Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)
6. szám - Egyesületi és Műszaki hírek
\ Dr. Vágás I.: Az árvízi hurokgörbe Hidrológiai Közlöny 1984. 6. sz. 341 [5] Németh Endre: Hidrológia és hidrometria. Tankönykiadó, Budapest, 1954., 185—189. o. [fi | Péch József—Hajós Sámuel: Vízsebességméréseink jelenlegi állása. Vízrajzi Évkönyvek VIII. kötet, 'Budapest, 1898. 5—6. és 73. o. [7] Timon Béla: A Tisza folyó vízemésztése. Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közleményei, 1891. 401—405. o., 527—536. o'., ill. a vitaanyag: 406— 423. o. és 576—583. o. [8] Timon Béla: Hogyan szabályozzák nálunk a Tiszát? Révai tv. kiadása, Budapest, 1892. [9] Vágás István: Önszabályozó átfolyásos rendszerláncolatok valószínűségi jellemzése. Hidrológiai Közlöny, 1970. 9. [10] Vágás István: Hidrológiai Tájékoztató, 1981. ápr. és 1982. okt. [11] Vágás István: A Tisza árvizei. Vízdok, Budapest, 1982. 261. o. Die Hochwasser-Hysteresenkurve Dr. Vágás, I. Doktor der Technischen Wissenschaften Die bekannte Hysteresenkurve, die die Wasserständen in Abhängigkeit von den Abflußmengen in chronologischer Folge darstellt, ist nur für von oben flußabwärts fortschreitende Hochwasserwellen in Flüsen kennzeichnend. Bei diesen ist nämlich die Ablußmenge im steigenden Ast größer als beim Rückgang. Hier ist die Reihenfolge der Kulminationen: Spiegelgefälle, Geschwindigkeit, Abflußmenge, Wasserstand. Solche Hochwassermengen weisen bei ihrem Abfluß in den Spitzendurchflußmengen eine abnehmende Tendenz auf, verflachen sich also. Bei Flüssen mit gerinem Gefälle, in denen die natürlichen Rückstau- bzw. Spiegel-Absenkungs-Verhältnisse der Nebenflüsse die Hochwasserwellen beeinflußen, verläuft die Kulmination von unten stromaufwärts; hier verläuft die Kurve der Hoch wasser-hysterese anders, wie bisher bekannt. Bei demselben Wasserstand ist jetzt die Abflußmenge kleiner, als beim Hochwasserrückgang. Auch die Reihenfolge der Kulminationen ist umgekehrt: Wasserstand, Abflußmenge, Geschwindigkeit und Spiegelgefälle kulminieren nacheinander. Bei solchen Hochwasserwallen steigt der Spitzenabfluß im Verlauf des Abzugs, sie sind also nicht verflachend, vielmehr anstauend. Der Bericht weist darauf hin, daß die Umkehrimg der Hochwasser-Hysteresenkurve kennzeichnend für den Unterlauf der Tisza ist. Bisher weren also unsere Kenntnisse über die Hochwasser-Hysteresenkurve partiell, weil unser Fachzweig den von unten stromaufwärts aufbauenden Fluß-Hochwasserwellen weder eine Bedeutung zugemessen hatte, vre 1er ihr Vorhandensein zur Kenntnis nahm, daß solche aus natürlichem Rückstau bzw. Absenkungen entstehen können. Verfasser weist darauf hin, daß die Eigenschaften einer Hochwasserwelle über Berücksichtigung ihrer Fortpflanzung in den zwei möglichen Richtungen zu ermitteln sind, daß also die Tendenzen weder der Verflachung, als auch der Aufstockung keine ausschließlichen Eigenarten darstellen, sondern von Fall zu Fall von den hydrologische Verhältnissen verbestimmt sind, Műszaki hírek Vizkészlelek optimális hasznosítása A Bolgár Tudományos Akadémia 1983. május 26. és 28. között Nemzetközi Szimpóziumot rendezett D. Velev akadémikus elnökletével. A résztvevők száma kb. 110 volt, elsősorban Bulgáriából (65 %), az európai szocialista országokból (30 %), a nyugateurópai országokból (5 %) és 1 fő az Amerikai Egyesült Államokból. A Szimpózium 2 kötetben adta ki D. Velev Bevezetőjével a 88 tanulmányt, amelykből 31 Bulgáriából, 52 az európai szocialista országokból (közülük 33 a Szovjetunióból,) nyugateurópai országokbé>l ós az Amerikai Egyesült Államokból származott, mintegy 800 oldal terjedelemben. Érdekes, hogy a 2 ausztriai Laxenburg-i tanulmány egyike lengyel, a másika észak-amerikai együttműködéssel készült. A magyar résztvevők Bárányi Sándor, Domokos Miklós, Magyar Pál és Salamin Pál voltak, akik közül Bárányi Sándor az elnökségben is résztvett. A megjelent .5 magyar dolgozat a következő volt: Bárányi Sándor (angol nyelven és orosz kivonattal): „Módszer a szabályozott vízáteresztésű tavak hasznosítható vízkészletének becslésére". A dolgozat matematikai modellt közöl a hasznosítható vízkészlet hosszú adatsorból való meghatározására, figyelembe véve a tóm«derben hagyandó vízmennyiséget és az előírt minimális vízeresztést, a Balaton példájára alkalmazva. Doniokos Miklós (angol nyelven és orosz kivonattal): .,.4 vízkészlet-vízigény mérlegének elméleti alapjai". A tanulmány foglalkozik a két vízmérleg-kar összetevőivel és meghatározásának módjával, továbbá a vízkorlátozási mérték lehetséges és célszerű értelmezéseivel és számításának módjával. Magyar Pál (angol nyelven és orosz kivonattal): „Módszer a lefolyásszabályozó létesítmények által módosított havi vízhozamok meghatározására". Bemutatja a HYCON elnevezésű számítógépi programot, amely alkalmas tározórendBzerek hidrológiai hatásainak elemzésére. A modell bemenő adatai havi vízhozamok, kimenő adatai a tározóniűködéssol módosított adatsorok. Bitter Gábor (orosz nyelven és angol kivonattal): „Vízellátó rendszerek energiaköltség-takarékos szabályozása". A dolgozat egy üzemszimulációs eljárást mutat be (Monte-Carlo módszerrel) helyi vízellátó rendszerekre, amely különböző üzemelési tervekhez energiaköltséget becsül. Három üzemelési terv alapján mint egy 3—6 %-os energiaköltség megtakarítása érhető el a legjobb üzemelési terv kiválasztásával. Salamin Pál (angol nyelven és orosz kivonattal): „Sík.-, domb- és hegyvidékek vízkészletgazdálkodási kutatásai". A dolgozat a csapadék vízkészletgazdálkodási hatását méri fel a kettős (természetes és mesterséges) hidrológiai rendszerben kialakított mátrixszerűen felépített táblázat útján. | Salami n Pál \
