Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)

2. szám - Hatfaludy Bálint: Egy tanulmány tanulságai

126 Hidrológiai Közlöny 1985. 2. sz. Hatfaludy B.: Egy tanulmány tanulságai 3. táblázat A számításba veit vezi t 'k-inegliibásodások száma, az elfolyás jellemzői (csak az 1 in

3/h intenzitás feletti elfolyásokra!) Észlelés Meghibásodás jiOO 20 • 10 2^4« I,lm/li

3 _ időigénye hibahely (db)/éves veszteség m

3/típus 1 óra ellátóvezeték 87/2 bekötővezeték 2 óra ellátóvezeték bekötővezeték 48 óra ellátóvezeték bekötővezeték 4380 óra ellátóvezeték bekötővezeték 8760 óra ellátóvezeték bekötővezeték 'A 260/7800/A 676/324480/B 19/10(14400/0 1071/1 204 04/B 115/550085/B 70/15084 72/C Összesen: 87/20100 260/7800 095/1988880 1141/163936 115/556085 Ebből: 1. gyorsan azonosítható: ..A" = 3:5 900 2. hagyományos észleléssel hosszabb idő alatt azonosítható: „H" = 1 007 (12!) 3. csak műszeres eljárással azonosítható: ,,C" = 3 172 872 Ha nem is hagyjuk figyelmen kívül, hogy a rendelkezésre boesájtott nagyon korrekt tanulmányok egy termékei számára piacot kereső cég információi, így „termékorientáltságuk" magától értetődő, akkor is szembetűnőek a következők: 1. Az éves veszteség volumennek valójában csak töredéke a látványos, havária-szerű, a helyreállításnál rendkívüli intézkedéseket igénylő csőtörések (pl. Budapest, Váci út) kapcsán jelentkező veszteség. A felszínen kisebb-nagyobb jelekből — útburkolat süllyedésből stb. — hosszabb-rövidebb idő alatt azonosítható meghibásodásokhoz is csak az éves veszteség kis hányada tartozik. A veszteségvolumen döntő tészét a hagyományos módszerekkel nem vagy csak nehezen azonosítható meghibásodások okozzák. Ezek figyelemmel kísérése, bemérése, -mely javításuk előfeltétele—folyamatos,egy-egy vezetékszakasz kapcsán ciklikusan ismétlődő, korszerű technikával végrehajtott ellenőrzést kíván. 2. Az éves veszteség közel 50%-a a bekötővezetékeken áll elő. Ami hazai adottságaink és gyakorlatunk alapulvételével konzekvenciaként megfogalmazható: a) A ma kimutatott hálózati veszteségek csak minimális mértékben csökkenthetők a hagyományos módon azonosítható hibák gyorsabb felderítésével, a hibaelhárítás jobb szervezésével. Ha a hálózati veszteség volumenét jelentősen csökkenteni akarjuk, ennek műszaki — személyi feltételeit előzetesen (célszerűen fokozatosan felfejlesztve) biztosítanunk kell. Mivel az ellezőrzés technikai feltételeinek megteremtése eddig lényegében nem végzett beruházási tevékenység, a ciklikus hálózatellenőrzés pedig ebben a formában nem végzettíizemviteli tevékenység, ennek beruházási és üzemviteli költségvonzataival számolnunk kell. Ebből eredően téves minden olyan elképzelés, mely a „hálózati veszteség" csökkentése kapcsán csak gazdálkodási eredményt javító tényezők fellépésével számol. h) A feltárt-bemért veszteségforrások köre és a, hozzájuk tartozó éves veszteségvolumen általában nagyobb, mint amit megszüntetnek. E téren is igaz ugyanis, hogy a „leves nem kerülhet többe a húsnál". A veszteségforrások számbavétele mellett ezért — hálózatszakaszonként — mérlegelni kell a javítás várható költségeit. Mivel a hazai viszonyaink mellett más ágazatoknál is felmerül hetnek költségek, (pl. a forgalom elterelés miatti többletköltségek a közlekedésben) a helyi adottságok gazdasági mérlegelése nem korlátozódhat a vállalati szintű elemzések eredményére, hanem népgazdasági összefüggéseket is figyelembe kell majd venni. c) A közcsőhálózati hibafeltárások eddigi prioritását a hazai gyakorlatunkban továbbra is érvényesíteni kell, mert e területen várható a kevesebb, így gyorsabban és kisebb költséggel elhárítható, ugyanakkor intenzív elfolyással jellemezhető hiba. Változtatni kell azonban azon a szemléleten, mely a bekötővezetékek állapotát mintegy „másodlagos problémaként" kezeli. A bekötővezetékek ellenőrzését az eddig alkalmazott gyakorlattal szemben szintén kiemelt feladatként kell kezelni. Kulcsfontosságúnak tűnik a bekötővezetékek anyagának megválasztása és a megépítés szakszerűsége is. Mérlegelhető a jelenlegi — sok esetben külső vállalkozásra módot nyújtó — építési gyakorlat megváltoztatása is, de mindenképp szükséges, hogy a bekötővezetékek szakszerű elkészítését üzembehelyezésük előtt a szolgáltató vállalatok minden esetben gondosan ellenőrizzék. Az eddigieknél nagyobb figyelmet kell fordítani a meglévő bekötések környezetében bekövetkező változásokra — pl. utcai pavilonok telepítésére, járdabontásokra stb. — melyek a fektetés időpontjában jellemzőkhöz képest előnytelenül befolyásolhatják a vezeték állapotát. d) Végül, de nem utolsó sorban — figyelemmel az ENSz—EGB 1982. évi portugáliai szemináriumán elhangzott előadásokra is (J. Haikens, P. Karakatsoulis, J. S. Oliveirea, P. F. Hick*)—megállapítható, hogy: — a hazai veszteségmutatók egyáltalán nem rosszabbak, mint a fejlett európai országok hasonló mutatói, inkább arról van szó, hogy „azonos ará