Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)
4. szám - Dr. Fekete József–dr. Szalai György: Talajvizsgálati eredmények értékelése a Tisza-II. vízlépcső térségében
Dr. Fekete J.— dr. Szalai Gy.: Talajvizsgálati eredmények Hidrológiai Közlöny 1984. 4. sz. 219 a savanyúság nő (334-108., és 235-110. szelvénypárok). — Több helyen sófelhalmozódást tapasztaltunk. A sófelhalmozódás változatai: kismértékű sógyarapodás a felső szintekben (334-108. szelvény); nagyobb mérvű növekedés a talajvíz feletti mélyebb szintekben (316-105. szelvény); kisebb sótartalmi növekedés az egész szelvényben (237-111., 225-110. szelvény). — A kötöttsági szám növekedése az oldható sótartalom gyarapodásával és esetenként az ezzel együtt járó kicserélhető nátrium menynyiségének növekedésével kapcsolatos. 4. TISZASZENTIMRE Az 1973-ban és 1982-ben végzett vizsgálatok adatainak összehasonlításával tanulmányoztuk a nagyobb területeken előforduló talajok tulajdonságainak változásait. A terület jellemző talajai a különböző mértékben szikesedett réti talajok és csernozjom réti talajok. A talaj vizsgálati 'adatokat a 4. táblázat tartalmazza. A 9 év alatt végbement változásokat a következőkben foglalhatjuk össze. — A talajtani folyamatok viszonylag kismértékű változásokat idéztek elő, a talajvízszint változása csekély, s alapvetően a tározó vízszintjétől független jelenségekre vezethető vissza, melyek az Alföld jelentős részén az elmúlt 8-12 éves periódusban a talajvízszintek általános megemelkedését okozták. — A felső szintben kisebb mérvű savanyodás, pH csökkenés tapasztalható (423-101. szelvény). — A mélyebb fekvésű talajok különböző mértékű sófelhalmozódást mutatnak (50-102., 81-107., 178-103. és 209-104. szelvények). A sófelhalmozódás esetei: az egész szelvényben kismértékben nőtt az oldható sók mennyisége; a talajvíz felett elhelyezkedő szintekben nagymértékben nőtt a só- és szóda %. — A viszonylag magasabb fekvésű területen a kilúgzódás, pH csökkenés az uralkodó folyamat (283-801. szelvény). 5. ABÁDSZALÓK Az Abádszalók-i „Lenin" MgTSz talajtakaróját túlnyomó részben hidromorf talajok képezik. A tározó mentén 200—500 m széles sávban többrétegű, általában kötött humuszos öntés talaj, majd ezek szomszédságában kisebb területen nem karbonátos öntés réti és agyagos csernozjom réti talaj található. A magasabb fekvésű részeken nagyobb foltokban fordulnak elő a homokos kilúgozott csernozjom talajok. A TSz K-i részén nagy területet tesz ki a réti csernozjom, a karbonátos-, nem karbonátos-, a mélyebb részeken a szolonyeces réti csernozjom, melyek szövete általában homokos vályog. A legmélyebb területeken agyagos kérges és közepes réti szolonyecek fordulnak elő. A terület DNy-i részén nagyobb kiterjedésben található az agyagos réti talaj, illetve a mélyben sós- és a szolonyeces réti talaj. A talaj vizsgálati adatokat az 5. táblázat mutatja be. A talajtulajdonságok alakulásából az alábbi megállapításokat tehetjük: — A tározó mentén a talajok felső szintjeiben kis mértékű kilúgzódást, pH csökkenést jeleznek a adatok (306—501., 219—102. szelvények). — A szelvények jelentős hányadánál szikesedés mutatkozik. A sótartalom helyenként csak kismértékben nő, máshol viszont a mélyebb szintekben igen nagymértékű a sófelhalmozódás (113—101., 219—102., 272—Í10, szelvények). A szikesedés helyenként eltérő mértékét a hidrológiai, vízforgalmi különbségek okozzák. — Néhány szelvény A-szintjében csökkent a humusztartalom ' (113—101., 272—110. szelvények). — Több helyen nőtt a talaj kötöttsége (113—101., 272—110. szelvények). E jelenség az oldható sótartalom és a kicserélhető nátrium mennyiségének növekedésével van összefüggésben. A genetikus üzemi talajtérképezés (1968—75.) és a földértékelés (1982) vizsgálati adatainak öszszehasonlítása, értékelése során tett megállapításokat a következőkben foglalhatjuk össze: 1. A vizsgált térség talajai túlnyomórészt hidromorf talajok, így réti, öntés réti és különböző mértékben szikesedett réti talajok. A természetes talajtakaró kialakításában jelentős szerepet játszottak a túlbő nedvesség, a felszínhez közeli talajvízszint, a kedvezőtlen drénviszonyok. A talajdinamika továbbra is túlnedves körülmények között folyik, helyenként a víz hatása fokozódik, ami néhány fizikai- és kémiai talajtulajdonság alakulásában is kifejeződik. 2. A kémiai tulajdonságok közül jelentős változást mutat a kémhatás. A pH értékek több szelvénynél, különösen a felső szintekben csökkentek. Ennek oka a lefelé irányuló vízmozgás által bekövetkező kilúgzódás és a műtrágyák savanyító hatása. A rendelkezésünkre álló adatokból a két tényező hatását elkülöníteni és a hatás mértékét megállapítani nem lehet. 3. A tározó, illetve a szivárgó csatornák menti 1—1,5 km széles sávban a sótartalom több helyen kismértékben csökkent, gyakran a pH értékek csökkenésével együtt. Az állandósult talajvízszint és a többé-kevésbé tartósan nedves állapot nem teszi lehetővé, illetve nagymértékben mérsékli az oldható sók felhalmozódását. 4. A tározótól, illetve a szivárgó csatornáktól távolabb több helyen növekedett a talaj oldható sótartalma, sófelhalmozódás mértéke a helyi sajátosságoktól függően változik. Az erősebb sófelhalmozódás esetenként a szódalúgosság növekedésével jelentkezik együtt. A talajvízszint ingadozása, a nedveségtartalom változásai, a talaj időnkénti kiszáradásai következtében a talajvízből kapilláris úton felemelkedő sótartalmú oldat ismétlődő betöményedésével az oldható sók a talaj felső szintjeiben felhalmozódnak. * 5. A talaj kötöttsége több helyen növekedett, elsősorban ott, ahol a talajvíz szintje a felszínhez viszonylag közel volt, vagy a túl nedves állapot tartós volt. Ilyen körülmények között az agyagásványok bizonyos mértékben átalakulnak, szmektitesedés következik be, ami növeli a talaj képlékenységét, kötöttségi számát. A talaj kötöttségét növeli az is, hogy a sótartalom gyarapodásával megváltozik a kicserélhető kationok összetétele,
