Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)

3. szám - Dr. Szigyártó Zoltán: 2. vízhozam meghatározás a vízállás intenzitása alapján

160 Hidrológiai Közlöny 1985. 3. sz. Dr. Szígyártó Z.: Gyakorlati módszerek A tározótérfogat megváltozása azonban közvetlenül felírható a permanens szintekhez tartozó A(Q

n) nedvesített területben bekövetkező változás ós a távolság szorzataként is. Tehát dV(Q

0, AL) dA(Q

0).AL, (16 amelynek a behelyettesítésével a (15) képlet az <

1

7> alakra egyszerűshödik. Nincs azonban akadálya végül annak sem, hogy a most kapott differenciálhányadost a 11 vízállás infinitezimális méretű változásával szoroszva és osztva a Mo d H d A(Q

0) d H alakba írjuk át. Így ugyanis a d<2o AH Q'

0(H) (18) (19) szimbólumot, s a nevezőben levő differenciálhá nyados helyett a neki megfelelő d^(öo) AH B(H) (20) Q'o(H) B(H) (21) Q=Q o i + B(H) (22) im

H) — mint már arról részben Nem szükséges talán újból hangsúlyozni végül azt is, hogy az összefüggés csak akkor alkalmazható, lia a vízhozam nyilvántartás szelvényében a permanens szintek állandóak, vagyis a szelvényben sem műtárgyak, sem a befogadó, sem pedig a mellékfolyók hatására változó duzzasztás, vagy leszívás nem áll elő. Meg kell továbbá említeni azt, hogy amennyiben az alkalmazás feltételei teljesülnek, s a megbízható alapadatok rendelkezésre állnak, a képlet igen jó eredményeket ad még akkor is, ha a vízállást hagyományos módon, 2 cm-es osztású mércén, cm-es pontossággal észlelik [7]. A vízhozamok gyakorlati meghatározása Az eljárás gyakorlati alkalmazását célszerű három összefüggésre alapozni. Szükséges hozzá a permanens állapotra vonatkozó vízhozamgörbe (23) víztükörszélességet behelyettesítve az árhullám terjedési sebességére vonatkozó képlet a könnyen értelmezhető, egyszerű függvénye; a vízállásváltozás intenzitásának a figyelembevételét lehetővé tevő, ugyancsak a vízállás függvényében meghatározott, s a (22) összefüggés részét képező függvénykapcsolat, továbbá a (22) képlet célszerű átalakításából adódó Q=Qjl+r

0i (25) alakot veszi fel. Következésképpen a most vizsgált esetre a nempermanens viszonyok közötti vízhozam számítására szolgáló összefüggés részletesen kifejtett végleges alakja a (7) és a (21) képlet összevonásával a kifejezés lesz, amelyben szó volt — Q (m

3/s) a H vízálláshoz a nempermanens viszonyok között tartozó vízhozamot, Q

0 (m

3/s) az ugyanazon vízállás mellett, de permanens viszonyok között szállított vízhozamot, Q'

0(H) (m

2/s) a permanens vízhozaingörbe II vízállásához tartozó érintőjének iránytangensét, B(H) (m) a II vízálláshoz permanens viszonyok között tartozó víztükörszélességet, I

n(H) (—) a H vízálláshoz permanens viszonyok között tartozó vízfelszín esést, s i (m/s) a vízállásváltozás intenzitását jelöli. kifejezés. Ezek birtokában egy meghatározott időpontra a vízhozam kiszámítása három lépésben történik: — A szóbanforgó időpontra vonatkozó vízállás alapján, a (23) és a (24) képletre támaszkodva meghatározzák a Q

0 és az r

0 értékét . — A kérdéses időpontot megelőző vízállás leolvasást is figyelembe véve kiszámítják a vízállásváltozás i intenzitását. — A kapott értéket a (25) kifejezésbe behelyettesítve kiszámítják a nempermanens állapotra vonatkozó Q vízhozamot. Kiegészítésként meg kell továbbá jegyezni azt, hogy a rendelkezésre álló tapasztalatok szerint a Duna esetében a vízhozam idősor számítását teljesen elegendő a napi egyszeri, reggeli vízállás leolvasásokra alapozni. A Tisza felső szakaszán már célszerű figyelembe venni a délutáni észleléseket is. A kisebb folyókon pedig szükséges lehet — különösen erős áradás és apadás esetén — a rajzolóvízmérce grafikonok adatainak a figyelembevétele is. Ilyen vonatkozásban ugyanis az a mértékadó, hogy az alapul választott észlelési időpontok között a víz állás-változás egyenessel jól közelíthető legyen. A szükséges összefüggések birtokában a nempermanens viszonyokra vonatkozó vízhozam számítása tehát rendkívül egyszerűen elvégezhető. Már sokkal bonyolultabb esettel állunk szemben azonban