Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)

2. szám - Dr. Fodor Tamásné–dr. Scheuer Gyula: A Tihanyi forrásüledékek paleohidrogeológiai viszonyainak rekonstrukciója

Hidrológiai Közlörvy 1984. 2. sz. 80 A Tihanyi forrásüledékek paleohidrogeológiai viszonyainak rekonstrukciója DR. FODOR TAMÁSN É*— DR. SCHEUER GYULA»* 1. Bevezetés A Tihanyi-félsziget igen gazdag posztvulkáni eredetű forrásműködésből származó lerakódásokban (hidrokvarcit) (1. ábra). E képződmények genetikailag különböznek azoktól a gyakori és nagy felszíni elterjedésű üledékektől, amelyek a karszt és karsztos hévforrásokhoz kapcsolódnak. Ezeknél történt megfigyelések alapján vissza tudunk következtetni keletkezési körülményeikre és azokra a paleo-karsztvízföldtani viszonyokra és adottságokra, amelyek meghatározták felhalmozódását. Más a helyzet azonban a tihanyi forrás lerakódásokkal kapcsolatban, mert ezek nem sorolhatók az előzőekben említett karsztos forrás tevékenységhez, hanem azoktól független helyi sajátosságok révén keletkeztek. A Balaton-felvidéken a posztvulkáni tevékenység nyomai ma is megtalálhatók, erősen csökkent formában (Balatonfüredi, Csopaki szénsavas források). Ezek környezetében is találunk kisebb édesvízi mészkőelőfordulásokat, amelyek genetikailag már átmenetet mutatnak a tihanyiak felé, de nem adnak megfelelő felvilágosítást keletkezési körülményekre, mert a forrásüledékek eltérő kémiai összetételűek. Ezért a helyszíni vizsgálatokon túlmenően összehasonlító anyaggyűjtést végeztünk a recens posztvulkáni tevékenységgel kapcsolatos forrásműködésekről, vízföldtani viszonyaikról, vizük kémiai adottságairól, a környezetükben képződött üledékek összetételéről és kifejlődési viszonyaikról. Ezeknek felhasználásával kíséreljük meg felvázolni azokat a paleohidrogeológiai viszonyokat, amelyek a méltán híres tihanyi „gejzírkúpokat" létrehozó források működését meghatározták. A hazai irodalomban a tihanyi előfordulásokkal számos szerző foglalkozott. Legrészletesebben többek között id. Lóczy L. [24], Vitális I. [44] és Hoffer A. [ 14] újabban Varrok K. [43] és Láng O. és munkatársai [23], valamint Scheuer Oy.—

Schweitzer F. 134]. A külföldi irodalomból E. A. Baszkov—Sz. N. Szurikov [2], H. M. Chittenden [6], Frankó és munkatársai [13], Kisgyörgy Z.—Kristó A. [20], V. Lozek [27] és A. Pricajan [32] munkáiban közölt adatokat használtuk fel. 2. Vulkáni utóműködéssel kapcsolatos forrástevékenység sajátosságai Földünk egyes területein részben a jelenkori, részben pedig a közelmúltban lezajlott vulkanizmushoz kötődve igen elterjedt utóvulkáni tevékenység mutatható ki. Ezek egyik megjelenésformája a gejzírek és egyéb hév- és ásványvizek. A legismertebbek a Csendes-óceán szegélyén vannak (USA Yellowston Park, Szovjetunió, Kamcsat*Központi Földtani Hivatal, Budapest. **Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat, Budapest. ka, Uj Zéland, Whakarewarewa). De ismeretesek egyéb földrészeken is. Így Izlandon, Afrikában, Algírban (Hammam, Meskoutine), (1. kép), vagy Törökországban Pamukkalénál (2. kép), a Kárpátmedence környékén Szlovákiában (3. kép) és Erdélyben. Az utó vulkáni forrásműködést és kialakulását számos tényező befolyásolja. Részben helyi adottságok, részben pedig az a körülmény, hogy a vulkanizmus időben nem egyforma intenzitású és így környezetére nem hat mindig azonos mértékben, mert egy idő után elhal. A fentiek előrebocsátása után a tihanyi félszigeti forrásüledékek értelmezése érdekében vizsgáljuk meg az utóvulkáni forrástevékenység főbb jellemzőit. Ezek a következők: a) forrástípusok b) vízhőmérséklet c) vízkémiai összetétel d) eredet-származás, utánpótlódás e) fakadási hely a) Forrástípusok A források működésében, vízkifolyás szakaszosságában mutatkozó eltérések alapján különböző típusok különböztethetők meg. Ez fontos, mert a forrásokra jellemző a vizükből kivált üledékek összetétele, rétegzettség stb. 1. Igazi, vagy valódi gejzír. Ide sorolhatók azok, amelyek rendszeresen, meghatározott időben vagy rendszertelenül magasra kilövelő gőzt és forró vizet szolgáltatnak (4. kép). Ebbe sorolhatók Izland, Űj-Zéland, USA méltán híres gejzírjei. Jellemzőjük még, hogy a forráskürtőből a két kitörés közötti időben nem távozik el víz. 2. Kitmusosan vagy rendszertelenül kis magasságra felszökő forrás. E típusba azok tartoznak, amelyek esetenként vagy szakaszosan felszökve kisebb magasságra (max. 2 m-re) szolgáltatnak vizet (5. kép). Ennek egy olyan változata is előfordul, amikor csak az egymásután felszökő vízsugarakkal távozik el a járatokból víz. 3. Időszakosan kitörés-kilövelés nélküli forrás. A forráskráterben felhalmozódott víz esetenként felforrva a forráskürtőben keletkezett gáz nyomásának hatására vagy elgázosodás miatt lassan emelkedve túlfolyik a kráter peremén és a víz egy része eltávozik. Nincs fellövelő kitörés. A nyomás csökkenésével a kifolyás megszűnik és a víz a kiindulási szintnél mélyebben áll be. Ez a folyamat lehet rendszeres, meghatározott időhöz kötött, de lehet rendszertelen is. 4. Állandóan túlfolyó forrás. Ebbe a csoportba azok tartoznak, amelyek a vízszivárgástól kezdve a több ezer l/min értékig folyamatosan szolgáltatnak vizet. Szakaszosság csak a kifolyóvíz mennyiségében mutatható ki, amely a vízutánpótlódás egyenetlenségére vezethető vissza. Na-