Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)

2. szám - Horváth Zsolt: Települési szilárd hulladékok környezetkímélő elhelyezésének környezet földtani szempontjai

Horváth Zs.: Települési szilárd hulladékok Hidrológiai Közlöny 1985. 2. sz. 87 sában. A talajvíz által okozott intenzív kilúgzás mértékét jól szemlélteti az 1. sz. táblázat, ahol a vízföldtani adottságok alapján kedvezőtlenebb óbudai Űjlaki bányában lévő hulladéklerakóhely vízvegyvizsgálati adatai lényegesen rosszabb vízminőségre utalnak, mint a váci hulladéklerakóhely esetében. 2. A települési szilárd hulladéklerakóhelyek kijelölésének legfontosabb környezetföldtani szempontjai Hulladéklerakóhelyek kijelölésénél abból az alap elvből kell kiindulni, hogy a leggondosabb hulladéklerakóhely kijelölés és üzemeltetés mellett is számolni kell valamilyen mértékű felszín alatti környezetszennyezéssel. Éppen ezért a szennyezésre érzékeny földtani közegekre — amelyek egyben általában a felszín alatti vízkészlet-tározókőzetei is — hulladék lerakóhelyet kijelölni nem szabad. E földtani közegek közül szigorú védelmet kell, hogy élvezzenek a nyílt karszt, valamint a talajvizet tározó kavicsösszletek, különös tekintettel a partiszűrésű vízkészletekre. A jelenlegi és távlati vízellátást biztosító földtani közegek védelme mellett alapvető hulladéklerakóhely kijelölési szempont, hogy a depónia mindig „szárazon", tehát a talajvízszint felett helyezkedjen el. Ha ehhez a kedvező természeti adottsághoz párosuj a szilárd hulladékok rendezett lerakása, a szakszerű felszíni vízvédelem, valamint a folyamatos rekultiváció, a felszínalatti környezetszennyezés veszélyét a minimumra csökkenthetjük, mivel a hulladékok kilúgozásában legnagyobb szerepet játszó talaj- és csapadékvizek legnagyobb részét távoltartjuk a hulladéktól. Fontos hulladéklerakóhely kijelölési szempont, hogy a depónia alja, valamint a talajvíz szintje közötti ún. telítetlen zóna minél nagyobb legyen. Így, mielőtt a szennyezett csurgalékvíz elérné a talajvizet, megtisztítására a talajnak olyan tulajdonságait tutijuk igénybe venni, mint a szűrés, adszorpció, kemoszorbció, ioncsere stb. A telítetlen zónában lejátszódó folyamatok közül a ,,k" tényező változását jól szemlélteti a 3. ábra. Az Illinois State Geological Survey intézetben [2] végzett kísérletek azt mutatták, hogy a csurgalékvíz hatására jelentősen csökken a k tényező értéke, amiben jelentős a szerepe a mikroorganizmusoknak is. Ugyanebben az intézetben a talaj adszorbciós kapacitásának a megállapítására is végeztek kísérleteket. Ismert összetételű, koncentrációjú és mennyiségű csurgalékvizet szivárogtattak át, homokból és különböző százalékos összetételű agyagásványokból (montmorillonit, illit, kaolinit) álló vizsgálóoszlopokon. A vizsgálatok azt mutatták, hogy már a 2% montmorillonitot tartalmazó homok is képes a csurgalékvízben lévő csaknem teljes nehézfém tartalom adszorbeálására. Az általuk bevezetett adszorbciós szám azt mutatja, hogy a homok-agyagásvány mintán átszivárgó 10 pórustérfogatnyi csurgalékvízben lévő elemek 3. ábra. A szivárgási tényező értékének változása csurgalékvíz hatására, ismert összetételű homok-montmorillonü mintákban Abb. 3. Veränderlichkeit der Grösse der Sickerzahl auf Einwirkung des Lcckwasscrs in Sand-MontmorillonitProben bekannter Zusammensetzung hány százaléka adszorbeálódott. A 3. táblázat eze ket a vizsgálati eredményeket ismerteti: 3. táblázat Homok-agyagásvány mintán adszorbeálódott elemek mennyisége | %l Menge (in %) der adsorbierten Elemente an einer Sand-Ton mi MIM alien Bodenprobe Klem [%] Elem t%] Pb 99,8 NH

4 37,1 Zn 97,2 Mg 29,3 ol 97,0 Na 15,4 hg 96,8 Cl 10,7 Ke 58,4 15 1 1,8 Si 54,7 Mn — 95,4 K 38,2 Ca 666,4 Mint a táblázat adataiból látszik a B, Mii, Ca esetében nem adszorbeió, hanem kioldás következett be, azonban a vizsgált összes nehézfém csaknem hiánytalanul adszorbeálódott. Természetesen a fenti laboratóriumi körülmények között nyert adatok kedvezőbb képet adnak az egyes mikroelemek adszorbciójáról, mint az a természetben várható. Többek között gondolni kell arra, hogy a hulladékdepóniák kilúgzása hosszantartó folyamat, amelynek során esetenként olyan nagymennyiségű mikroelem juthat a depónia alatti rétegekbe, hogy azok adszorbciós kapacitása kimerülhet. Arra azonban mindenképpen alkalmasak ezek az adatok, hogy szemléltessék a talaj rendkívüli szerepét a felszínalatti környezetszenynyezés csökkentésében. Mindezek a vizsgálatok arra hívják fel a figyelmet, hogy a jövőben települési lnilladéklerakóhelyek elhelyezésére bátrabban vehetjük igénybe azokat a „száraz" homok, kavicsos homok terüle-