Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)

1. szám - Ziegler Károly†

2 Hidrológiai Közlöny 2985. 1. sZ. Ziegler Károly Gorup féle szivattyúját. Kiváló gyakorlati érzékkel rögtön rendel foeUőlie a gyárnál. A szivattyúit az öntözés szolgálatába állítja, majd ő építi meg az első téleszikóp csöves, a vízállásnak megfelelően mozgatható vízkivételi berendezést. E berendezésék képezitek a további fejlesztéseik műszaki alapját. E nélküli a mai modern változatok sem valósulhatták volna 'meg. A már nagy tekintélynek örvendő Ziegler Károly a vízügyek államosítása után sorra kapja az egyre felelősségteljesebb feladatokat. 1949-ben már a Szolnoki Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Kirendeltség vezetője. CA kirendeltség megszervezése után máris új feladatot bíznak rá, kinevezik a Gyulai Vízgazdálkodási Körzet vezetőjévé. A szakmai szervezési teendők mellé ismét a konkrét műszaki gyakorlat párosul: kormánymegbízottként irányítja a nagy szárazság miatti vízkorlátozási teendőket. 1951-ben újra Szolnokon találjuk, az ottani Árvízvédelmi és Folyamszabályozási Hivatal főmérnöke. 1952-ben a KPM-ben az Árvízvédelmi és Folyamszabályozási Osztály vezetésével bízzák meg, majd 1953-tól ugyanezt a beosztást tölti be az Országos Vízügyi Főigazgatóság keretében, ahol 1957-től a Vízrendezési Főosztály vezetője. Végül 1958-tól 1960. december 31-ig az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetőjének helyettese. Saját kérésére ment nyugdíjba 1961. január 1-én. A hivatali pályafutás állomáshelyei jelzik: Ziegler Károly végigjárta a szolgálat minden lépcsőfokát, s emellett művelte a vízgazdálkodás jóformán valamennyi szakterületét. Mindig a teendők sűrűjében, az élvonalban látjuk, akár békés szervezőmunkáról, akár „hadi"állapotról, árvízvédekezésről van szó. Az emlékezetes 1954. évi és 1956. évi dunai árvizek idején a védekezés legfőbb műszaki vezetője. E nagy árvizek idején elévülhetetlen érdemeket szerzett, s nevéhez fűződik a magyar árvízvédelem további fejlesztésének megalapozása, amellyel döntően járult hozzá a későbbi, köztük az 1965. évi nagy dunai árvíz elleni sikeres védekezéshez. Főigazgató-helyettesként aktív részt vállalt a nemzetközi ügyekben is. A magyar—-román vízügyi bizottságban kormánymeghatalmazott volt, és részt vett a szovjet, a csehszlovák, az osztrák kétoldalú vízügyi bizottságok munkájában is. Nyugdíjas éveiben is fáradhatatlan. Az OVHnak és szerveinek tudományos tanácsadója volt, részt vett a Magyar Hidrológiai Társaság ülésein, bejárt a Műszaki Egyetemre, ahol az egyetem tanácsa gyémántdiplomával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét. Sokoldalú ember volt, aki a felelősségteljes beosztások mellett mindig talált módot arra, hogy tudását közkinccsé tegye. A Magyar Hidrológiai Társaság Vízgazdálkodási Szakosztálya az ő elnöksége idején fejlődött az egyik legtekintélyesebb szakosztállyá. Tagja volt a Hidrológiai Közlöny szerkesztő bizottságának és tevékenyen részt vett az oktatási bizottság munkájában is. Munkásságát elismerve a társaság Vásárhelyi Páldíjjal jutalmazta és tiszteleti taggá' választotta. Szakmai érdemei és emberi tulajdonságai elismeréséül számos magas kitüntetésben részesült, többek között a Szocialista Munkáért Érdemérmet, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta meg, a Munka Érdemrend arany fokozatával pedig két alkalommal tüntették ki. Mindig gondja volt a fiatalokra. A munkaszeretetet, a hivatástudatot adta át a fiatal nemzedéknek, amelyet mindig a tudás tiszteletére, mások megbecsülésére nevelt. Némrég adott interjújában mondotta: „A műszakiaknak, az ifjú mérnököknek üzenem, merjenek mérnökök lenni.'' Ezen azt értette, hogy a mérnök szó értelmének megfelelően ne feledkezzenek el a gyakorlatról. Azt vallotta, hogy a mérnök gyakorlat nélkül félkarú ember. Óriási szakmai, elméleti tudása, példátlan gyakorlati tapasztalata megnyerő szerénységgel párosult. Határozottan megalkuvás nélkül mondott véleményt, de hangját sohasem emelte fel, soha nem bántott meg senkit. Szakmai hírneve, bölcs derűje, emberszeretete széles körben ismertté tette, mindenki szerette nagy műveltsége, közvetlen emberi kapcsolatai miatt, és ezért is vették körül munkatársai a kukibusöktól a mérnökökig mindig megbecsüléssel. Legendás emlékezőtehetsége, rendszeressége, páratlan munkabírása, mindvégig töretlen szellemi frissessége közmondásos volt, mindnyájunkban őszinte tiszteletet ébresztett. Önzetlensége és segítőkészsége mindenki számára például szolgálhat. Tisztelettel és hálával-emlékezünk vissza Ziegler Károlyra, reá gondolva, munkásságát soha nem feledve - csakis egy lehet a feladatúink: megőrizni mindazt, amit tőle kaptunk. Megőrizni és továbbadni a jövő nemzedékének. Bencsik Béla