Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)

6. szám - Hegyi Károly: Beszámoló a vízépítőipari műszaki konferenciáról

370 Hidrológiai Közlöny 1985. 6. sz. Hegyi K.: Beszámoló a vízépitőipari konferenciáról üzembehelyezésóvel kapcsolatos vizsgálatokra vonatkozna. A műtárgyak a lakosság és az ipar vízellátása szempontjából döntő jelentőségűek, meghibásodásuk, kiesésük tehát súlyos problémákat, károkat okoz. Mindenképpen szükséges az üzembehelyezés surán nemcsak a vízzárósági problémák felderítése, — mint az a jelenlegi gyakorlatban történik — hanem a szerkezet tényleges erőjátékának mérésekkel való ellenőrzésére vonatkozó vizsgálatok előírása is. Indokolt lenne tehát a főhatóság részéről egy olyan intézkedés, hogy — a hídszerkezetekhez hasonlóan — a próbaterhelés bevezetésére, a mérések elvégzésére és azok értékelésére a vízépítési műtárgyakra vonatkozóan is kötelező előírás készüljön. Az esetleges tervezési hibák a tervdokumentáció kiadása előtti tervellenőrzéssel még kiszűrhetők. A tervellenőrzés azonban általában csak formai, az érdemi végrehajtást elsősorban az alacsony tervezői díjak gátolják. A kivitelezés hibái részben a hiányos előkészítésre, részben a technológiai hibákra vezethetők vissza. Az előkészítés alkalmával a figyelem döntően az építési munkák költségeinek alakulására és gépesítésének a vizsgálatára irányul, ugyanakkor magának az építményszerkezetnek az érdemi ellenőrzésére általában nem kerül sor. Az előkészítés során pontosan meg kell határozni azokat a folyamatokat, amelyeknél az építési munkák építésvezetői, vagy annál magasabb szintű személyes ellenőrzése semmi körülmények között sem mellőzhető. Az érdemi végrehajtás érdekében az ellenőrzést végző személyeknek — elsősorban az építésvezetőnek — a tervet szinte meg kell tanulni. Különösen fontos, hogy az ellenőrzés kiterjedjen a szerkezet — húzott, vagy nyomott elemeire, — nyírt csomópontjaira, — erőbevezetési pont jaira, mert ezeken a helyeken áll fenn leginkább a hirtelen tönkremenetel veszélye. A kivitelezés leggyakoribb hibái: a csomópontok hibás építése, az acélbetétek hibás elhelyezése és általában a technológiai fegyelem megsértéséből eredő hibák ilvmódon megelőzhetők. Ajánlatos, hogy az ellenőrzések folyamán az ellenőrzést végző személyek éljenek a fotózás lehetőségével is. Az építés közbeni állapotok rögzítése adott esetheti döntő fontosságú lehet. Az építmény megvalósításának maga az építtető sem lehet csupán külső szemlélője. A tervek részletes ismerete mind a kivitelezés szakszerű ellenőrzése, mind az esetleges közbenső műszaki problémákkal kapcsolatos érdemi döntés érdekében az építtető számára is elengedhetetlen. Az építtetőnek fontos szerepe van a műszaki fejlődés támogatásában is. Egy-egy fejlettebb műszaki megoldást képviselő konstrukció megvalósításának az esetleges többletköltségeit sem a tervezők, sem a kivitelezők általában nem tudják fedezni. A kísérleti jellegű szerkezetek építésének a többletköltségeit azonban az építtetők ma még rendszerint nehezen vállalják, mert éppen a szerkezet kísérleti jellegéből eredően nagy kockázatvállalástól tartanak. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy éppen a szerkezet kísérleti jellegénél fogva mind a tervezés, mind a kivitelezés ellenőrzése minden esetben érdemi, az átlagosnál jóval részletesebb és szigorúbb, ami a kockázatot végső fokon a lehető legkisebbre csökkenti. Befejezésül az előadó rámutatott arra, hogy a szerkezetépítés a vízügyben mind jelentőségét, mind volumenét tekintve súlyponti feladat, ezért feltétlenül indokolt a vízépítő mérnökök képzésében is a statikai és szerkezetépítési ismereteknek a jelenleginél szélesebb körű oktatása. A fiatal mérnökök e téren elsajátított ismereteinek az alapossága ugyanis végső soron az ő irányításukkal majd megépülő szerkezetek minőségére fog visszahatni. 2.2. A VÍZÉPÍTÉSí CÉLÚ VASBETONÉPÍTÉS FEJLESZTÉSE A VÍZÉPÍTŐIPARI TRÖSZTNÉL Előadó: HOSSZÚ ÁDÁM főosztályvezető Vízépitőipari Tröszt Az előadó elöljáróban kifejtette, hogy elsősorban a víz- és szennyvízkezelési, szennyvíz-iszap kezelési technológiák vasbeton műtárgyai létesítése kapcsán végzett építéstechnológiai fejlesztéssel kíván foglalkozni, mivel a Vízépítőipari Tröszt tevékenységének a gerincét e létesítmények kivitelezése képezi. Ezeknek a műtárgyaknak alapvető sajátosságai a következőkkel jellemezhetők: — nemcsak statikailag kell a rájuk ható terhelést viselniük, hanem a gyakorlati vízzárósági követelményeknek is eleget kell tenniük, — akkor felelnek meg jól a rendeltetésüknek, ha formai kiképzésük elsősorban az általuk megvalósított vízkezelési technológiának van alárendelve. Az egyéb, például az építéstechnológiai, vagy akár az architekturáli sszempontok csak ennek a prioritásnak a figyelembe vételével érvényesíthetők, — a létesítményeket a viszonylagos sokféleség, a funkcióból eredő bizonyos tagoltsági kívánalmak. ezekből eredően pedig az egyidőben megvalósuló azonos létesítmények viszonylag kis darabszáma jellemzi. Mindezek figyelembevételével a Tröszt még az úgynevezett dinamikus népgazdasági fejlesztési időszakban úgv döntött, hogy a vízépítési célú építmények, pontosabban a technológiai funkciókat hordozó vasbeton létesítmények építéstechnológiai műszaki fejlesztését a monolit vasbetonópítési technológia korszerűsítése terén hajtja végre. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy ebben az időszakban a döntő elv az építés iparosítása volt, amelyet nagyon sokan az előregyártással tekintettek szinonim fogalomnak. Holott, mint arra például Dr. Janzó József kolléga, a MÉLYÉPTERV tervezője is rámutatott a Mélyépítéstudoinányi Szemlében 1983-ban publikált cikkében, az építés-iparosítás alapvetq célja az építmények létrehozására irányuló élő- és holtmunka-arányának megváltoztatása az utóbbi javára. A 70-es évek közepén, amikor a népgazdaság extenzív tartalékai kimerültek, de a célkitűzés az volt, hogy a fejlődés ütemét az intenzív erőforrsások fokozott bekapcsolásával nemcsak tartani, hanem még fokozni is kell, az építőipari műszaki fejlesztéssel szemben megnyilvánuló igények szinte kizárólag arra irányultak,