Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)
3. szám - Dr. Balázs D. Oszkár: Bevonat vizsgálatok vízművekben
Dr. Balázs D. O.: Bevonat vizsgálatok Hidrológiai Közlöny 1985. 3. sz. 169 Az ebben a vízműben képződött bevonat jelentős hányadát a vas és a mangán alkotja (8. táblázat). A többi vízműben — Csúcsvízmű, Lázbérc, Köszörűvölgy — rendszeresen oxidálószerként használt káliumpermanganát miatt az alkalmazott technológia melléktermékeként keletkezik a mangándioxid. Azonban itt — mivel nélkülözik a téli káliumpermanganát adagolást — csupán a tározó mangán-tartalmának a levegőből oldódó oxigénnel történő reakciói végtermékeként képződik. 8. táblázat A bevonat kémiai összetétele a Miliálygergei Vízműben Tabelle. 8. Chemische Zusammensetzung des Belags im Wasserwerk Mihálygerge Fe [%] Mn [%] Ca [%] átl. átl. átl. 1,45 0,57 0,0 4,90 4,ti0 5,7 Szárazanyag tart. [ing cm2 max.] Km 4 0,37 Km, 0,24 Jelmagyarázat : K' ill,: üveglemez a vfzmfi derítőjében 2 in mélyen K nig: üveglemez a tisztavizes medencében A Komravölgyi tározó középkemény, kalcium ionban nein gazdag (20—60 mg din3) vizéből kismértékű kalciumkiválásra lehetett számítani. Ennek megfelelően kalciumot csak a tisztavizes medencébe helyezett üveg tárgylemezeken mutattunk ki. 5. Az eredmények értékelése A négy vízműben végzett bevonat vizsgálataink után úgy tűnik, hogy felszín alatti nagy vas-és mangántartalmú vizet használó vízműben a bevonatképződés sokkal erőteljesebb, mint a tározóvizet használókéban. A nagy agresszív széndioxid-koncentráció lecsökkentésével — levegőztetés — erőteljesen megindul a vas, a mangán és a kalcium kiválása, ami nemcsak a pehelyképzó'désben nyilvánul meg, hanem a felületeken történő bevonat kiválásban is. A folyamat intenzitása olyan erőteljes, hogy az ilyen típusú vízművek víztisztítási technológiájába szükségesnek látjuk a rendszeres bevonat-eltávolítást beiktatni. A tározó vizet használó vízművek műtárgyain és az üveglemezekre rakódott bevonat mennyisége általában elmaradt a vízműhöz tartozó tározókban mért maximális bevonat tömegektől. A vízművekben rendszerint a tározók alsó szintjének bevonatképződésével megegyező mértékű bevonat-képződóst észleltünk. Ez alól kivétel a téli üzemeltetésnek az a módja, amikor oxidálószerként káliuinpermanganátot adagolnak a vízbe. Ebben az időszakban a műtárgyakban az erőteljesebb mangánkiválás miatt megnövekszik a bevonatképződés intenzitása. Ez a folyamat a tisztavizes medencékben is folyik. Az ilyen rendszerekben helyesnek látjuk az évente legalább egyszeri, a pennanganát-kezelés megszüntetésének idején végrehajtott, bevonat eltávolító'technológiai beavatkozást. A lázbérci víztároló, és a köszörűvölgyi gyorsszűrő faláról vett kb. 6 hónapos bevonatminták eredményei jelzik, hogy a műtárgyak beton, ill. fémfelületén intenzívebb a bevonatkiválás, mint az általunk használt üveg alzatokön. A vízművekben a műtárgyak falán és az itt exponált üveglapokon megfigyelt élőbevonat mennyiségi és minőségi összetétele kis mértékben eltér a tározóikban észleltektől. Mennyiségi szempontból vizsgálva megállapítható, hogy az élőbevonatot alkotó szervezetek száma rendszerint a derítést követően "fcsökken. A gyorsszűrők és a tisztavizes medence között azonban egyes bevonatlakó szervezetek száma nem változott. A vízművekben az élőbevonat minőségi összetétele valamelyest módosult a tározókban megfigyeltekhez képest: pl. a tározókban rendszerint a Pennales rend egyedei vannak többségben az alzatokon a Centrales renddel szemben. Ezzel szemben a vízművekben a Pennalesek eltűnnek az alzatról, míg a körszimmetrikus kovaalgák (o. Centrales) megtalálhatók. A vízelosztó hálózat higiéniai szempontjából fontosnak tartjuk a tisztavizes medencében a heterotróf szervezetek (rendszerint Protozoák) megjelenését. Az autotróf szervezetekkel szemben itt nagyobb figyelmet érdemelnek, mivel a fotoszintetizálók létfeltételei — elsősorban a fény — nincsenek meg, ezért a hálózatban nem várható az elszaporodásuk. Viszont elpusztulásuk következményeként éppen a testükből felszabaduló szervesanyagokon a heterotróf szervezetek tápanyagellátottsága biztosítva lehet. A tisztavizes medencékben és a gyorsszűrőkben észlelt zootekton egyedszámának alapján szükségét látjuk a vízművektől távol eső hálózatban élő biotekton taxonómiai, anyagforgalmi és higiéniai célú vizsgálatát. 6. összefoglalás Az ivóvízrendszerekben a másodlagos szennyeződés alapforrásait gyakran a műtárgyak falain élő szervezetek jelentik [7. 12], Szerepük lehet a csővezetékek belső falának korróziójában is [14]. Az élőbevonat technológiai és higiéniai célú elemzését végeztük el egy vas-mangántartalmú felszín alatti vizet, (Miskolc Keleti Csúcsvízmű), és három felszíni vizet (Lázbérc-,Köszörű völgy-.Komra völgyvíztározók) használó vízműben. Vizsgáltuk a különböző műtárgyakban a bevonatképződés intenzitását, kémiai összetételét, a biotekton kvalitatív és kvantitatív összetételét. A Csúcsvízmű felszín alatti nyers vizének magas a vas-,a mangán- a kalcium- és a széndioxid-tartalma, pH-ja semleges. Levegőztetés után erőteljes vízkőkiválás indul meg, amely jelentős mértékben tartalmaz vas- és mangán-ionokat is. A folyamat legintenzívebb a reaktorok—gyorsszűrők közti vezetékben és a szűrőkön, bár az egyes szűrőkön lényegesen különböző mértékben. A bevonatkiválás a tisztavizes medencében is megfigyelhető.
