Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)
2. szám - Varsányiné Tóth Irén: Csongrád megyei ivóvizeink kémiai összetételéből levonható vízföldtani következtetések
110 Hidrológiai Közlöny 1986. 2. sz. Varsányiné Tóth 1.: Csongrád megye ivóvizei 159 ni-ből még ilyen kis keménységű vizet kapunk, 280 m-ből azonban már az előző típusra jellemző, valamivel nagyobb keménységű a víz. Derekegy ház és Makó között a rendelkezésünkre álló adatok alapján nem tudtuk kimutatni ezt a víztipust. A legkisebb keménységű területet 88—376 m között 6,4—1,7 nk° (átlag 2,5 nk°) keménységű víz jellemzi (4. ábra). Ez az előző területtől K-re helyezkedik el, Óföldeákon és Maroslelén még az előző rétegekre települve. Királyhegyesen csak kis mélységű, 88—132 m-es kutak vannak, de figyelembe véve a környező települések kútjainak mélységét és vízminőségét feltételezhető, hogy itt is nagyobb mélységig fordul elő ez a vízminőség. Ettől a területtől É-ra és K-re a keménység ismét növekszik, 75—417 m között 8,6—1,8 nk° (átlag 3,5 nk°) értéket ér el (5. ábra). Az É-i részen a vizsgált kutak 254—417 m között vannak, ennél kisebb és nagyobb mélységű rétegek vizét nem ismerjük. Valószínű, hogy ez a réteg folytatódik DK-i irányban a megye határain kívül Ambrózfalva—Csanádalberti—Pitvarosig, ahol 75—281 m között vannak a vizsgált kutak, Ambrózfalva 412 m-es és Nagyér 498 m-es kútja az előzőektől eltérő vízminőségű. A nagyéri kút már 42 °C-os termálvizet ad. A keménység mélységgel történő csökkenése alapján tehát 6 egység jelölhető ki, melyeknél egyegy területhez meghatározott mélységintervallumot rendeltünk hozzá. Egy település különböző mélységből származó mintái nem minden esetben azonos vízminőségű csoportba tartoznak, a különböző minőségű vizet tároló rétegek néhány településen egymás felett helyezkednek el. A keménység terület és mélység szerinti jobb áttekinthetősége érdekében ÉNY—DK, illetve DNY—ÉK irányú szelvény mentén feltüntettük a keménység alakulását a 6. és 7. ábrán. A szelvények nyomvonalát a 8. ábrán jelöltük be. A szelvények alapján látható, hogy DNY-ról ÉK felé haladva a keménység csökken Apátfalva— 8. ábra. Az ÉNY—DK és DNY—ÉK irányú szelvények nyomvonala Abb. 8. Trasse der N W—SO und SW—NO gerichteten Profils Makó Rákos—Nagymágocs vonalig, ezután ismét növekszik, a rétegek a legkisebb keménységű terület felé mindkét irányból lejtenek. DK—ÉNY irányban folyamatosan követhetők az azonos keménységű rétegek. A legkisebb keménységű réteg, illetve terület ÉNY-on Nagytőkéig, illetve a másik szelvény mentén DK-en Csanádalbertiig és Pitvarosig terjed. A Na+ mennyisége NY—DNY-ról K—ÉK felé folyamatosan növekszik. A Tiszántúl É-i és K-i részén a Na+ koncentráció a legnagyobb a többi területhez viszonyítva. Különösen magas a Na+ tartalom Ambrózfalva mélyebb kútjában (295 mg/l) és Nagyéren (276 mg/l). A K + koncentrációja a megye egész területén kicsi, általában 2,0 mg/1 alatt van. Környezetéhez képest magasabb a K + mennyisége Csongrád— Magyartés—Nagytőke térségében, valamint Nagyér—Ambrózfalva mélyebb kútjának vizében. A Cl- a megye legnagyobb részén, a Nagylak— Királyhegyes—Székkutas—Nagymágocs^ vonalig, 10 mg/l alatt van, e vonaltól K-re és É-ra ugrásszerűen nő, eléri a 30—35 mg/l értéket. Az alkalinitás a keménységgel ellentétesen változik. NY—DNY-ról K—ÉK felé fokozatosan növekszik és a Na + és K +-hoz hasonlóan a nagyéri és a mélyebb ambrózfalvi kút vizében éri el a legmagasabb koncentrációt 23,6 és 21,2 mekv/1. A fajlagos elektromos vezetőképességet az oldott ionok koncentrációja és ionmozgékonysága határozza meg. Területi megoszlása nagy hasonlóságot mutat az alkalinitáséval. D—DNY-ról É—ÉK felé növekszik, a Tiszántúl É-i és K-i részén értéke a legmagasabb. A vizsgált vizek NH + tartalmának területi megoszlása nem olyan egységes, mint a többi komponensé. A KOT,,, vízben oldott oxidálható szervetlen és szerves vegyületekre utal. Nagy területen — a Duna—Tisza közén és a Tiszántúlon Ferencszállás —Makó—Derekegyház vonalig — a KOI p, értéke 2,0 mg/l körül van, a megye K-i ÉK-i részén a KOI J} í megnövekszik. Következtetések A fajlagos elektromos vezetőképesség alakulása jól értelmezhető a 9. ábra alapján. Mint az ábrából kitűnik a 500 fj,S/cm fajlagos elektromos vezetőképességű vizeknél a Na + mennyisége rohamosan növekszik 20 mg/l-ről 120 mg/l-re, miközben a keménység 14,0 nk°-ról 3,0 nk°-ra csökken. Mivel ezekben a vizekben dominál a kalcium- és magnézium-, illetve a nátrium-hidrokarbonát mennyisége ezek határozzák meg a fajlagos elektromos vezetőképesség alakulását, így érthető, hogy ebben a tartományban a vezetőképesség alig változik. A keménység azonos 2,0—4,0 nk° között ingadozó értéke mellett azonban a Na + tartalom tovább növekszik (^ 290 mg/l-ig) és ezzel rohamosan nő a vezetőképesség is 500 /xS/cm-ről 1800 /tS/cm-ig. Az összes keménység és Na + koncentráció ellentétes változása az oka annak, hogy a Duna-Tisza közén
