Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)

6. szám - Kovács Dezső: A folyó- és tószabályozás környezetvédelmi eredményei és lehetőségei

332 Hidrológiai Közlöny 1985. 6. sz. Kovács D.: A folyó- és tószabályozás A legszükségesebb partszabályozásokat elvégezték, de több helyen már rekonstrukcióra lesz szükség. A további partszabályozásoknál mellőzni kell a jó állapotban lévő nádasok irtását. Olyan partvédő műveket kell építeni, amelyek a műszaki követelmények mellett kielégítik a fürdőzés és a környezetvédelem igényeit is. A szabályozási művek építése és korszerűsítése során törekedni kell a „szemétzugok" felszámolására és kerülni kell újak kialakítását. A partvédőművek előtt felgyülemlő uszadék, szennyező anyag rendszeres eltávolítását meg kell oldani. A Balatonban nagy területre kiterjedő mederkotrásokra nincs szükség, azonban ahol a mederrész elsekélyesedett, ahol a mocsarasodás jelei tapasztalhatók, ahol szervesanyagban gazdag üledékréteg halmozódott fel és a mederrész hasznosításra (fürdőzés, vízi sportok) alkalmatlan, ott sekély kotrásokat kell végezni. A mederszabályozás (kotrás) elősegíti a tó vízminőségének javítását is. Ki kell dolgozni a sekély kotrás gépláncát és technológiáját ós meg kell oldani a kikotort anyag környezetbe illő elhelyezését, majd a feltöltött területek hasznosítását. A Velencei-tó szabályozása. A Velencei-tó vízszintszabályozási lehetőségei, a vízkészlet, a tározási lehetőségek a kor követelményeinek megfelelnek, a hasznosítási igényeknek megfelelő vízállások előállíthatók. Folytatni kell azonban a vízháztartási vizsgálatokat és elegendő hosszú adatsor esetében könnyen alkalmazható előrejelzési módszert kell kidolgozni. A vízszintszabályozásnál törekedni kell az optimális szabályozási vízszint tartására. A tervezett partszabályozások túlnyomó részét elvégezték. További partszabályozásoknál még feltöltések alkalmazása esetén is a part és a nyíltvíz közötti nádassávot meg kell hagyni ott, ahol a nad jó állapotban van és nem zavarja a tópart hasznosítását. A tervezett mederkotrások túlnyomó részét elvégezték. Folytatni kell és be kell fejezni azonban a kotrásokat, hogy a tó vízminősége stabilizálódni tudjon. A tó keleti részén, a természetvédelmi területen is kotrásokat kell végezni az egyes tisztásokban, mert enélkül a tórész teljesen mocsárrá, szárazulattá válik. A Fertő-tó szabályozása. A Fertő-tó vízkészlete a hasznosítási igényeket kielégítő vízszintszabályozásokkal szűkösen elegendő. Ritkán előforduló szélsőségesen száraz időszakban a hasznosítást hátrányosan befolyásoló alacsony vízállások nem ke-> rülhetők el. Az osztrák szervekkel együttműködve folytatni és fejleszteni kell a tó vízháztartási vizsgálatát, az előrejelzés és a vízszintszabályozás jobb megalapozásához. A Fertő-tó magyar részére vonatkozó már említett általános szabályozási tervben messzemenően figyelembe veszik a tervezett szabályozás (kotrás) és a hasznosítás várható környezeti hatását. A szabályozás általános célja ugyanis a tó természeti értékeinek és sajátos adottságainak megmentése mellett a hasznosítási igényeknek megfelelő állapot megteremtése és fenntartása. 5. összefoglalás A folyószabályozás és a környezetvédelem kapcsolata, a lehetőségek és a feladatok A folyószabályozás feladatai, amelyek a növekvő népgazdasági igények kielégítése miatt jelentősen gyarapodtak, a környezetvédelem igényeinek lehetőség szerinti egyidejű kielégítése miatt szükségszerűen tovább növekednek. Sok esetben azonban lehetetlen ugyanazon folyószabályozási beavatkozással eleget tenni minden követelménynek, ezért az igények, a célok súlyozása, és a távlati tervek ismeretében, megfelelő szintű döntés szükséges. Az egymással ellentétes, ütköző érdekek esetén meg kell találni az érdekek helyes sorrendjét, prioritását és meg kell vizsgálni az igények reális kielégítésének a lehetőségét. Előfordulhat ugyanis, hogy a környezetvédelem igényei a jelenleg ismert és alkalmazott folyószabályozási módszerekkel egyáltalán nem, vagy csak nagyon költséges beavatkozással elégíthetők ki (pl. holtágak vízellátása, kétoldali vízműkutak zavartalan üzemeltetése). A környezetvédelem igényli, hogy a folyószabályozás, a vízi és vízparti üdülés számára újabb területeket teremtsen, ugyanakkor a szabályozási munkálatokkal járó elkerülhetetlen tájrombolást a lehető legkisebb területre, illetve időtartamra korlátozza és a munkálatok befejezése után gondoskodjon a táj természetes állagának helyreállításáról. A folyószabályozóknak a klasszikus célkitűzés — a víz, a hordalék és a jég kártétel nélküli levonulásának biztosítása — mellett szükséges figyelembe venni a folyómenti vízműkutak vízminőségének lehetőség szerinti védelmét is, hiszen a folyókban egyre inkább szennyezett víz folyik. Különösen a kotrások helyének kijelölésénél és a keresztirányú művek elhelyezésénél szükséges a várható hatások vizsgálata és az érdekek, a célkitűzések egyeztetése. Ehhez viszont elengedhetetlenül szükséges a vízbázisok védőterületeinek pontos ismerete, megalapozott behatárolása. A folyó hőterhelése hosszabb-rövidebb szakaszok jégjárását megváltoztathatja, tehát a hatások ismeretében e szakaszok szabályozásánál erre is figyelemmel kell lenni. A folyószabályozás, ármentesítés a múltban jelentős természet átalakító hatással járt (pl. a Tisza szabályozásával együttjáró lecsapolások, mederátvágások, a Duna mellékágainak, kanyarulatainak átmetszései). A szabályozási célkitűzések, a nemzetközi előírások szerinti igények kielégítése napjainkban is előidézheti a környezet, a táj megváltoztatását. Ilyen esetekben az összes érdekelt állami és társadalmi szervek bevonásával kell kialakítani azt az ésszerű megoldást, amely mind a szabályozási, mind a környezetvédelmi célokat kielégíti. A folyószabályozási beavatkozások többnyire egy-egy közeli város, vagy település lakossága részéről felmerülő igények (vízisport, üdülés, horgászat stb.) kielégítését érintik. Ez természetesen