Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)
2. szám - Egyesületi és Műszaki hírek
118 Hidrológiai Közlöny 1985. 2. sz. Máté M.: A közép-békési regionális Erfahrungen bei der rccliiicrgestülzlcii hydraulischen Untersuchung des regionalen YVasserversor^ungssystems Közép-Békés Máté, M. ' In aller Kürze soll (lie Ausbildung dieses Regionalen Systems mit seinen Eigentümlichkeiten dargestellt werden. Im Zusammenhang mit der Datenvorbereitung wurdende massgebenden Betriebszustände ermittelt. Die weiteren Untersuchungen wurden an insgesamt sechs Betriebszuständen vorgenommen. In das Netzmodell wurden ausser den Fernleitungen das Hauptringnetz der Siedlungen und ein Teil der Verteilungsnetze eingebaut. Das gesamte System umfasst 310 Knotenpunkte, 4ÍS0 Stränge, 12 Hochbehälter, 3 zentrale Wasserwerksanlagen und 2 Förderpumpwerke. Die rechnergestützte Untersuchungwar auf die Erschliessung der Funktionsweise des Systems, auf die Bestimmung der Leitungsabmessungen, auf die Bestimmung der Rekonstruktionen und der Regulierungspunkte ausgerichtet. Das in drei Versorgmigszonen aufgeteilte System wurde mit Hilfe eines durch den Lehrstuhl für Wasserversorgung und Entwässerung der Technischen Universität Budapest ausgearbeiteten Rechnerprogrammes in insgesamt 84 Programmläufen untersucht, von denen nach gewissen Änderungen der Zweige die Ergebnisse von 55 Programmläufen in die Einzelheiten gehend verarbeitet worden sind. Von diesen sind je Betriebszustand die besten Betriebsweisen an Wasserumsatzdiagrammen veranschaulicht, zu denen die einschlägigen Daten tabellarisch angegeben sind. Die aufgeschlossenen Regulierungsanforderungen werden bei der Auswertung der Untersuchungen erörtert. Nach einer Zusammenfassung der Erfahrungen werden die Richtungen der weiteren Untersuchunge ermittelt. ( Folytatás a 69. oldalról.) professzorral párhuzamosan Pattantyús-A. Géza már a Gépelemek e. tárgyat is tanította meghívott előadóként. 1921-ben habilitálták műegyetemi magántanárrá. 1928-tól az építészmérnök hallgatók részére tartandó Altalános géptan c. tárgy előadásával bízták meg. Herrmann Miksa kereskedelemügyi minisztersége alatt (1927—29) ő vezette — helyettes tanárként — a II. Gépszerkezettani Tanszéket, 1930-ban írták ki a Bánki Donát halálával 1922-ben megüresedett 111. Gépszerkezettani (Hidrogépek) Tanszékre a pályázatot. A Gépészmérnöki Kar egyhangú javaslatára 1930 őszén meg is kapta kinevezését. Ettől kezdve haláláig állt a — később Vízgépek elnevezést nyert—tanszék élén. 1928-tól kezdve látja el a Technika c. folyóirat főszerkesztői tisztét. 3 könyv, 7 egyetemi jegyzet és mintegy 70 cikk publikálása van mögötte, amikor 1937-ben szerkesztésében megjelenik az egészében az ő átfogó tudását birtokló Gépészeti Zsebkönyv 2 vaskos kötete, amelyért a Magyar Mérnök és Építész Egylet ezüst érmével tüntették ki. A Pattantyús név a magyar műszaki világban fogalommá vált. 1942-ben hagyta el a nyomdát az „Áramlástan" (amely később további két átdolgozott és bővített kiadásban jelent meg); az 1944-ben elkészült, „A gépek üzemtana" még életében hét kiadást ért meg. 1946-ban a „Felvonók", 1949-ben ( Gruber Józseffel együtt írt) „Szárnylapátos vízgépek", 1950—53-ban „Általános Géptan", 1953-ban a „Gépészeti lengéstan" jelzik & Pattantyús könyvek sorát. Mint nagynevű elődje, ő is nagy súlyt helyezett a laboratóriumi munkára. Hosszú érvelés és kilincselés után sikerült neki a Bánki-féle Gépcsarnok hidraulikus részét két új csarnokkal bővítenie. Ezzel az oktatás korszerűsítésén kívül lehetővé tette, hogy kialakulhasson a külföldi laboratóriumi mérések gyors technikai fejlődésével lépést tartani tudó hazai kutatómunka. A szakosítás bűvkörébe szédült korunkban mutatkozó tendenciákkal szemben, ki merte mondani, hogy a „műegyetemi oktatásban a hangsúlyt a természettudományokban és a technikai tudományokban való alapos képzésre kell vetni a specializálódás lehető korlátozásával" — úgy, hogy a hallgatók megkaphassák „azt a tudást, amely őket a gyakorlatban a speciális technikai problémák megoldására képessé teszik". A műegyetemi oktatási reformok kidolgozása során következetesen küzdött az ellen a fel-fel bukkanó irányzat ellen, amelyben ,, a tudományosságra való törekvés az érthetetlenségig fokozódik. Ezt a kényelemszeretet ihleti, hiszen formulát odavetni egyszerűbb, mint magát a jelenséget szabatosan körülírni", márpedig ez a tudományos kodó gondolatmenet elfedheti és elhomályosíthatja „a technikai gondolat tisztaságát és — különösen a kezdőnél — gát vetője lehet a technikai érzék kifejlődésének." A tanulás hatásfokának javítását szorgalmazta. Felemelte szavát az érthetetlenségig nagyképű egyetemi előadási „színvonal"-lal szemben; szellemesen írja: „A tápláló és könnyen emészthető étel fogyasztásáról a kultúrember nem fog lemondani-azon a címen, hogy az elkészítése t úlságosan egyszerű". Vérbeli pedagógus volt. Az előadást, a rajztermi órát, de még a vizsgáztatást is egyetlen nevelési rendszer egy-egy részének tekintette. A jól irányított vizsgáztatás — amely nála soha, de soha nem volt vészes kicsengésű „számonkérés" — szerinte didaktikai értékű! A tervszerűen folytatott vizsgáztatás kiaknázandó, célja, „az évközi munkával megszerzett tudás megszilárdítása, az appercipiált anyag összefüggéseinek és gyakorlati alkalmazásának megismertetésével életreszóló, elhatározó élmény!" Igazi nagy pedagógus volt, mert élte amit tanított. Személyes példájának aranyfedezete ott volt minden nevelő mondata mögött. Ez a titka rendkívüli hatásának. Mérnökgenerációk emlékeznek rá még ma is, halála után több mint negyed századdal, és ezért annyira élő, hogy tanítványai olyanoknak is tovább tudják adni szellemét, akik személyesen már nem ismerhették őt. Szabó A kos.
