Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)
5. szám - Jeneyné dr. Jambrik Rozália: A pleisztocén víztartók vizének minősége a DK-Tiszántúlon
Hidrológiai Közlöny 1984. 5. sz. 311 A poleisztocén víztarók vizének minősége a DK-Tiszántúlon* •TKNEYSÉ I) il. J A M B R I IC ROZÁLI A** A dolgozat tárgyát képző terület Magyarország DK-i sarkában, a Kőrösök süllyedékén és a Maros hordalékkúpján fekszik. Földrajzi határai a Mezőhegyes-Orosháza-Békésszentandrás-Túrke ve-Bucsa-Biharkeresztes-országhatár vonallal húzhatók meg (1. ábra). Az ivóvíz minőségű vízigények kielégítéséhez szükséges vízmennyiség beszerzése a pleisztocén víztartók vizéből történik. A víztartók és a meteorológiai jelenségek kapcsolata alapján a pleisztocén összletben talaj- és rétegvizek különíthetők el. 1.. Talajvíz minősége Talajvíznek tekinthető a legfelső 20—30 m-es holocén-pleisztocén összlet meteorológiai tényezők hatása alatt álló vize. Az Alföld földtani atlaszának [13] tanúsága szerint a terület talajvize rendkívül változatos minőségűek. Az összes oldottanyag-tartalom a talajvíztartó szemcseösszetételétől és a vízmozgás intenzitásától függően néhány 100 és néhány 1000 mg/l közötti. Legnagyobb az agyagos-iszapos víztartókban, legkisebb értékű a homokos képződményekben. Az eltérések nemcsak az összes oldottanyag-tartalom mennyiségében, hanem a kémiai jellegben is megmutatkoznak. A jellemző kationok általában a Ca + + és a Mg + + , a jellemző anionok a Cl-, So 4 és HC0 3-. A klorid-tartalom helyenként eléri a néhány 100, sőt 1000 mg/l értéket is. A magas oldottanyag-tartalmat kiváltó ok valószínűleg a beszivárgás-párolgás egyensúly megbomlása, párolgása javára történt eltolódása. A szulfátion-tartalom helyenként 1000 mg/l-nél is nagyobb, ami az építkezésekre jelent veszélyt. 0 10 20 30[km] 1. i'ibra. DK-Tiszántúl átnézetes helyszínrajzit Abb. 1. Übersichtskarte des südöstliche Theißgebiets * Részlet a ,,DK-Tiszántúl regionális hidrogeolégiája" című kandidátusi értekezésből. ** Nehézipari Műszaki Egyetem Földian-Telcptani Tanszék, Miskolc. A foltokban megjelenő nitrit-, nitrát-, ammóniatartalom felszíni szerves szennyezés intő jele lehet. A talajvíz keménysége általában nagy, 30—50 NK°, de nem ritkák a 100 német keménységi fokot meghaladó keménységű vizek sem. PÁL FAI 1. [0] vizsgálatai szerint a térség legkedvezőbb minőségű, öntözésre alkaimas, 500 mg/l-nél kisebb sótartalmú, 30eé%-nál kevesebb nátriumot tartalmazó talajvizei a terület DK-i részén, a Maros hordalékkúpján találhatók. Megállapítása összhangban van a nyomásviszonyokkal. E terület talajvizei nyílttükrűek, a negatív hidraulikus gradiensű felszínközeli rétegvizekkel, közvetlen kapcsolatban állnak, azok utánpótlódását a helyi csapadék beszivárgása révén biztosítják. Az intenzív vízmozgás, a beszivárgás-párolgási egyensúly kialakulása, vagy — depresszionált térben — a beszivárgás javára történő eltolódása magyarázza a jó vízminőséget. 2. Rétegvizek minősége A pleisztocén összlet 30 m alatti szakaszában tárolt rétegvizek minőségének jellemzése több ezer vízminőségi analízis eredménye alapján történt. Az értékelést — a vizsgálatok nagy száma ellenére — több tényező dehezítette: — a vizsgálatok egy része csak a víz keménységének meghatározására szorítkozott; — az összes oldottanyag-tartalom meghatározásának módszere nem egységes; — az analízisek zöme nem teljes, csak hasznosítási céllal készült OKI, KÖJÁL vagy vízművek laboratóriumában végzett gyors elemzés. A vizsgálatok eloszlása sem területileg, sem mélység szerint nem egyenletes, mivel a vízbeszerzési gyakorlatot követi. Először tehát azt vizsgáltuk, hogy a pleisztocén összlet hidrodinamikai egysége vízminőségi homogenitást is jelent-e, vagy benne () r/J)llAY GY. [8] véleményét alátámasztó, karakterisztikusan elkülöníthető rétegvízemeletek alakulnak ki. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a pleisztocén víztartók minőségi képe csaknem egységes: a tárolókőzet azonos felépítésével jellemezhető a kis részterületeken — például egy-egy településen — belül az összes oldottanyag-tartalom és a klorid-tartalom értéke a vizsgálatok átlagával jól közelíthető, mélységfüggésük laza szorosságú. Csak az összes keménység az, ami — még a statisztikus elemzéshez elegendő adattal rendelkező térségekben is — széles tartományban változik. Változásának tendenciája azonban a mélységgel korrelálható. A pleisztocén-fekü mélységéig átlagértéke az f (Nk°) = A exp (— fíz) + C összefüggéssel közelíthető (2. ábra). Az egy-egy részterületre jellemző átlagértéket az elemzési adatok felhasználásával meghatározott függvény integrál-átlaga adja.
