Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)

2. szám - Dr. Juhász József: A fővárosi hévízkészlet és célszerű hasznosítása

Dr. Juhász J.: Fővárosi hévízkészlet hasznosítása Hidrológiai Közlönly 1984. 2. sz. 71 1959. szeptember 1-től a Malom-tavat leeresztették, de a Boltív forrást gáttal, visszaduzzasztották. A tó leeresztésére reagált a Török forrás, a Lukács Római forrása és Antal kútja, a Rudas Juventus kútja. A vizsgálat során a Csillaghegyi és a római-fürdői forráscsoportoknál kb. 10—15 napos késéssel 0,15 m-es visszasüllyedést mértek, A csillaghegyi és a római-fürdői forráscsoportok, valamint a Pünkösd fürdői kút összefüggése az 1959—61. évi tartós vizsgálatok tanúsága szerint igen nagymértékű. A hatás órákon belül jelentkezik. A több hónapos túlszívatás visszatöltődése a kísérlet után ugyancsak több hónapot vett igénybe. Az eredmények szerint a csillaghegyi források és kutak (ezek sorban 20, 109, 137 és 500 méter mélyek) szorosan összefüggenek, azaz vizüket térben egységes vízrendszerből kapják. A csillaghegyi, rómaifürdői és pünkösdfürdői források és kutak ugyancsak szoros összefüggést mutatnak. 1962-ben a Gellértfürdő I. forráscsoportjában lévő 12 forrás közül az egyikbe festett vizet bocsátottak. Ez 2 percen belül jelentkezett egy másikban, de a többiben nem. A vizsgálat tehát arra mutat, hogy a forráscsoportok egyes tagjai nem feltétlenül a kilépés közelében rendelkeznek közös járattal, hanem esetenként távolabb függnek csak össze. 1952. október 2—7-e között a Rudas fürdő körüli források és kutak összefüggés-vizsgálatát végezték. A vizsgálat során a Juventus és Attila II. 10 cm mértékéig hatott egymás vízszintjére A gyűjtőcsatorna vizének leeresztése mindegyikre hatott (Hungária II., Árpád III., Gülbaba, Török, Kinizsi, Mátyás). Megállapítható tehát, hogy a Rudas fürdő területén lévő források és kutak egymással — kisebb, nagyobb mértékben — összefüggenek. 1966. május 2—16. közötti Pascal kúti összefüggés-vizsgálatról Böclcer Tivadar számol be. A május 2—16. közötti időben a Pascal kútból 1800 l/p vizet termeltek ki — a szabad kifolyás kb. 1000 l/p. Az erőltetett kitermelés hatására nyomáscsökkenés jelentkezett azonnal a Városliget II. kútnál, két óra múlva a Városliget I. kútnál, három óra múlva a Dagály kútnál, négy óra múlva a Margitsziget II. kútban. A kutak, források egymásra hatásán túl a meteorológiai viszonyokkal és a Duna vízállásával való összefüggését is már régen vizsgálják. Kessler Hubert 1965-ben adott értékelése szerint a Margitsziget II. fúrás és a Duna vízjárása szembetűnően összefügg. A Dagály és a Margitsziget I. a csapadékkal vagy a Duna vízállásával mutat kapcsolatot. A Városliget I., II. kút összefügghet a Dunával. A Gellérthegy belsejében korábban lévő karsztvízészlelő kút vízszintje 20 órás késéssel kitűnően követte a Duna vízállását. A Tétényi úti és a Csepel II. kút ugyanúgy jár mint a többi hévízkút, így ott is feltételezhető a Duna hatása. A Mátyás forrás hozama és a Duna vízállása között nagyon szoros a korreláció. Igen figyelemreméltó, hogy a Kis-Gellérthegyi 10 °C-ú hidegforrás vízállás idősora megegyezik a hévízkutakéval. Kessler szerint a Duna és a hévíz közötti kommunikációt a szökevényforrások jelentik. Ezért szerinte érhető, hogy a Csepel II. kút csak 20 napi késéssel követi a Duna vízállását. A kutakban és a forrásokban ez a legnagyobb késleltetés. Az eddigi mérések értékelése alapján, mondja Horváth József ós Kessler Hubert, megállapítható hogy a vizsgált kutak hidrogeológiai szempontból összefüggőnek tekinthető karsztosodott mészkő és dolomit összletet csapolnak meg. A felső eocén és a triászkori képződmények is hidrogeológiai kommunikációkban vannak és kapcsolatban vannak a hideg és a meleg karsztvizek is. Hasonló véleményen van Alföldi László is amikor kifejti, hogy ,,a budapesti langyos és meleg források és fúrások vize azonos eredetű és a jellegkülönbségek mélyföldtani okokra vezethetők vissza". A budapesti hévíz eredetére és utánpótlásának módjára vonatkozó feltevések egyidősek a vizek ismeretével. A múlt században juvenilis eredetűnek tekintették. Amikor ez már tarthatatlanná vált az Alföld alól származó forró rétegvízből származtatták. Később a különböző hőmérsékleteket figyelembe véve az Alföld alól származó forró víz és a Budai hegységből származó hideg karsztvíz különböző mértékű keverékének. 1954ben Kessler Hubert a mérési és vizsgálati adati alapján gyakorlatilag a teljes vízhozamot karsztvíz eredetűnek tartja. A karszt felől történő utánpótlódást elfogadva a karszthegyek peremén megjelenő meleg és hévforrások nagy hőmérsékletét Vendel Miklós és Kisházi Péter alááramlással igyekeztek megmagyarázni. Feltételezték, hogy a karszthegy belsejében lévő felületeken beszivárgó csapadék a peremi törésekkel mélybe süllyedő karsztba az ott lévő felmelegedett s így kisebb térfogatsűrűségű víz felfelé való kiszorításával ugyancsak a mélybe jut, ott felmelegszik s így a körfolyamat kialakul. A geotermikus viszonyok vizsgálata során „jogosnak tételezhetjük fel, hogy a Pilisvörösvársolymári szerkezeti öv meghosszabbításában a szűk területsáv mentén elhelyezkedő források és fúrások vize több, mint 2500 m mélységből kerül a felszínre és hőutánpótlása normális földi hőáramból származik" (Alföldi, 1965). Érdekes a hévízutánpótlás időtartamának vizsgálata is. Mádai László (1930) a 2000 m mélységig történő beszivárgás időtartamát elméleti megfontolások alapján 19—20 évre becsülte. 2. A budapesti hév- és gyógyvízkészlet változására ható tényezők A jelenlegi termelési viszonyokat befolyásoló tényezőket lényegében két nagy csoportba oszthatjuk: a természeti körülmények megváltozása, a mesterséges beavatkozás hatása. Közülük kiemelendő a kitermelt hév- és gyógyvízhozam változása, a bányavízemelés hatása, valamint a vízbeszerző művek műszaki romlása. A Fővárosi Fürdők hév- és gyógyvízkészletének forrásokon keresztül felszínre jutó vizéből többet már évezredek óta ismerünk. Az adatokból megállapítható, hogy a források az elmúlt századok