Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)
2. szám - Dr. Juhász József: A fővárosi hévízkészlet és célszerű hasznosítása
72 Hidrológiai Közlőiig 1984. 2. sz. Dr. Juhász J.: Fővárosi hévízkészlet hasznosítása alatt átlagos hozamukban lényeges változásokat szenvedtek. Néhány száz évvel korábban nagyhozamú források ma viszonylag jelentéktelenek és fordítva. Néhány évtized alatt a hozamváltozás kisebb mértékű, de a nagyobb időintervallum alatti tapasztalatból következtetve 30—50 év alatt 10—20%-os csökkenésre a budapesti konkrét meleg és hévforrásoknál bizton számíthatunk a természeti körülmények változása miatt anélkül, hogy a forrást tápláló rezervoárban a helyzet megváltozna. Kutaknál még nincs ilyen hosszú tapasztalat, ezért a kutakba áramló víznek a kút környezetében történő elkövesítésére nem ismerünk még konkrét eredményt. Néhány adatból arra lehet következtetni, hogy 80—90 év alatt az elkövesedés következtében a budapesti hévízkutak hozama 20—40%-al csökken. A tapasztalatok szerint a tárolóban jelentkező lassú, folyamatos átalakulás, mely az előbb említett járateltömődésekben is jelentkezik feltétlen jellemzője minden dinamikus rendszernek. A természetes változás a vízhozamban, annak kilépési magasságában, a vízminőségében és a vízhőmérsékletben egyaránt jelentkezik. A forráshozamok csökkenése a vállalatot arra késztette már hatvan évvel ezelőtt, hogy a forrásokat sekély fúrásokkal igyekezzen kiváltani. A budapesti meleg és hévizeket természetes állapotukban egy olyan, dinamikus vízkészlettel rendelkező egyensúlyi rendszernek tekinthetjük, amelynél az egyensúly a Békásmegyer—Csepel szakaszon fakadó összes vízhozamra együttesen érvényes. A források életében a vízminőség változása sem különleges jelenség. Az egyensúlyi rendszernek lehetnek olyan sztatikus komponensei amik csak bizonyos mennyiségben állnak felhasználhatóan rendelkezésre. Ezek a komponensek az idők folyamán csökkennek. A budapesti langyos, meleg és hévforrások kevert vizek. Ezeknél a komponensek változása a keveredéstől is függ. A keveredés mértéke pedig a járatok vízszállítóképességének változásával és a komponensek víznyomáskülönbségével változik. Az előzőekben láttuk, hogy a hideg és forró víznyomás a meteorológiai viszonyok függvénye és nyilván nem azonos mértékű a késleltetés. Ezért érthető a vízminőség „lüktetése". Az újabb időkben gyakran végzett igen szakszerű vízminőségvizsgálatokból jól látszik az éven belüli jelentős ingadozás. A vízminőséggel teljesen azonosan jelentkezik a víz hőmérséklet-ingadozása is természetes körülmények között. Megállapítható tehát, hogy a felszínre törő források természetes állapotban is mutatnak bizonyos mértékű ingadozást hozam, vízminőség, vízhőmérséklet tekintetében és mutatnak tendenciózus változást hosszal)!) periódusban a járatok eltömődése, átalakulása, a kever« komponensek arányának változása miatt a fenti jellemzőkben. Törvényszerű a forráskilépés szintjének süllyedése is az erózióbázisra. A mesterséges beavatkozások hatásaként megbomlik az eredeti vízháztartási egyensúly és ezzel egészen új helyzetet teremtünk a rezervoárban. A mesterséges beavatkozások következtében megbomló vízháztartási egyensúly vagy a hév- eis gyógyvíztermelés erőltetésének, vagy a megcsapolási helyek megváltoztatásának, vagy a hévés gyógyvizek utánpótlódó hozama elszívásának következménye. A természetes dinamikus egyensúly megbomlása a hozam, a minőség, a hőmérséklet és a nyomásviszonyok megválte)zását jelenti. A természetes egyensúlyt a tápterületen a szállítási szakaszon, vagy a kilépő szakaszon lehet megbontani. A tápterületen jelentkező egyensúlymegbontás kétféle lehet a beszivárgó víz egy részét viszem el jelentéktelen nyomáscsökkenés mellett, vagy az elszívott hozam mellett még jelentős nyomáscsökkenést is okozok. A budapesti termálgyógyvíz kevert víz. A hideg l«>mponenseket a Budai-hegység és a Pilis keleti szélének karsztvize adja. Egyértelműen mutatja ezt az, hogy ha a vizek hűlnek fokozatosan mennek át a karsztvíz minőségébe. A forró komponens származási helye a Vértes és a Pilis hegység nyugati vége, a Tök-Zsámbéki ároktól nyugatra eső karsztterület. Az itt beszivárgó karsztvíz a Tök-Zsámbéki árok kitöltés miatt több, mint 2000 m-re lekényszerülve áramlik a paleozóos kőzetekkel délről határolt karsztkőzetekben természetes erózióbázisa a budapesti Duna-szakasz felé. Ha a Budai-hegységben, a Pilisben vagy a Vértesben beszivárgó he)zamot, vagy a beszivárgási helyeken a támaszkodó öv potenciálját csökkentjük, a természetes vízutánpótlódás a budapesti hévizeknél — azonos megcsapolási szintet tartva -— csökken. Ez a csökkenés kétféle lehet. A Tök Zsámbéki ároktól keletre eső karsztba beszivárgó víz hozamát vagy indulási potenciál ját csökkentve a hideg komponens csökken, azaz kevesebb, de melegebb víz jut a kilépési helyekre. A TökZsámbéki ároktól nyugat-északnyugatra eső területeken csökkentve a beszivárgási hozamot vagy az indulási potenciálértéket a forró komponens csökkenése miatt a korábbinál hidegebb víz jelenik meg a kilépési területen. Jól tudjuk, hogy a Budai hegységben és a Pilis keleti területén ma nincs számottevő vízkivétel ós nem is várható az a jövőben sem. így a hidegvízkomponens hozama, minősége, nyomása és hőmérséklete a jövőben is a jelenlegi átlagértékek körüli ingadozást fogja mutatni. A melegvíz-komponens utánpótlási területéhez közel a közelmúltban is a jövőben is mélybányászat folyik jobbára passzív, kisebb részben aktív, s a jövőben döntően instantán védelemmel. A mélybányászat tehát befolyásolhatja a budapesti hév- és gyógyvizek melegkomponensét, ha hatása elér az utánpótlási területre. A beszivárgási terület közelében évtizedek óta folyó bányászat a karsztvízemelést már 1903-ban megkezdte a tatabányai medencében. Ez az emelés egészen 1940-ig nem érte el a 20 m 3/perc
