Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)

4. szám - Dr. Fekete József–dr. Szalai György: Talajvizsgálati eredmények értékelése a Tisza-II. vízlépcső térségében

Hidrológiai Közlöny 1984. 3. sz. 214 Talajvizsgálati eredmények értékelése a Tisza-II. Vízlépcső térségében DR. FEKETE JÓZSEF* — DR. SZALAI f.YÖKGY" a mezőgazdasági tudományok kandidátusa a mezőgazdasági tudományok kandidátusa A vízrendezések, öntözések talajra gyakorolt hatásai ismertek és számos összefoglaló jellegű munka jelent meg e témakörből \ Arany (1956), Darab (1958), Szabolcs (1961), Herke (1962), Várcdlyay (1967), Oroszlány (1971), Fekete (1977)]. Az Alföld medence jellege, kedvezőtlen drénviszonyai, geológiai felépítettsége, semi-arid éghajlata kedvez a szikesedési folyamatoknak. Ezért Alföldünk jelentős területén fennáll a szikesedés veszélye. Az utóbbi évtizedekben hazánkban a másodlagos szikesedés által érintett terület meghaladja a 200 000 ha-t, s csupán a tiszalöki öntözőrendszer területén kb. 100 000 ha-on következett be másodlagos szikesedés [

Stefanovits (1977)]. A Kiskörei Vízlépcső duzzasztása hatással van környezetére, talajvíz-, belvíz viszonyaira. E tanulmányban nem kívánunk foglalkozni azokkal a kedvező jelenségekkel, melyek a Kiskörei Vízlépcső ós Öntözőrendszerei megvalósítását indokolják. Célkitűzésünk adatokat szolgáltatni néliány talajtani folyamathoz, melyeknél a változás nem volt egyértelmű és megítélésük sem egységes. A Tisza—II. Vízlépcső előmunkálatai keretében Szabolcs és munkatársai (1968) vizsgálták az öntözésre és vízrendezésre előirányzott kapcsolódó hatásterületen a talajtani folyamat várható alakulását, valamint elkülönítették az öntözésre javasolt, feltételesen javasolt és nem javasolt területeket. I. A terület általános jellemzése A Tisza—II. Vízlépcső hatásterületének felszínét a hegyekből érkező folyók és_a szél alakították ki. A magasságkülönbségek kicsik, EK-ről DNy felé haladva a vizsgált folyószakasz mentén 94 m Af-ről 87 Af-re csökken, az átlagos terepszint lejtése tehát alig 6 cm/km, s a folyóra merőlegesen is 1 m/km alatt marad az átlagos terepesés. A vizsgált terület uralkodó földtani képződmény az 50—150 m vastagságú negyedkori folyóvízi üledéksor, amely pannon rétegekre települt, erősen rétegzett. A különböző minőségű és vastagságú vízvezető rétegek felett .váltakozó vastagságú fedőréteg helyezkedik el. A Tisza jobb partján a fedőréteg vastagabb, és benne vékony vízvezető lencsók ékelődnek. A balparton a fedőréteg vékonyabb, ált. 2—5 m vastagságú, alatta 10—15 m mélységig egy viszonylag egységes víz vezető összlet található, melynek feküje 3—6 m vastag agyag. A terephez képest 8—10 m mély medrű Tisza a felső vízvezető összlettel kommunikál [Rónai (1975)]. A vízvezető rétegek felső része finomabb homok, alatta durvább homok, ill. homokos kavics található nagyobb arányban. Sőt a 458—498 fkm között — a Sajó hordalékkúpja miatt — a teljes vízvezető összlet homokos kavics. A magasabb térszíneken helyezkednek el a pleisztocén porhullásból eredő lösz szigetek. A mélyebb rétegek és a vízhálózat alakulása közötti kapcsolatokat jelentősen befolyásolja a Tisza vízállása. Az áradások periodikus változásai hol emelték, hol süllyesztették a talajvíz szintjét, így a talajtípusok kialakulásában is fontos szerepet játszottak. A Tisza—II. Vízlépcső hatásterületén a talajképző tényezők együttesének hatására nagyon változatos talajtakaró alakult ki. A Tisza hordalékainak mechanikai összetétele igen változatos. A folyó árterén előfordul a homokos iszap, iszap és agyagos iszap. A Tisza a holocén elején foglalta el mai medrét, széles fattyúágak* Agrártudományi Egyetem, Talajtani Tanszék, Gödöllő. ** Agrártudományi Egyetem, Vízgazdálkodási- és Meliorációs Tanszék, Gödöllő. kai behálózott és átmosott lösszel feltöltött síkságon haladt át. A hordalékok általában gyengén savanyúak. A fiatal üledékek legnagyobb része iszap, az alatta fekvő rétegek váltakozva agyagosak és iszaposak. A Tiszapart talajaiban gyakran 40—80 cm vastag fekete agyagos szint található, helyenként a felszínhez közel, vagy mélyebben 1—2 m iszapréteggel borítva. E szintek anyaga nedvesen gyúrható, szárazon kemény, repedező humuszos agyag. Ezek a fekete színű agyagszintek a Tiszától távolabb is megtalálhatók. Ahol a felszínre kerültek elszikesednek, rajtuk gyakran réti szolonyec talajok képződnek. Ezen agyagos képződmények kedvezőtlen vízgazgálkodási tulajdonságai megfelelő feltételeket teremtenek a nátriumsók felhalmozódásához [Stefanovits (1968)]. A Tisza közvetlen közelében öntés és öntés réti talajok találhatók. Kémhatásuk általában savanyú, mechanikai összetételükben jelentős részarányt képvisel az agyag. A mélyebb fekvésű területeken — melyeket a Tisza áradásai általában már nem öntöttek el — nehéz réti talajok alakultak ki. Kémhatásuk savanyú, vízgazdálkodásuk igen rossz, a vizet erősen kötik és nehezen engedik át. Ezekben a talajokban a talajvíz legtöbbször nyomás alatt van, mivel a talajtakaró alatti rétegekben jobb a vízvezetőképességük. A levegőtlenség, ill. a redukciós viszonyok következtében tápanyaggazdálkodásuk kedvezőtlen. Belvízképződésre hajlamosak. A magasabb fekvésű területek talajai réti csernozjomok, vagy csernozjomok. Ezek többnyire a magasabb térszíni formákat kialakító meszes löszön vagy infúziós löszön képződtek. Infiltrációs tulajdonságaik igen jók. A jó vízvezetőképesség következtében, a talajvíz felemelkedése révén a gyökérzónában sófelhalmozódás, szikesedés léphet fel. A szikesedés gyorsabban következik be ott, ahol a talajvíz hidrokarbonátos, kloridos, vagy klorid-szulfátos típusú és a kationok között a nátrium van túlsúlyban. A réti- ós csernozjom talajok közötti átmeneti térszíni formában szikes talajok találhatók. Ezek túlnyomó részben a sztyeppesedő réti szolonyec típusba tartoznak. Felső 20 cm-es rétegük általában gyengén savanyú, alatta azonban már erősen kötött, oszlopos szerkezetű B, szint helyezkedik el, amelynek az adszorpciós komplexusában a nátrium uralkodik. Az alatta lévő B

2 szint már szénsavas meszet is tartalmazhat és rendszerint erősen szódás. . ' lí. A genetikus felvételezések és a földértékelés talajvizsgálatainak összehasonlítása A Tisza-II. Vízlépcső hatásterületének nagy részén 1968. és 1975. között készítették el az üzemi genetikus talaj térképet. Az új földértékelés helyszíni munkái 1982-ben kezdődtek. így lehetőség kínálkozott arra, hogy a két időpont vizsgálati adatait összehasonlítsuk és következtetéseket vonjunk le a duzzasztás talajra gyakorolt hatásával kapcsolatban. A genetikus térképezés és földértékelés felvételezései nem abból a célból készültek, hogy a két időpontban meghatározott talajsajátságokat öszszehasonlítsák. A két időpont szelvény helyei általában távol estek egymástól, így az összehasonlításhoz viszonylag kevés szelvényt tudtunk megbízhatóan kiválasztani. Az összehasonlításra kiválasztott szelvények helyeit a mellékelt térképvázlaton tüntettük fel.