Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)
2. szám - Dr. Szigyártó Zoltán: Gyakorlati módszerek a nempermanens viszonyok közötti vízhozam meghatározására
110 Hidrológiai Közlöny 198S. S. st. Dr. Szigyártó Z.: Gyakorlati módszerek L[Km] 2 1 • 6 10 Ip [cm/um] IfcmJ-vSzélmentes időben 2 cm osztású mércén , centim iter es pontos ságú le olvasás (b) 8 10 Ip [cm/km] —r—i—r~T—i—i—p Uros szél okozta nagy hullámzásnál 2 cm osztású mércén centiméteres pontosságú leolvasás (c) 10 Ip[cm/km] 1. ábra. A vízállás leolvasás körülmenyeinek hatása a Jő- és segédmérce szükséges távolságára Puc. ó. BAUHHiie oßcmoHmeAbcmea omnema ypoeiieü sor)« na neoßxoduMoe paccmoaiiue Mewdy ocHoenou u noöCOÖHOÜ eodoMepubiMu peüKaMu Fig. 1. The effect of water stage readings on the needed distance between the main and the auxiliary gauges a) in a dampened space, readings in millimeters, b) in calm, gauge with divisions of 2 cm, readings in centimeters, ft strong wind, large waves, gauge with divisions of 2 cm, readings in centimeters abb lehet a két mérce egymástól, minél kisebbek a folyón levonuló árhullámok hatására jelentkező áradási- és apadási intenzitások. Amennyiben tehát a képlettel kapott távolság használhatóságához a nagy érték miatt kétség fér, az alkalmazhatóság felől külön, e célra szervezett vizsgálatra támaszkodva kell dönteni. Ennek során a parton elhelyezett berendezésekkel, változatos víz járási viszonyok mellett, mérni kell a fővízmérce szelvényében, s a tervezett fő- és segédmérce között jelentkező eséseket, s ezeket támaszkodva ellenőrizni kell a közöttük levő kapcsolat szorosságát. Elvégezhető azonban ez a vizsgálat közvetve, a rendelkezésre álló (minél tágabb tartományt felölelő és minél több, de lehetőleg legalább 20) vízliozammérés, s az ezek középidejéhez tartozó két-két vízmérceleolvasás alapján is. Ezt az utat választva a felvetett kérdést úgy dönthetjük el, hogy a mért adatokra támaszkodva, az ismertetett módon meghatározzuk a Q,(H) függvényt, s az ahhoz viszonyított relatív eltérések szórását. E szórás alapján pedig (bizonyos biztonsággal) elfogadhatónak ítéljük a két vízmérce távolságát akkor, ha ez a szórás érték nem haladja meg az 5%-ot. Befejezésül végül még három megjegyzés: Biztonságra törekedve az esés helyébe mindig a szelvény környezetében előálló minimális esést kell behelyettesíteni. A (23) összefüggés szerkezetéből adódik, hogy az azzal számítható távolság tulajdonképpen egy minimális értéket jelent, s ha az egyébként lehetséges, ennél nagyobb mércetávolságok is alkalmazhatók. A (23) képlet, illet ve az 1. ábra és az előző fejtegetések alapján nyilvánvaló, hogy a mm/km nagyságrendű esésekkel jellemezhető duzzasztott folyószakaszokon a módszer megbízható alkalma zásához sürgősen meg kell oldani a mm-es pontosságú vízállás leolvasást. összefoglalás A tanulmány célja az, hogy tisztázza a nem permanens hatások figyelembe vétele érdekében, az esés rendszeres mérésén alapuló eljárás gyakorlati problémáit. Ennek érdekében mindenekelőtt elemzi a módszerrel kapcsolatban eddig elért elméleti- és gyakorlati eredményeket, s a tapasztalatok összegezésével a következő megállapításokra jut: — Valamennyi magyar módszertani vizsgálat és gyakorlati eljárás a nempermanens hatást — a Bogdánfy által csaknem nyolcvan éve lefektetett [4], s a legfrisebb elméleti eredmények [2] által is igazolt utat követve —, a mindenkori vízfelszín esés figyelembevételével küszöböli ki. — A vízfelszínesést az utolsó negyed században — elméleti szempontból is helyesen — a vízhozamnyilvántartás szelvényében levő főmérce és egy másik, ugyancsak rendszeresen észlelt segédmérce leolvasásaira támaszkodva határozzák meg. — A nempermanens hatások kiküszöbölése elvégezhető a két vízmérce leolvasásából közvetlenül számítható vízszintkülönbségek alapján is, a (17) és a (18) összefüggés felhasználásával. Ezt a legegyszerűbb utat az eddigi, hazai gyakorlati eljárások még nem vették figyelembe. —'"A mércepár között szükséges távolság megállapítására kellően megalapozott eljárás még nem áll rendelkezésre. így a módszer megbízhatóságának kulcskérdésévé a mércék közötti távolság meghatározása, illetve a távolság meghatározás biztos alapokra fektetése lett. Ennek érdekében, a célszerű mérésiés számítási metodikára támaszkodva, a tanulmány elemzi a mérési eredményeket terhelő hibák hatását, s a fő- és a segédmérce közötti távolság számítására végülis a (23) összefüggést vezeti le. Ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy ennek a képletnek az alapulvétele csupán a mérési hibák hatását korlátozza. Ezért, kiszámítása után, azt még ellenőrizni kell az elmélet oldaláról támasztott másik követelmény szempontjából is. Meg kell győződni arról, hogy ez a távolság elég rövid-e ahhoz, hogy az így elhelyezett két mérce
