Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)

2. szám - Horváth Zsolt: Települési szilárd hulladékok környezetkímélő elhelyezésének környezet földtani szempontjai

- Hidrológiai Közlöny 1985. 2. sz. 85 Települési szilárd hulladékok környezetkímélő elhelyezésének környezetföldtani szempontjai JL () U V Ä T II ZSO L T* Bevezetés A Magyarországon évente keletkező kb. 14 millió m 3 szilárd kommunális hulladék döntő többsége hulladéklerákóhelyekre kerül, az esetek jelentős részében a folyékony kommunális hulla­dékokkal (csatornaiszap, szennyvíziszap) közös depóniákha. Emellett elsősorban az ipari tevé­kenységhez kapcsolódóan — nagymennyiségű, a környezetre különösen veszélyes toxikus és radio­aktív hulladék is keletkezik. Ezek kezelését azon­ban a kommunális hulladéklerakóhelyektől füg­getlen országos rendszerben létrehozott, üzemel­tetett és ellenőrzött lerakóhelyeken kell megoldani. A hulladéklerakóhelyeken keletkező környezet­szennyezés minimalizálása érdekében nagy jelen­tősége van a szakszerű hulladéklerakóhely kijelö­lési és üzemeltetési módszerek minél szélesebb körű alkalmazásának. Jelenleg hazánkban az üze melő hulladéklerakóhelyek többsége, arra kör­nyezetföldtani szempontból alkalmatlan helyen, szakszerűtlen lerakási technológiával üzemel. Az ilyen lerakóhelyeken fokozott mértékben kell számolni a levegő, a talaj, valamint a felszíni és felszínalatti vízszennyezéssel. A hulladéklerakóhelyek felszínalatti környezet­szennyezése rendkívül széles határok között vál­tozik, mind a komponensek, mind a koncentráció tekintetében és egyrészt függ a lerakott hulladékok összetételétől (szerves, szervetlen), a vízoldható ré­szek vegyi összetételétől, a depónia korától, másrészt függ attól, hogy milyen lehetősége van a környezet­szennyezést szállító közegnek, tehát a víznek beszivárogni a felszín alá. Ez utóbbit elsősorban a hulladéklerakóhely környezetföldtani viszonyai és a hulladék lerakásának módja befolyásolja. 1. Települési szilárd hulladékok szennyezőanyagainak a felszínalatti környezetbe jutásának lehetőségei A hulladéklerakóhelyről a felszínalatti környe­zetbe jutó szennyezések szállító közege elsősorban a víz. Ennek négy megjelenési formájával talál­kozunk a hulladéklerakóhelyeken, illetve azok körzetében. Ezek a: — a hulladék nedvességtartalma, — szerves hulladék bomlásakor keletkező víz, — csapadékvíz, — - felszínalatti víz. A szilárd hulladékok nedvességtartalma az év­szakoktól függően változik. A hazai vizsgálatok az éves átlagértéket a lerakott szilárd hulladék tömegének 50%-ban adják meg (3). Dobson [1] szerint aerob bomlás esetén a 40—80%-os víztar­talom a legkedvezőbb az egysejtűek szaporodásá­hoz. A szerves anyagok legnagyobb lebomlási *Fökhuérő és Talajvizsgáló Vállalat, Budapest. arányát 60% nedvességtartalom mellett figyelte meg. A lerakott szilárd hulladék természetes nedves­ségtartalma a szerves hulladékok lebomlása során tovább nő, együttes mennyiségük azonban leg­többször kevés ahhoz, hogy esurgalékvizet képez­zenek a hulladékdepónia alján. Ennek oka egy­részt abban keresendő, hogy a lerakott szilárd hulladék tömegének 24—26%-a papír [3], amely nagymennyiségű nedvességet képes felszívni, más­részt elsősorban a termofil baktériumok hatására a hulladékprizmán belül a hőmérséklet rövid időn belül 60—80 °C-t is elér. Ilyen hőméi ékleten a nedvességtartalom nagyrésze elpárolog [7]. Jelentősebb szerep jut a csapadékvizeknek a hulladékok kilúgozásában. Koch [6] egy angliai kísérlet eredményeit ismerteti, ahol egy 13x11 X Xl,6 m méretű betonmedencét használtak fel hulladék elhelyezésére. Ebből a medencéből alag­csövezéssel tudták mérni az elszivárgó víz mennyi­ségét. A kísérlet eredménye a következő megálla­pításokat tette lehetővé: — az elszivárgó víz mennyisége a teljes mérési periódus (2,5 év) alatt a csapadék mennyisé­gének 41%-át tette ki, —- a kísérlet kezdetét követő első 4—5 hónap­ban az elszivárgó víz mennyisége a csapadék­nak csak 0—4%-a volt, — az elszivárgó víz mennyisége az évszaktól függően változott, nyáron 20—25%,, télen 40—70% volt. Az elszivárgó víz mennyisége nagymértékben függ a hulladék tömörségétől. 0,4—0,5 t/m 3 tér­fogatsúly esetén a csapadékvíz viszonylag köny­nyedén áthatol a lerakott hulladékon, míg 0,8— —0,9 t/m 3 térfogatsúly esetén már csak nagyon korlátozott beszivárgással kell számolni [6], A hulladékdepóniák kilúgozásában legnagyobb szerep a felszínalatti vizeknek jut. Különösen akkor következik be erős kilúgozás, ha a hulladék folya­matosan a felszínalatti vízszint alatt van, tehát a hulladék vízben van. Ennek alátámasztására az /. és 2. ábra, valamint a hozzájuk tartozó 1. és 2. táblázat szolgál. Az 1. ábrán a volt váci városi hulladéklerakó­hely vízföldtani szelvénye látható. A lerakóhely a pleisztocén utolsó eljegesedés! szakaszában a w ürm glaciálisban képződött Il/a teraszon helyez­kedik el. A teraszt jó vízvezető homokos kavics és homok képződmények építik fel. A Il/a terasztól nyugatra a Duna új holocén ártéri területe talál­ható, felső részén sovány agyag, mélyebb szintjén kavicsos homok üledékekkel. Mindkét képződmény feküje felső oligocén korú agyag. A talajvíz az oligocén korú vízzáró fekü felett a pleisztocén és új holocén üledékekben helyezkedik el. A VITUKI közeli 1732. sz. talajvízszintészlelő kútja alapján a területen a talajvízszint ingadozás

Next

/
Oldalképek
Tartalom