Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)
3. szám - Dr. Scheuer Gyula: A karszt és karsztos hévforrások osztályozása
134 Hidrológiai Közlöny 1985. 3. sz. A karszt és karsztos hévforrások osztályozása I) E. SCHEUElt GIUl A*, a földtudományok kandidátusa Bevezetés A forrásoknak mint a felszínalatti vizek koncentrált természetes felszínre lépésének egyik nagy önálló csoportját alkotják a karszt és karsztos hévforrások. Az utóbbi évtizedekben a hazai kutatások [1, 3, 13, 14, 15, 21], valamint az édesvízi mészkövekkel kapcsolatos forrásgenetikai megfigyelések és tapasztalatok, valamint az ezzel kapcsolatos külföldi irodalom áttekintése [4, 5, 8, 10, 23, 28] alapján szerzett ismeretek felhasználásával lehetőség nyílott arra, hogy megkíséreljük osztályozni — alapozva az eddigi tipizálási rendszerekre — a karszt és karsztos hévforrásokat. Az osztályozásnál döntően — vízföldtani és karszthidrodinamikai vonatkozásban - - Bögli A. [3], Juhász J. [15] és Léczfalvi S. [20, 21] korábbi vizsgálataira támaszkodtam mint kiindulási és alapvető adatokra. Vízkémiai vonatkozásban többek között Balázs D. [3], Baszkov E. A. — Szurikov Sz. N. |4], Feth J. H. — Barnes I. [8], Franco O. és munkatársai [9], Pupp Sz. [41], Pricajan A. [30] adatai kerültek felhasználásra. Az eddigi vizsgálatok és megfigyelések, továbbá az irodalom jelentős része elkülönítette a típusos hidegvízű karsztforrásokat a langyos vagy meleg karsztos genetikájú forrásoktól — ezeket általában nem vették figyelembe — továbbá csak a felszínre kibukkanó karsztos jelenségekkel foglalkoztak mellőzve vagy nem kellő fontosságot tulajdonítva a fiatalabb üledékekkel elfedett és mélybesűllyedt karbonátos víztároló rendszereknél tapasztaltaknak, valamint a vulkáni és posztvulkáni működés hatását és szerepét a karsztok fejlődésére és karszthidrogeológiai viszonyokra. Miután a hazai vizsgálatok és a külföldön végzett megfigyelések azt bizonyítják, hogy a hideg karszt és a termális karsztforrások rendszerint egy egységes karszt hidrodinamikai rendszerhez tartoznak és ezen belül mint a rendszer megcsapolóiként funkcionálnak. Ezért egy egységes rendszer különböző megjelenés formáinak tekintve genetikai kapcsolat miatt, közösen kísérelten meg felosztásukat és tipizálásukat elvégezni. E megállapítás bizonyítására lehet hivatkozni a Dunántúli és Bükk-hegységi példákra, ahol a hideg és langyos, vagy meleg karsztforrások azonos forrásterületen belül, de rendkívül bonyolult módon összefüggő egységes karszthidrodinamikai rendszerekhez tartozva csapolják meg azt. Tehát csak a vízkörforgás sebességében, így a tározó kőzetben való tartózkodás idejében van általában közöttük különbség. A fentieken túlmenően természetesen vannak azonban a karsztos hévforrásoknak olyan átmeneti típusai is, amelyeknél a pritnér eredetű karsztvizekhez az adott terület földtani adottságai miatt más genetikájú vizek és esetleg gázok (C0 2) keverednek. Ennek következtében olyan vizek jönnek létre, amelyeknél az eredeti származásra már csak a nagy vízhozam és a karbonátos kőzetekből történő vízkilépés utal. Ilyen jellegű karszthidrogeológiai összefüggések jelentősen színesítik és kibővítik a források osztályozásának körét. A fent említett jelenségekre * Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat, Budapest. vonatkozóan az édesvízi mészkövekkel kapcsolatos forrásgenetikai megfigyelések hívták fel a figyelmet. Hazánkban a karsztos hegységekhez vagy hegységrészekhez kapcsolódva nagyszámú karsztforrás ismeretes. A kataszterezésüket Kessler H. [18] végezte el és a jelentősebbek száma meghaladja a 200-at. Ezeken túlmenően a karsztos hévforrások a karbonátos hegységeink előterében gyakoriak. De a vizsgált forrástípusok nemcsak hazai vonatkozásban ismertek, hanem az egész világon igen elterjedtek. Ezért a karsztvízföldtani jelentőségükön túlmenően, mint ivóvíz beszerzési bázisokként vagy ásvány és gyógyvízként gazdasági fontosságuk is helyileg vagy nemzetközileg igen lényeges lehet. Ezért e víztípushoz tartozó források tipizálásának és egységes rendszerbe történő feldolgozásának megvalósítása megkönnyítheti a gyakorlati szakemberek munkáját. Ezen osztályozási rendszer kidolgozásának célja az volt, hogy a karszt és karsztos hévforrásoknak, mint a természeti jelenségeknek egyik érdekes formáját — amelyeknek gazdasági jelentőségük sem elhanyagolható — megkíséreljem összefoglalni egy egységes áttekinthető rendszerben, messzemenően támaszkodva az eddigi ismeretekre elősegítve ezzel a további kutatásokat és vizsgálatokat. A karszt és karsztos hévforrások tipizálása A karszt és karsztos hévforrásoknak a megfifigyelések és tapasztalatok szerint iget) különböző és egymástól eltérő megjelenés formái és adottságai vannak. Ezt alapul véve 1. ábra tartalmazza mindazokat a főbb szempontokat, amelyekből kiindulva a tipizálásuk történhet. Ezek a következők: A) Vízföldtani viszonyok, B) Karszthidrológiai és karszt hidrodinamikai adottságok, C) A vízkilépés és környezet morfológiája, I)) Fizikai', kémiai adottságok és balneológiai tulajdonságaik, E) Emberi beavatkozás és környezetvédelmi szempontok. 2.1. A karszt és karsztos hévizek vízföldtani viszonyai szerinti osztályozás. A vízföldtani tagoláson belül az adott témához kapcsolódóan a 2. ábra tartalmazza azokat a főbb jellemzőket, amelyek szerint a csoportosítás történt, figyelembe véve mindazokat a meghatározó tényezőket, amelyek valamilyen formában kapcsolódnak e forrástípushoz. Ilyen tényezők az eroziósbázishoz viszonyított vízkilépés, a forrás és a forrás víz kora, földtani alakulat és szerkezet, a víz
