatkozásokat a rendelkezésre álló gépek (gyakran a gépláncok vezérgépei) alapvetően befolyásolják. A műszaki fejlesztési tevékenységnek elsősorban arra kellene irányulnia, hogy a megkívánt melioratív hatást létrehozó meliorációs-műszaki-agrotechnikai beavatkozást a