Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)
2. szám - Tevanné Bartalis Éva: Egyes környezeti tényezők és biológiai mutatók egybevetése a Duna rajkai és bajai szelvényében
Hidrológiai Közlörvy 1984. 2. sz. 91 Egyes környezeti tényezők és biológiai mutatók egybevetése a Duna rajkai és bajai szelvényében TKVAHSÍ B A R T A í. I*S ÉVA* A 2S67 km hosszú Duna Rajkánál az, 1850 fkm szelvénynél éri el Magyarország területét, niajd 1709 fkm-ig, Szobig határvízfolyást képez Magyarország és Csehszlovákia között. Innen Magyarország területét átszelve az 1433 fkm szelvénynél, Hercegszántónál folyik át Jugoszláv területre. A Duna vízminőségének alakulása Magyarország lakosságának 40%-át közvetlenül érinti a folvó vizének komplex hasznosítása révén. A Duna magyarországi szakaszán a vízminőségi adatgyűjtő munka az 1960-as évektől vált. rendszeressé. A vízkémiai vizsgálatok mellett a hidrobiológiái vizsgálatok végzésénél is a Duna szennyezettségének megítélése volt a lényeges szempont. Az emberi vízhasználattal összefüggő biológiai problémák sokasodása a biológiái vízminőség jellemzésére új módszerek kidolgozását és rutinszerű alkalmazását igényelte. A teljes magyar Duna-szakaszon a '70-es évek közepétől a szaprobiológiai adatok mellett megkezdődött a trofitásbiológiai adatok (algaszám, — a-klorofilltartalom) gyűjtése is. A Duna Budapest feletti szakaszának biológiai vízminőségéről 1978-ban (TEVANNÉ, 1978.), a legújabban pedig a Duna dél-magyarországi szakarának biológiai vízminőségéről SCHMIDT—VÖRÖS (1981.) és SCHMIDT— DOBLER (1980.) publikált adatokat, illetve olyan algológiai közlemények jelentek meg, (HORTOBÁGYI, 1979., UHEIiKO V ICH, 1972., SCHMIDT, 1978.) amelyek a dunai fitoplankton mennyiségi viszonyait és minőségi összetételének további megismerését segítették elő. Jelen munkánkban egyes vizi környezeti tényezők kölcsönhatásait a trofitás- és a szaprobitás tekintetében vizsgáljuk, valamint a Duna rajkai és bajai szelvényének öt éves adatbázisa (1976—1980.) értékelése alapján jellemezzük az országhatáron át belépő és az országot elhagyó Duna-víz biológiai minőségét. Az értékelésbe vont adatok a Duna rajkai (1848 fkm) és bajai (1497 fkm) szelvényében 2 hetenként vett vízminták vizsgálati eredményei: KOI = vei mért szervesanyag-tartalom, NO a~, P0 i KGST koncentráció módszerek szerint, a-klorofilltartalom, Pantle-Buck szaprobitás index FELFÖLDY ajánlásai szerint, továbbá a vízmintavétel idején leolvasott vízállás alapján számított vízhozam és vízhőmérséklet. A vizsgálati adatok gyűjtésénél figyelembe vettük a víztest átlagos levonulási idejét, amely itt 4—5 nap. A Duna vizének szervetlen kémiai jellege A Duna biológiai vízminőségének megítélésénél a víz szervetlen kémiai jellege az a tulajdonság*Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Győr. Köszönetet mondok SCHMIDT Antalnak az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság biológusának a bajai szelvény vizsgálati adatsorainak szíves közléséért. csoport, amely a legkiegyenlítettebb, a természetes állapotot a külső szennyező hatás még lényegesen nem változtatta meg. A Duna-víz összes ionkoncentrációja a vízhozam függvényében 160— 370 mg/l értékek között ingadozik, közepes töménységű édesvíz. Az oldott sótartalom összetételét tekintve, kalcium-magnézium hidrogénkarbonát típusú, az ionok aránya viszonylag állandó. Az átlagos ionösszetétel az alábbi: Kationok Anionok Na+ 9,0% HC0 3- 71,5% K+ 1,5% Cl" 11,5% Ca++ G6,0% S0 4 16,5% Mg + + 23,5% N0 3- 2,5% 100,0 100,0 A Duna magyarországi szakaszán a sókoncentráció a túlnyomórészt nagyobb koncentrációjú mellékvízfolyások hatására 20—25%-al emelkedik meg. A pH érték a hosszú ideig tartó megfigyelések szerint 7,3—8,4 pH között változik. A vegetációs időszakban a gyengén lúgos kémhatás jellemző, ami elsősorban a fotoszintézis következménye (HORVÁTH 6s tsi. 1981). A Duna fitoplanktonállományának minőségi összetételéről A magyarországi Duna-szakasz fitoplanktonállományának minőségi összetétele elég egységes A folyó fitoplankton-állománya kovaalga-zöldalga típusú, mennyiségileg a kpvaalgák (Í3acillariophyta-Centrales) uralkodnak, a zöldalgák (Chlorococcales) pedig faj gazdaságukkal tűnnek ki. Időszakonként kis- és nagy állománysűrűségű fitoplankton kialakulása figyelhető meg: — Tartósan kis állománysűrűségű időszak jellemzi a téli hónapokat november és február között, amikor kis egyedszám mellett taxonómiailag igen változatos állomány alakul ki. A téli időszakban a csillós és ostoros állati egysejtűek, valamint a fonalas baktérium- és gombatelepek gyakoriak. Ez egyben azt is kifejezi, hogy a trofitással szemben a szaprobitás, tehát a szervesanyag-bontással kapcsolatos jelenségek, folyamatok vannak túlsúlyban. — Rövid ideig tartó kis állománysűrűségű időszak nyáron az áradással kapcsolatban jelenik meg. A fitoplankton ban az áradást megelőző időszak elemei fordulnak elő kis egyedszámban. A vegetáció-időszak folyamán tavasszal és ősszel a fitoplankton állomány fejlődésében állománysűrűség-maximumok figyelhetők meg. — Tavasszal a nagy egyedszámú időszakot rendszertanilag nagyfokú egyoldalúság jellemzi, szinte abszolút módon a Stephanodiseus hant-
