Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)

2. szám - Dr. Juhász József: A fővárosi hévízkészlet és célszerű hasznosítása

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 64. ÉVFOLYAM 2. SZÁM • 65—128. oldal Budapest, 1984. március—április A fővárosi hévízkészlet és célszerű hasznosítása DR. ,T ü HÁS Z .) Ő Z S E F* egyetemi tanár, műszaki tudományok doktora 1. A budapesti hév- és gyógyvízkészlet változásának tapasztalatai A Fővárosi Fürdők vízkészletének hasznosítása lényegében több ezer esztendőre vezethető vissza. A legújabb kori gyógy- és strandfürdőkben való hasznosítás is több száz esztendős. E folyamatos hasznosítás során egyik üzemelő sem tartotta szükségesnek a hév- ill. gyógyvízhozamokat mérni és feljegyezni. így a fürdők hasznosított vízkészletét tulajdonképpen csak néhány elszórt mérés után a Schaffarzik Ferenc—Vend! Aladár—Papp Ferenc indította gyakoribb és rendszeresebb mérések óta ismerjük. Az utóbbi két évtizedben a mérések pontossága és száma is ugrásszerűen megnőtt. Számos állandó íróműszerrel felszerelt észlelőhely működik ma már. Nem volt rendszeres a vizek kémiai elemzése sem. A mindenkori üzemeltetőt nem érdekelték a vizek esetleges minőségváltozásai. Több évtizeden keresztül egyetlen vízminőség-vizsgálatot sem végeztek. Ebben a helyzetben az ötvenes évek hoztak csak változást, amikor a hévizet a Főváros újlipótvárosi lakásainak melegvíz-ellátására kapcsolták be, illetve amikor a fővárosi vízhiányt a hévízkutak vizének az ivóvízhálózatba nyomásával igyekeztek csökkenteni, miközben oly mértékben megbontották a vízkészlet egyensúlyát, hogy mind a hőmérséklet, mind a vízminőség hirtelen nagymértékben szinte „láthatóan" romlott. Azóta a vízminőség-vizsgálatok is rendszeressé váltak. A budapesti hév- és gyógyvízkészlet eredeti állapotában egyensúlyban lévő dinamikus vízkészlet, melynek állandó, rendszeres utánpótlódása (áramló vízkészlete) és tekintélyes volumetrikus készlete van. Egyensúlyi esetben a víz hozama, hőmérséklete és minősége egyaránt egy sokévi egyensúlyi érték körül mozog úgy, hogy a volumetrikus készletrész sokévi átlagban nem változik. A víztermelés tehát csak a dinamikus készlet áramló részének felhasználása. Tekintettel arra, hogy jelen esetben a tápterület és a felszínrelépés (kitermelési hely) között hosszú szállítási úthossz van, tekintélyes a késleltetés és a járatrendszer egyben mint kiegyenlítő medence is dolgozik, a kitermelés (felszínrelépés) helyén mérhető vízhozam biztosan nem érzi meg a csapadék napi, heti, havi változását. Nagy a valószínűsége, hogy a félévi változások sem hatnak rá. A több évi csapadékváltozást a •Nehézipari Műszaki Egyetem, Miskolc. budapesti hév- és gyógyvizek termelési helyei megérzik. A természetes állapotot először 1867-ben a Margitsziget I. fúrás-sal bontották meg, amikor Szabó József javaslatára a „Fürdő" sziget északi végén fakadó melegforrások szakszerű foglalására elkészítették a kutat. Ezt rövidesen a Zsigmondy féle Városliget I. fúrás követte 1878-ban. Utána 1919-ig (a Lukács II. fúrásáig) újabb kút nem készült. 1929-től azonban hirtelen megindult a kutak fúrása Pesten és Budán (1. és 2. ábra). Az 1930-as évekkel tehát a budapesti gyógyvizek kihasználásában új időszak kezdődött, ami egészen 1966-ig tartott. Egyrészt a pesti oldalon és a Margitszigeten megtöbbszöröződött a kutak száma, másrészt a budai oldalon is sekély, 100 m-nél kisebb mélységű fúrásokat létesítettek abból a célból, hogy a megnövekedett igényeket fedezni tudják, illetve, hogy a romló forrásokat kiváltsák. Az 1960-as évekig állandóan bővülő gyógyvíz „kúthálózat" a budapesti gyógyvíz kilépési helyek arculatát megváltoztatta. A természetes források és a 300 m-nél sekélyebb fúrások egy részének hozama jelentősen apadt, nemegyszer hőmérsékletük is feltűnően csökkent. Szembetűnőnek mutatkozott vegyi összetételük kedvezőtlen változása, amire vizsgálata alapján először Sarló Károly mutatott rá tanulmányában: „Választ kellene adni a hidrogeológusoknak arra, hogy az alkotórészeknek ez a jóformán állandónak látszó csökkenése most már befejezettnek tekinthető-e, vagy pedig tovább folytatódik esetleg addig, hogy a végén talán már csak egészen egyszerű hévízzel megelégszünk majd? Nem fenyeget-e pl. — legalábbis belátható időn belül — a víz hőfokában vagy hozamában beállható csökkenés veszélye is?" Dr. Sarló Károly vizsgálatai élesen világítottak rá arra, hogy a vízminőség változás, amely a gyógyvizek alkalikus jellegétől a kalciummagnézium töménység relatív növekedésével a karsztvizek felé mutat, nem egyformán változó. Legnagyobb volt a Lukács-Rudas rendszerben és a Margitszigeten. A vízminőségváltozás mellett valóban jelentkezett rövidesen a hozam- és hőmérsékletcsökkenés is. A fokozódó igényt a leginkább csökkenő hozamú és néha szennyezett vizű források helyett sekély fúrásokból kívánták kielégíteni a Lukács fürdőnél. A nagy vízhozamigény miatt az új kutaknál eltekintettek a túlfolyó víz egyedüli hasznosításától és szivattyúzással növelték a hozamot. A