Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)
5. szám - Kalavszky Károly–dr. Lelkes János: A járvaüzemelő felületi öntözés elméleti közelítése
Kalavszky K.— dr. Lelkes J.: A járva üzemelő öntöző Hidrológiai Közlöny 1985. 5. sz. 271 Xh 2iB -Qt rnRvt XH- + 2mB + 2Bi< 2mB + 2Bií • + vt (4B) Meghatározva az út-idő függvények asszimptotáit, mindkét esetben írható: XEQ m x H2iB 2 i -Q v + vt (5) +m v + vt (6) 2iB ' 2i Ezeket gyakorlatilag úgy lehet tekinteni, mint a kifolyónyílások környezetében kialakult vízfátyol elejének ós végének időben állandósult mozgásegyenletét. Az állandósult víztükörhossz ]>edig: Q iB (7) « M:) Tehát az átlagos intenzitás: (8) Ljl r A L J v n x n dx=1 vn L n. Behelyettesítve az egyensúlyi víztükör képletébe, annak tartalma kiterjeszthető az (1) összefüggés szerinti vízborításra is. ( n+1 1 »+i ( Q \ » + i , x L= v\-Ä-) {ÍYm) • < 9> A víztükör hosszának így kifejezett értéke megfelel az úgynevezett megosztott térfogatáramú adagolótömlő aktív hosszának [1] tekintve, hogy a hatványkitevős szorzat adott vízborítás elnyeléséhez szükséges időt jelent. Azt, hogy az L mentén létező intenzitásfüggvény valóban a térbe transzformált víznyelési görbe, igazolja az alábbi művelet: / i(*)d (lü) Behelyettesítve a (9) egyenletet, és egyszerűsítve: Q A levezetett modell a tapasztalatokkal egybe" hangzóan mondja ki, hogy annál nagyobb víztükö r alakul ki, minél nagyobb a berendezés fajlagos tér" fogatárama, és annál kisebb az L értéke, minél na" gyobb a talaj víznyelő képessége és a mozgás sebes" sége, illetve minél vastagabb a kialakuló vízrétegAz egyensúlyi víztükörhosszt kialakító paraméterek automatizmusát segít megvilágítani az 1. ábra. Az út-idő koordináta rendszerben a vékony folytonos vonal jelenti az öntözőgép (lényegében az adagolótömlők végpontjának) mozgásegyenletét. Látható, hogy az (5) és (6) egyenleteknek megfelelő, vékony szaggatott vonallal rajzolt egyenesek ezzel párhuzamosak. Ez azt jelenti, hogy a víztükör a géppel együtt mozog. Legnagyobb víztükör álló helyzetben jön létre. Meghatározható kritikus sebességnél értéke nulla. Ez nem a vízfátyol eltűnését jelenti, hanem azt, hogy a szárny vezeték irányban öszszefüggő m vastagságú vízréteg nem tartható, a gép után b osztásra elhelyezkedő nedvesített sávok jönnek létre. A (7) egyenlet összefüggésrendszere kijelöli azoknak a kísérleteknek az irányát, amelyek a szárnyvezetékmenti egyenletességre; a KÖRÖS200 száraz talajon való mozgására adnak a talaj és terep jellemzőktől függő információkat. A géppel együtt mozgó víztükör segítségével lehet a járvaüzemelő felületi öntözés intenzitását is értelmezni. Átlagos értékét úgy kapjuk, ha az öntözőgép hosszegységére vetített fajlagos térfogatáramot osztjuk az adott sebességen és talajon aktuális víztükör hosszával. Ehhez az átlaghoz olyan intenzitás függvény tartozik, amelynek a vízéi elején nagy hátrébb egyre csökkenő az értéke. Jellege a víznyelési görbének felel meg és formailag ennek térbe transzformált alakjaként írható fel: hBv — m. (11) 1. ábra. A felületi öntözés vízélének mozgéisfüggvényei Abb. I. — Bewegungsfunktionen der Oberflächenbewässerung A művelet végeredménye m = 0, tehát már a víztükör elhaladáa után visszaadja a felületi és eső szerű öntözésre egyaránt érvényes (l) összefüggést. Fel kell figyelni a járvaüzemelő felületi és esőszerű vízadagolás közötti analógiára a géppel együtt mozgó intenzitás megosztó elem vonatkozásában is. Körforgó szórófejes csévélhető berendezésnél megfigyelhető a talaj felszínén az a körterület (esetleg szektorterület), amely a géppel együtt mozog, és amelyen belül játszódik le az adagolási folyamat.
