Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)
5. szám - Könyvismertetés
Dr. öllős G.: A szennyvíztisztító telepek tervezése Hidrológiai Közlöny 1985. 5. sz. 269 [17] Fair G. M.: The Trickling Filter Fly (Psychoda alternata), its Habits and Control. SWJ. 6 (1934) 966. [18] Henschel D.: Betriebserfahrungen der Ali-Kläranlage Bad Honnef für 35. 000 e/EG. GW A. Band 70. 1984. Aachen. Bearbeitet und herusgebener Prof. Ii. Böhnke. [19] Lakosi Ilona: A szennyvíztisztító telepeken keletkező levegőszennyeződés kérdései. Diplomaterv. 1981. BME. (Konzulens: Dr. Ollós Géza). [20] Tolnai Léiszló: A szennyvíztisztító telepen keletkező levegőszennyeződés. Diplomaterv. 1983. BME. (Konzulens: Dr. Ollós Géza). AcneKTbl npOCKTHpOFiailH»! OHHCTHblX era 1IU.I1 ii CTOHHblX BOfl c TOHKH 3peHH>i oxpaiibi OKPV>KAK)incii cpeabi, c ocoöctiiibiM BHHManucM na npoOJieiubi 3anaxa JJ-p 3AAeui, r. «oKTop TcxnH'iecKHx nayK, upoijieccop B CTcrbc — na 0CH0Be oöinnpnoü miTcpaTypbi H KOMaHfllipOBKH nO J1HHHH B03 — H3JiaraiOTCJ1 acncKTi.i npoeKTiipoBanníi OMHCTHWX CTammii CTOMHHX BO,h c TOHKH 3peniw oxpaiibi oKpyjKaiomeii cpeaw. Bo 2-M pa3^ejie aaioTCfl oripeaejiCHHH SMHCCHH sanaxa, B 3-m pa3aeue xapaKTepnue 3anaxu M IIX BosmiKHOBemie, B 4-m pa3ACJie aaioTcji MecTa SMHCCHH sanaxa, a » 5-M pa.'jflejie H3JiaraK)TC8 MexaHH3Mu rioiBJiemifl, B 6-m pa:wejie paccMarpnBaioTC5i MCTo^bi aaujTHbi nporuu 3MHCCHH 3anaxa, B 7-m paa^ejie BO3mu>KHOCTII pa3Jio>KemiH H (JiHKcauiiH iiaxuiHx BemecTB, B 8-m pasaejie «aioTCH cnocoßbi onepexceiiua, B 9-m pa3&ejie Memodu peeyAupoeaHun naxnymux BemecTB, iiaKOHCU B 10-m pasaeae coaepjKaTca xapaKTepnuc npuMcp« peeyAupueanun. ABTopoM NOA'IEPKHBAETCÍI TO, >ITU caMoe onriiMajibHoe peuieHHe H peryjiHpoBamie nojiymiTCfl npu öe3yK0pu3neHH0M sKcnAyamaifuu ovucmnoü cmantfuu ctnoiHbix eod. Pariközeli sós vizek jellemzése ínakrokoiiiponeiiseikkel (Major Ion Characterization of Coastal Saline Ground Waters). K. W. F. Howard, J. W. Lloyd. Ground Water 1983 Vol. 21 No 4 429—437 Közép K. Angliában partvidéki sós vizek korát és eredetét izotópos kormeghatározással és a vizek makrokomponenseinek koncentrációjával határozták meg. Ezeket az eredményeket erősítik meg és teszik pontosabbá a vizek fő ionjainak koncentráció viszonyaiból levonható következtetések. A makrokomponensek, a Na + és Cl" nagy túlsúlya miatt, az eddigi trilinearis diagram módszerrel nem voltak alkalmasak a különböző korú és eredetű sósvíz típusok megkülönböztetésére. Szerzők az ún. hígítási diagram segítségével a fő ionok koncentráció-viszonyaiban kis, de igen jellemfő különbségeket találtak az izotópos kormeghatározok és a mikrokomponensek alapján három csoportba besorolt vizek között. Hígítási sort készítettek tengervízből és a vizsgált területen található édesvízből. Ebben, valamint 400 különböző kútból származó vízmintában mérték a Ca 2 + , Mg- + , Na + , K+, S0 2 4+és Cl" koncentrációt. A vizsgált ionok koncentrációját a Cl" koncentráció függvényében ábrázolták. A három víztípus a diagramok alapján elkülöníthető egymástól. A hígítási sorra kapott eredményekhez viszonyítva értékelték a három víztípust. Az A típusú vizekben jelentős Ca 2 + dúsulást találtak, a Mg 2 + , Na + és K + koncentráció azonban kisebb volt, mint a hígítási sorban kapott érték. Ennek okát 96%ban ioncsere reakciók lejátszódásával magyarázták. Jelenkori sósvíz intrúzió miatt a víztartó eredetileg Ca (HC0 3) 2-OS vize eltávozott, helyét sós víz foglalta el és a koncentrációviszonyok miatt a Ca 2 + az oldatba került, míg a Mg 2 +, Na + és K + adszorbeálódott az agyagásványok ioncserére képes helyein. Szerzők feltételezik, hogy az idő előrehaladtával a Ca 2 + dúsulás csökkenni fog. A C típusú vizek az előző típusnál régebbiek. A különböző területről származó e típusba tartozó vizek nagy hasonlósága — fő ionkomponenseinek arányát összevetve a hígítási sorra kapott értékekkel — azt bizonyítja, hogv jelenleg nem játszódik le az édesvíz—sósvíz keveredése a C típusú vízzel jellemezhető területen. A vízföldtani környezet kedvezett az előző interglaciális során kialakult keveredési arány megőrződésének. A B típusú vizeknél a hígítási diagramok szórását valamint a nagyobb Mg 2 + koncentrációt szerzők legalább két fokozatban végbemenő keveredésének tulaj donítják. Oldott liiuninsavak és az oldható vastartalom közöld összefüggés (The relationship between dissolved hjmic acids and soluble iron in estuaries ). Lewis E. Fox: Geochimica et Cosmochimica Acta 1984 Vol. 48 pp. 879—884 Az eddigi irodalmi adatok szerint a felszíni vizek oldott vas és okihaté» szerves anyag tartalma között kapcsolat van, mely kapcsolat komplexképződés, kolloid asszociáció vagy mindkettő lehet. Az ilyen kapcsolatban részt vevő szerves anvag nagy molekulasúlyú poliekrolit. Minthogy a huminsavak és fulminsavak alapstruktúrájának is részét képezi a polielektrolit valószínűnek tartották, hogy az oldható ferri vas koncentrációját a felszíni vizekben a huminsavakkal való kölcsönhatás szabályozza. Ezt a feltételezést támasztja alá, hogy folyótorkolatban az oldott vas és huminsavak koncentrációja hasonlóan változik. Jelen dolgozat a Delaware és mellékfolyói valamint a Mullica folyó torkolatvidékén vizsgálja az oldott vas és oldott huminsavak közötti összefüggést. A vízminták szolinitásának növekedésével az oldott vas és a huminsav mennyisége egyaránt csökken, de laboratóriumi kísérletekkel kimutatható volt, hogy a vízből való kiválásuk kinetikája különböző. Ezt bizonyítja, hogy a szolinitás változásával viselkedésük egyre inkább eltérővé válik, tehát az aggregáció során kémiailag függetlenek egymástól. A vízmintákból extrahált huminsavak ferrohidroxid kolloidra gyakorolt hatását is vizsgálták és úgy találták, hogv a huminsav olyan koncentrációban, melyben a természetes vizekben előfordul nem stabilizálja a ferrihidroxid kolloidot. Különböző torkolati minták huminsav C tart/Fe hányadosát a szolinitás függvényében ábrázolva a különböző folyók esetében más-más képet kapunk: van ahol csökken, van ahol növekszik ez a hányados. Ez is az oldott vas és huminsav kiválási kinetikájának különbségét bizonyítja. Összefoglalva a szerző megállapítja, hogy bár a felszíni vizek torkolati mintáiban a keveredés hatására mind az oldott van, mind a huminsav kiválik, kémiailag nem kapcsolódnak egymáshoz ellentétben az irodalomban eddig közölt megállapításokkal. Vné
