Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)
2. szám - Egyesületi és Műszaki hírek
t)r. Tóth J. A. és tsai.: A redoxpotenciál Hidrológiai Közlöny 1986. 2. sz. 107 directly the value of the redoxpotential and the number of microorganisms participating actively in decomposition. Application of redoxpotential measurements may ease the planning of some extraordinary labour-demanding bacteriological investigations. By determining the dominating redox-systems one may obtain a unique opportunity even after a single measurement to see much clearer the conditions, and the chemical structure of a lake. ( Folytatás a 101. oldalról.) Egyre nagyobb az igény a megfelelő minőségű ivóvizek iránt, bár a felhasználható vizek minősége egyre inkább romlik. A vízelőkészítés jelentősége emiatt erősen növekszik, és amint Nyugat-Németországban megállapították: a vízügyeknek alig van olyan területe, ahol az elmúlt negyedszázadban nagyobb lett volna a fejlődés, mint a vízelőkészítésben. A vízelőkészítés és a vízkezelés fejlődését — elsősorban az Egyesült Államokban —- a szigorodó környezetvédelmi előírások is ösztönzik. A vízminőségjavítás eszközei folyamatosan korszerűsödnek. Az Egyesült Államok vízmű üzemeiben újra igazolódott az a felismerés, hogy a mérés nélküli víszolgáItatás esetén a vízdíjakban beálló veszteség azonos nagyságrendű az üzemek nyereségével. A mérés nélküli vízszolgáltatások megszüntetésével a nyereség a víztakarékosság növelése mellett növelhető. Ausztriában a vízkészletek korlátozott mennyisége a vízellátás kockázatmentességét is fenyegeti. Az osztrák lakosság 80%-a van vezetékes vízzel ellátva. Az elért fejlettségi szint fenntartása sem egyszerű. Hangsúlyozzák, hogy ennek nem a vízminőségromlása az oka, hanem kizárólag a vízmennyiségeknek az igényekhez szabott elégtelenné válása. Néhány, e szempontból kedvezőbb földrajzi helyzetű ország — többek közt Ausztrália, Chile, illetve Afrika néhány országa — már régebben foglalkozik antarktiszi jégtömbök vízellátási célú bevontatásának gondolatával. Féltől másfél km szélességű, 200 m-nél nem vastagabb jéghegy-darabok vontatását tervezik, ehhez szolgáló nagyteljesítményű vontató hajókkal. A jógtömbök hazai felolvasztásához erőművi hulladékenergia felhasználást is terveznek. A Német Szövetségi Köztársaságban készült elemzések arra utaltak, hogy a vízmfívi vízellátás színvonalának emelése csak a vízdíjak közgazdasági szemléletű — tehát a tényleges ráfordításokkal arányos — megállapítása után vált lehetségessé. Ezáltal lehetett megteremteni a beruházások és a vízigények összhangját is. A vízvédelem hatásosságához nemcsak a szennyvíztisztító berendezések teljesítőképességének a növelése tartozik hozzá, hanem a záporvizek kezelése is. Ennek első feltétele a záportározás és a záportározó medencék kiépítése, mint ahogy azt a nyugat-német tapasztalatok alapján megállapították. Ausztriában 1909-ben helyezték üzembe az első mechanikai szennyvíztisztító berendezést. 192G-ban alkalmaztak először biológiai csepegtetőtestet. 1903-ban a levegőztető medencék építése kezdődött meg. Elterjedt a kétfokozatú szennyvíztisztítási módszer. Hazánkban a vízellátottság és a csatornázottság, illetve a tisztítóberendezésekkel való ellátottság kiépítési foka közt még nagy különbségek vannak. A közeli külföldi példák is a fejlődés meggyorsítására utalnak. Romániában mintegy tíz éve folyik kutatómunka az állattartó telepek iszapjának és szennyvizeinek növénytermesztési értékesítésére. Kerettervet dolgoztak ki a sertéshizlaló telepek szennyvizeinek öntözéses hasznosítására. Az értékelések megállapították azonban, hogy az elért kutatási eredményeket és a keretterv szerinti hasznosítási módokat eddig még alig alkalmazták a gyakorlatban, pedig azt is szükségesnek tartanák, ha a lakossági szennyvizeket is öntözésre hasznosíthatnák. Amerikai tapasztalatok szerint a mezőgazdasági üzemek szennyvízkezelésében a rothasztó berendezés is jó szolgálatot tehet, mert nemcsak az állati eredetű trágyát dolgozza fel, hanem a keletkező biogáz energiaigények részbeni fedezésére is használható. A Német Demokratikus Köztársaságban a kisebb településeknél jól beváltak a nyitott, természetes levegőztetésű szennyvízmedencék, amelyeket a lakosság saját maga is meg tudott építeni a helyi szennyvizek tisztítására. Izraelben a tisztított szennyvizet vízáteresztő talajrétegbe töltik, majd a szennyvizet újrahasznosítják. A maradék szennyezés lebomlására azáltal hagynak időt, hogy a talajréteg elárasztását időszakosan végzik. Izraeli kutatások a napenergia szerves szennyezők lebontásában való fontos szerepét is igazolták. Az még kérdéses, hogy a szennyvizek öntözéses használatakor a napenergia elegendő, vagy gazdaságos tisztításmód-e. Az első angliai iszapégető berendezés üzemének első 15 évében az egységnyi szárazanyag elégetéséhez szükséges költség több, mint 25-szörösére emelkedett. Ez lényegesen meghaladja az infláció mértékét. Az NSZK-beli Stuttgart városában az iszapégetés két évtizedes múltra tekinthet vissza. Itt az égető telep rekonstrukciója vált szükségessé. Az újjáépítendő berendezés energiatakarékos lesz és igyekeznek a hulladékhőt minél tökéletesebben hasznosítani. A szennyvíziszap mezőgazdasági elhelyezését sok elgondolás ajánlja, mert gazdaságossága és környezetdelmi hatása is jónak mondható. Egyes alkalmazókat azonban óvatosságra késztette, hogy az alkalmazott iszap nyomokban olyan anyagokat is tartalmazott, amelyek a mezőgazdasági üzem számára károsnak bizonyultak. A Német Szövetségi Köztársaságban a mezőgazdaságban felhasznált szennyvíziszapok ós a talajok nehézfém tartalmának elemzésével megállapították, milyen feltételek betartása mellett lehetséges az iszapok további felhasználása. A mintavétel ós az elemzések költségei azonban jelentősek voltak. Újabban megoszlanak a vélemények arról, hogy a biogáz felhasználása a szennyvíztisztító telepek saját, energiafelhasználásának fedezésére gazdaságos-e. Egyes elemzések szerint 70—80%-kal drágább a saját energiaforrás a külsőnél. Nyugatnémet kísérletek szerint a biogáz városi hálózatba vezetése a leggazdaságosabb, még az előkezelés többletköltségeivel együtt is. A Karl Marx Stadt és Zwieckau vízellátását szolgáló Eibenstock melletti ívóvíztároló az utóbbi évtizes legnagyobb vízellátási létesítménye a Német Demokratikus Köztársaságban. Az előtározó 2,5 millió m ; i-es, a tulajdonképpeni tározó 70 millió m 3-es. A létesítményhez tartozik még egy 11,6 kin hosszúságú nyomóalagút, valamint a 32 km-es, 1200, illetve 1000 m átmérőjű ivóvíz távvezeték. (VGI)
