Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)

5. szám - Dr. Öllős Géza: A szennyvíztisztító telepek tervezésének környezetvédelmi szempontjai, különös tekintettel a szagproblémákra

264 Hidrológiai Közlöny 1985. 5. sz. Dr, Wi s nov szky I.: A vízellátás, csatornázás és fürdő szolgáltatás 1.2. Kémiai és/vagy biológiai eredetű szagkom­ponensek keletkezésének csökkentése. 2. Szaganyagok kidiffundálásának akadályozása konstruktív intézkedésekkel. 2.1. Átbukások, turbulencia stb. megfelelő be­folyásolása. 2.2. Emissziófelület minimalizálása, stb. 2.4. Építmények, berendezések lefedése. 3. Az eltávozó szagmennyiség vagy hordozókö­zeg csökkentése. 9. Szaganyag-szabályozási módszerek A szennyvíztisztító telepek szaganyagai elsősorban akkor okoznak gondot, ha az egyes műtárgyak, beren­dezések üzeme a tervezettől eltérő, ha az aerob folyama­tokat kisebb-nagyobb mértékben anaerob folyamatok váltják fel. A megfelelő, az elméleti alapoknak meg­felelő üzemeltetésnek tehát a szagképződés nem vele­járója. A valóságban a szaganyagok legtöbbször képződ­nek, s ekkor a fő cél ezek mennyiségének csökken­tése vagy megszüntetése, azaz a megfelelő szabályo­zásukról kell gondoskodni. A szóba jöhető szabá­lyozási eljárások a következők ( Hartman et al., 1976, Möller, 1983): 1. klór (Cl 2), klórozott és brómozott szénhidrogé­nek (Dague, 1972). Alkalmazási helyeik: — a szennyvíz csatornahálózatban történő transzportálásakor, — a tisztítórendszer megfelelő helyein, — az iszapkezelő rendszerben egyaránt lehet­séges. 2. Ózon (0 3). 3. Kromátok, mangándioxid. 4. Egyéb fémionok. Ezek a szulfiddal léphetnek reakcióba, a szagképző biokémiai folyamatokra toxikusak lehetnek. 5. Nitrogén. Aszennyvízben az NOjj" és a moleku­láris 0 2 jelenléte a szulfát redukciót megakadályoz­za. Az NOi~ adagolás és a levegőztetés hatékony szag­anyagszabályozás. ( Hartman, etal., 1976). 6. Égetés. Az iszap égetése azonban légszennye­ződésre vezet, ha a gázállapotú égéstermékek ha­tékony szabályozása nincs biztosítva. 7. Lefedések (Van Overbeek et al., 1984; Huis­waard et al., 1984). A szag-gáz komponensek az összegyűjtésük, elszívásuk után hipoklorittal, de főleg ózonnal oxidálhatók. FOLOSISZAP 3 J ELM AGYARAI AT­REC. IS2AP 8 SZAGKON­CENTRACIO SZAG­EGYSÉG CSEKELY 3-10 KÖZEPES 10-50 ERÖS 50-100 NAGYON ERÖS 100-500 Kp ELVISELHETET­LENÜL ERÖS > 500 EMISSZIÓ HELYE SZAGEGYSÉG 1. ERKEZO SZENNYVÍZ 100~1000 2. RA CS 90-170 3. LEVEGŐZTETETT HOMOKFOGÓ 80 -150 k ELŐÜLEPÍTŐ 30-50 5. ELEVENISZAPOS MEDENCE 20-100 6. OTÖÜLEPÍTÖ 20-30 7. TISZTÍTOTT SZENNYV. ELV. 5-50 8. IS7APRECMK0LACI0 70 ~ 120 9. ELŐSŰRÍTŐ 200-350 10. ROTHASZTÓ > 50000 11. UTOSURITO 200-350 1?. ISZAPVIZTELENITES > 100 ISZAP GYŰJTŐ AKNA > 100 SZŰRŐ PRÉSSEL VÍZI. ISZAP > 5000 ROTHASZTÖGAZ > 10 6 4. ábra. A szagemisszió helyei és a szagegység (GE) nagy­ságrendjei szennyvíztisztító telepen Puc. 4. Mecma SMUCCUÜ 3anaxa U eeAwiunbt eduHaif 3anaxa na otucmuoü cmanguu cmoiHbtx eod

Next

/
Oldalképek
Tartalom