Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)

1. szám - Sashalmi András–Pósfay Géza: A Borsodi Regionális Vízellátási Rendszer fejlesztése

Sashalmi A.—Pósfay C.: A Borsodi Regionális Hidrológiai Közlöny 1985. 1. sz. 27 ellátás tartósan csakis az Upponyi tározó létesítése mellett biztosítható. Az Upponyi tározó nélkül ugyanis a kiépülő vízműbővítés csak az évenkénti csapadékviszonyok változásaitól függő helyzetekhez alárendelt ingadozó többlet víz-szolgáltatást képes garantálni. A vízbázis háttér késleltetett megteremtésének az időpontjáig az adott bizonytalan helyzetet stabilizáló kockázat-vállalására az OVH nyilvánvalóan a más és jobb lehetőségek ez idő szerinti hiányában kényszerült rá azért, hogy a vízellátás jelenlegi -szűk keresztmetszeteit elsőrendűen az ORV térségében legalább időszakosan mielőbb javítani lehessen. A regionális rendszer fejlesztésére előirányzott Lázbérci Vízmű bővítéséhez a szükséges helyigény biztosítására a Bán pataknak a vízműterületet érintő szakaszát át kell helyezni. A mederáthelyezés kiviteli munkáit már elvégezték. Építés alatt állnak a vízmű udvartéri csatorna és csővezetékei, valamint a bővülő vízmű új 10 000 ra

3-es tisztavíz tárolómedencéje is. Itt kerül elhelyezésre a gravitációs távvezetékek nyomás alá helyezéséhez szükséges szivattyúgépcsoport is. A víztisztítómű tervbe vett bővítését egyébként tömören az alábbiakban lehet körvonalazni: A bővítési feladat megoldása tekintetében az évek során viszonylag jól beüzemeltetett meglévő technológiai sorhoz kötődő alkalmazkodási kényszer alapvetően meghatározó. A meglévő műveknek a bővítéséhez kapcsolódó rekonstrukciós jellegű átalakításainál ugyanis a célszerű együttdolgozáson túlmenően mértékadó szempont az is, hogy a folyamatos vízszolgáltatást az átépítés időtartama alatt is biztosítani kell. Ezért a meglévő és új létesítményeknél egymástól eltérő vegyes technológiai rendszert kialakítani üzemeléstechnikailag nem lenne célszerű, teljesen új rendszerre való átállást pedig az adott költségkeretek szűkre szabott kötöttsége nem tesz lehetővé. Mindezekre tekintettel a továbbiakban is mértékadó szempontként kell figyelembe venni a felszíni víztározóból beszerezhető nyersvíz minőségét, valamint a rendelkezésre álló víztisztítási technológia adottságait és a korábbi üzemelési tapasztalatokat. A tározott víz minősége az alábbi főbb adatsorral jellemezhető: Lebegőanyag tartalom: 50—150 mg/l között (áradási maximumnál 1000 mg/l felett). Élőszervezet szám: 10 ezer és 7 millió között változó. Vízhőmérséklet: 3 °C és 24 °C között ingadozó. pHérték: 7,2—8,2 határok között változik. Vízkeménység: 10—20 nk°-igingadozó. Lúgosság 1—5 W°. Vas- és mangán tartalom: 0,5; illetve 0,05 mg/l alatti értékek. Ammónia: 4,6 mg/l körüli érték (a tározó fenéken). Nitrit: 0,01 mg/l alatt (a vízmélység függvényében változó). Nitrát: 3—10 mg/l értékhatárok között (mélység szerint változó). Szulfát tartalom: 100 mg/1 alatti érték. Kénhidrogén: nyomokban (a tározó fenéken). A fenti minőségű nyersvízből a korábbi tisztítási technológia útján történt kezeléssel kielégítő minőségű ivóvíz volt előállítható. A víztisztítási művelet alkalmazott technológiai sorának az összefoglalását a fejlődési folyamat tükrében célszerű áttekinteni. A vízmű első kiépítése ugyanis mindössze 5000 m

3/d kapacitásra történt, majd ennek folyamatos üzeme mellett került sor a jelenlegi 24 000 m

3/d kapacitású első bővítésre, es napjainkban van folyamatban az átlagban 41 000 m

ä/d, csúcsban pedig az 51 000 m

3/d kapacitást biztosító újabb átalakítás. A három kiépítési fázis jelentős korkülönbséget takar. Az első állapot tervezése a*60-as évek első felére esett, míg a második (jeleidegi nagyságrend) megvalósítására a 60-as évek végén került sor. A 70-es években szerzett üzemi tapasztalatok, valamint a közben változott építési technológiák a 80-as évek végére üzembe kerülő bővített vízműnél olymódon jelennek meg, hogy azok a meglévő egységekhez és az újabb építményekhez egyaránt harmonikusan illeszkedjenek. Az 5000 m

3/d kapacitású régi kis-vízmű a Bán patakra telepített ideiglenes vízkivételi művel üzemelt. A vízkivételt előklórozás követte, majd a homokfogó és az 5000 in

3/d kapacitású derítő (reaktor), valamint az öblítő rendszerekkel ellátott nyílt gyorsszűrők és az alattuk kialakított medencében tárolt ivóvízminőségű víz szolgáltatása egy gravitációs vezetéken Vadna felé. Ebben a kiépítési fázisban a víztisztítás kapcsán alkalmazott vegyszerezés a klórozáson kívül csupán a derítéshez szükséges alumíniumszulfát adagolásból állt. A lázbérci tározó későbbi kiépítése lehetővé tette a napi 24 000 m

3 nagyságrendű kapacitásbővítést. Egyidejűleg felmeiült a vízminőség várható változására tekintettel a technológiai sor módosításának az igénye is. A homokfogókhoz dobszűrők épültek be, a derítő reaktor átalakítására is sor került. A beruházási költségek jelentős csökkenését eredményezte az ekkor alkalmazott „Cycloflcc" derítési eljárás, melynek kapcsán szükségszerűen került sor homokadagolásra, polielektrolit segédderítőszer alkalmazására, valamint a pH szint szabályozásához mészhidrát oldat adagolására is. A ,,Cyclofloc" eljárás bevezetése lehetővé tette az 5000 m

3/d kapacitású derítő 24 000 m

3/d terhelés melletti üzemeltetését. Tekintettel azonban a mangán várható megjelenésére, továbbá az íz és szag-rontó anyagok célszerű eltávolítására, a technológia kiegészült egy udvartéri nyitott lassúszűrő műtárggyal, melyhez kapcsolódóan a tisztavíztárolási térfogat is kibővült egy 1000 m

3-es medence tér-résszel, ami a lassúszűrő műtárggyal kombináltan épült meg. Ehhez csatlakozóan bővült ki a tisztavizet szállító vadnai gravitációs csővezeték kettős távvezetékké. Ugyan csak e bővítési fázis keretében létesült a gyors-szűrők szükség szerinti bővülése, valamint a tisztítási folyamat során keletkező csurgalék és