Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)
3. szám - Dr. Szigyártó Zoltán: 2. vízhozam meghatározás a vízállás intenzitása alapján
162 Hidrológiai Közlöny 1985. 3. sz. Dr. Szígyártó Z.: Gyakorlati módszerek — Ugyancsak a mérések által közvetlenül szol gáltatott paraméter értékekre (közöttük a 11 mérési középvízállásra) és a közelítő jellegű permanens vízhozamgörbére (a Q\(H) értékekre) támaszkodva kiszámítjuk az egyes meresekhez tartózó r om értékeket. Ezeket a mérési képvízálláshoz rendeljük, s a (H,r o m) értékpárok alapján, kiegyenlítéssel meghatározzuk az első közelítésnek tekintett r 0 = = r a(H) függvénykapcsolatot. — A közelítő jellegű r 0 = r 0(H) függvénykapcsolat és a rendelkezésre álló mérési adatok alapján a (26) képlettel az összes vízhozammérést redukáljuk a II mérési közép vízállásoknak megfelelő I „( 11) permanens esésekre. — A redukált vízhozammérési eredmények alapján újabb permanens vízhozamgörbét szerkesztünk, s az ismételt közelítést a szükség szerint folytatjuk mindaddig, amíg — a permanens vízhozamgörbék meghatározásával kapcsolatban már rögzített szabályhoz igazodva — a permanens vízhozamgörbénél a relatív eltérések alapján számított szórás az előbbi közelítés során kapott szórástól már csak 0,1 % nagyságrenddel tér el. Végül az r 0 = r 0(II) függvénykapcsolat meghatározásával kapcsolatban is hangsúlyozni kell azt, hogy az első közelítést követő többi lépésnél a függvénykapcsolat meghatározására már matematikai statisztikai módszerek is alkalmazhatók. Szükséges továbbá külön kiemelni azt is, hogy a korábbi tanulmányunkban [1] lefektetett alapelveknek megfelelően a vízhozammérés alkalmával a - vízmérce környezetében az esést mindig ugyanazon a két végpontján állandósított alapvonalra támaszkodva kell megmérni. Mivel pedig az ilyen célra alkalmas kellő pontosságú esésmérésre a Vízrajzi Szolgálat ' nincs berendezkedve, az eljárás alkalmazhatóságának egyik alapvető feltétele a vízhozamméréssel párhuzamosan, rutinszerűen végezhető, megbízható esésmérés módszereinek és eszközeinek kifejlesztése. összefoglalás A tanulmány a nempermanens viszonyok közötti vízhozam meghatározására szolgáló, hosszú múltra visszatekintő, azon módszer elméleti és gyakorlati kérdéseit tárgyalja, amely a megoldást a (7) képletnek megfelelően, a vízállásváltozás intenzitásának a figyelembevételével kívánja elérni. Ennek érdekében bemutatja a szóbanforgó képlet levezetését, s erre támaszkodva rámutat arra, hogy az csupán olyan szelvényekben alkalmazható, amelyek nem állnak a műtárgyak, illetve a befogadó, vagy egy mellékvízfolyás változó mértékű duzzasztó-, vagy leszívó hatása alatt. Kimutatja, hogy a módszer alkalmazásának eddig még meg nem oldott kulcskérdése, az említett összefüggésben szereplő u árhullám terjedési sebesség helyes értelmezése. Éjinek érdekében — a szerző által korábban kidolgozott „átvonulási elmélet"-re támaszkodva [6], s a (7) képlet levezetése során tett feltételekhez igazodva — rámutat a helyes definícióra, s ehhez kapcsolódva levezeti az u számítására alkalmas (21) öszszefüggést. Az árhullám terjedési sebesség számítására szolgáló kifejezés ismeretében a módszer alkalmazása során használandó végképletet a (22) összefüggés adja meg. • A tanulmány befejező része az eljárás gyakorlati alkalmazásával foglalkozik. Első lépesként, a (23)-—(25) képletre támaszkod va, bemutatja a rendelkezésre álló összefüggések célszerű használatát. Ezt követően pedig módszert ad a, (23) képlettel jellemzett permanens vízhozamgörbe és a (24) összefüggéssel értelmezett korrekciós f üggvény meghatározására. Az utóbbival kapcsolatban kimutatja, hogy az eljárás alkalmazásához a mért vízhozam ós a hozzá tartozó vízállás mellett még szükség van — a vízhozamméréssel párhuzamosan meghatározott vízállás változási intenzitás, — a vízmérce szelvényére és a vízhozammérés középidejére vonatkozó víztükörszélesség, s — egy, a vízmérce szelvényének a közvetlen környezetében létesített, két végpontján állandó-* sított alapvonalra támaszkodva meghatározott esés értékének az ismeretére is. A tanulmány rámutat arra, hogy mind a permanens vízhozamgörbe, mind a korrekciós függvény meghatározható a megbízhatóságot növelő fokozatos közelítéssel is. A közelítések ismétlése során, a mérési eredményekhez illeszkedő függvénykapcsolatok számítására pedig már a matematikai statisztika eszközei is felhasználhatók. Hangsúlyozza végül azt, hogy az ismertetett eljárás alkalmazhatóságának alapvető feltétele a vízhozamméréssel párhuzamosan, rutinszerűen végezhető, megbízható esésmérés módszereinek és eszközeinek a kifejlesztése. IRODALOM [1] Siigyártó Z.: A nempermanens viszonyok közötti vízhozam meghatározásának elméleti alapjai. Hidrológiai Közlöny, Budapest, 1984. 3. sz. 148—153. [2] Bogdánfy Ö.: A természetes vízfolyások hidraulikája. I. kötet. Budapest, 1906. [3\ Szigyártó Z.: Gyakorlati módszerek a nempermanens viszonyok közötti vízhozam meghatározására. I. Vízhozam meghatározás rendszeres esésmérés alapján. Hidrológiai Közlöny, Budapest, 1985. 2. sz. 103 — 112. [í] László ffy IV.-—Szesztay K.—Szilágyi J.: A felszíni vízkészlet számbavétele. Vízügyi Közlemények, Budapest, 1953. I. sz. 3—77. o. [5j Corbet, Don M. and others: Stream-Gaging Procedure. U. S. Geological. Survey, Water-Supply Paper, 888, Washington, 1943. [6] Szigyártó Z.: Vízhozam hullámképek számítása valószínűség-elméleti alapon. Doktori értekezés. Budapest, 1980. [7] Szigyártó Z.: Az átvonulási elmélet alkalmazása folyamatos előrejelzésre a meder hidraulikai paramétereire támaszkodva. Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ, Budapest, 1982. Összefoglaló jelentés. Témaszám: 721/1/12/6. Practical methods for the determination of discharges under non-steady conditions Part 2. Discharge measurement on the hasis of the intensity of water stage fluctuations Szigyártó, Z. doctor of technical sciences The paper is a summation of theoretical and practical problems of a method — discovered long time ago — which is to solve the question of determining discharges
