Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)
2. szám - Egyesületi és Műszaki hírek
74 Hidrológiai Közlöny 1985. 2. sz. Hidrobiológiái vizsgálatok dunavízből az 1659 folyamkilométernél D R. HEGEDŰS J Á N O S* Összefüggés a Dana algaszáma, vízállása, vízhőmérséklete és lebegőanyag tartalma között A 20. század második felében egyre inkább előtérbe kerül a folyók komplex hasznosítása. Ez a hasznosítás kiterjed: 1. a folyók mellé települt városok ivó- és iparivíz ellátására, 2. a folyókon létesített erőművek atom, vízierőmű termelte energia nyerésére, 3. a hajózás fejlesztésére, 4. az öntözés kiterjesztésére és 5. a folyóvölgyek természet adta értékeinek védelmére, az üdülés, pihenés és a vízisportok fejlesztésére. A Duna mint Magyarország legnagyobb folyója, vízfolyásainak közül a fent említett szempontokat figyelembe véve az első helyet foglalja el. Három ország területén — Német Szövetségi Köztársaság, Ausztria, Csehszlovákia — érkezik hozzánk. Vízminősége és annak jövőbeni alakulása különösen az ivóvízellátás szempontjából fontos. Hiszen a folyó mellé telepített kutak, de különösen a felszínivíz tisztító művek termelte ivóvíz kémiai és biológiai minőségét nagyrészt a feldolgozásra kerülő nyersvíz minősége határozza meg. A Duna esetében is a szennyező anyagok mennyisége egyre nő és minőségi összetétele is változik és egyro szélesebb spektrumú Jesz. Az 1990-es években megnyíló Rajna—Majna— Duna csatorna és ezzel együtt a megnövekedett hajóforgalom lényegesen befolyásolja a Duna jelenlegi ismert állapothatározóit. A Dunán az elkövetkezőkben megépülő atomerőművek igen nagy mennyiségű folyóvizet felmelegített állapotban juttatnak majd vissza a folyóba, mely a biokémiai folyamatok sebességét, ezzel együtt a folyó biológiai összetevőinek megváltozását idézi majd elő. A nagymarosi vízlépcső megépítésével párhuzamosan csökken majd a folyó vízsebessége és egyenletesebb lesz a vízjárás. Ez változást idéz majd elő a hordalék tartalom mozgásában, az oxigén háztartásban, a szervesanyagok lebomlásában és az élővilág minőségi és mennyiségi összetételében. Ahhoz, hogy az elkövetkező években létrejövő változásokat pozitív, illetve negatív értelemben értékelni tudjuk, rendelkeznünk kell a jelenlegi dunavíz minőségének igen részletes ismeretével, mert csak ennek birtokában tudjuk az összehasonlítást egzakt módon megtenni. Ezért kezdtem hozzá 1971-ben egy hatéves vizsgálati sorozathoz, melynek során a folyam 1659 km-nél — ezen km-nél érkezik a Duna a főváros északi határához és ezen a ponton van a napi 200 000 m 3 tisztított ivóvizet előállító felszínivíz tisztítómű kivételi * Fővárosi Vízművek, Budapest. műve — reggeli időpontban vett mintákból hidrobiológiái vizsgálatokat végeztem. Az egyes paramétereket tekintve napi — vízhőfok, vízállás, lebegőanyag tartalom, algaszám meghatározás, biokémiai tesztek, toxikológiai vizsgálatok — másokat heti — minőségi algológiai vizsgálatok — gyakorisággal. A cikk sorozatban közölt adatok az algaszám, vízhőfok, vízállás és lebegőanyag tartalom meghatározások esetében az 1971 76-os, a minőségi analízis végzésénél az 1973—76-os, a biokémiai teszteknél az 1973-as, a toxikológia vizsgálatoknál pedig az 1976-os években végzett kutatások eredményeit tartalmazzák. Vizsgálati eredmények Algaszám és a vízhőmérséklet A vizek élővilága anyagcserefolyamatainak sebessége is szoros összefüggésben van a hőmérséklettel. A hőmérséklet emelkedésével párhuzamosan lesznek intenzívebbek az élőlényekben zajló biokémiai folyamatok is. Ezért igen lényeges — más befolyásoló tényezők mellett — a hőmérséklet potamofitoplankton alakulására kifejtett hatásának vizsgálata. Ugyanis közismert, hogy a növekvő energia szükséglet kielégítését egyre inkább a folyóvizek mellé telepített atomerőművek révén lehet megoldani. Az atomerőműveknek óriási a hűtővíz igénye. A felmelegedett hűtővíz hőmenynyisége a folyót terheli, annak hőmérsékletét emeli. Ez a ,,hőszennyeződés" mélyreható változásokat hoz létre a folyó életében. A biokémiai reakciók a magasabb hőmérsékleten gyorsabban folynak. Az elbomlási folyamatok a megnövekedett oxigén fogyasztás mellett meggyorsulnak. A felmelegedés és az egyébként is jelen levő szerves terhelés a lieterotrof folyamatoknak kedvez. A hőmérséklet emelkedésével csökken az oxigén fizikai oldhatósága. De nagyobb lesz a plankton terhelés is és összetétele is változni fog. A bakterioés algaplankton pusztulásával kell majd számolni, ha a plankton a folyó hidegebb szakaszairól melegebb szakaszokra jut. Ezek a hatások súlyosan fogják érinteni az ivóvízellátást (íz, szag problémák, fítotoxikus anyagok stb.). A magasabb vízhőmérsékletű ivóvíz hatására a víztározó medencékben és magában az ivóvíz csőhálózatában is intenzív heterotrof élőlény tevékenységgel kell majd számolni. Ehhez kapcsolódóan az l-es táblázatban ismertetem a Duna vízhőmérséklete éves és havi átlagainak alakulását az 1971—76-os években. Az 1. táblázatból látható, hogy az algák szaporodására már kedvező 10°C-os átlaghőmérsékletet a Duna áprilisban éri el, az átlag csak novemberben csök ken ez érték alá. Vizsgálati eredményeim alapján megkíséreltem statisztikusai! értékelni az egyes hőmérsékleti
