Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)
4. szám - Varga Miklós: A vízzel való takarékos gazdálkodás és a víztisztaság fokozott védelme az 1038/1983. MT határozat tükrében
212 Hidrológiai Közlöny 1984. 4. sz. Varga M.: A vízzel való takarékos gazdálkodás A tanácsi hatáskörbe tartozó jelentősebb intézkedések a következők: a) A Fővárosi Vízművekkel együttműködve javaslat készült az értékarányosabb vízdíj bevezetésére, amely az Országos Vízügyi Hivatal és az Országos Anyag- és Arhivatal előtt van. (A lakásonkénti fogyasztásmérés sem technikailag, sem gazdaságilag nem oldható meg a fővárosban rövidtávon. Különösen alátámasztja ezt a még mindig igen alacsony vízdíj, a várható megtakarításból az egyszeri beszerzést és a folyamatos karbantartást sem lehetne fedezni.) b) A szolgáltatási veszteség csökkentése érdekében felmérésre került a rekonstrukciós feladatokhoz szükséges, hazai ipartól igényelt anyagok, szerelvények, gépházi berendezések köre, és tájékoztatást kapott az Ipari Minisztérium biztosításuk érdekében. c) Annak érdekében, hogy a keretmegállapítási rendszerbe vont fogyasztók köre bővüljön, így az ipari fogyasztók szélesebb köre „kényszerüljön" átgondolt vízgazdálkodásra („negatív ösztönzés"), javaslat készült a Vízügyi Hivatal felé a 3/1970. sz. OVH-ÁH rendelet módosítására. d) Kezdeményezés történt az Országos Vízügyi Hivatalnál, hogy amennyiben egyes ipari fogyasztók önként csökkentik vízhasználatukat, illetve a szerződéssel lekötött vízkontingensük mértékét, úgy legyen jogi alapja a vízműfejlesztési hozzájárulás csökkentésének. e) Javaslat készült az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium felé, hogy a fővárosban jelentős volumenű lakótelepi lakásokba a jövőben ne egy, hanem 2 medencés mosogatókat építsenek be, mert — konkrét mérési adatok alapján — lakásonként napi 0,1 m 3,kb 10—15% ivóvízmegtakarítást eredményez. (Az új konyhai berendezések tervezése jelenleg folyamatban van.) f) A főváros lakásállományának több mint 50%-a állami tulajdonú lakás. Sajnos ezek jelentős részében a víz- és csatornahálózat elavult. Ezen állapot fokozatos felszámolása érdekében az Ingatlankezelési és Építési Főigazgatóság intézkedett a kerületi IKV-k felé. g) Cselekvési program készült a Fővárosi Vízművekkel a szolgáltatási veszteség csökkentésére, felülvizsgálatra került kb. 150 üzemen kívül helyezett vízbeszerzési műtárgy, hasznosításuk, rekonstrukciójuk újbóli mérlegelése céljából. A víztakarékossági munkaprogramban foglaltak végrehajtásának eredményeképpen már az 1981— 83 közötti időszakban a főváros kb. 47 ezer m 3/d ivóvíz-megtakarítást ért el, ezzel is segítve Budapest zavartalan vízellátását. A Minisztertanácsi Határozat végrehajtása az általános tanácsi és a felsorolt fővárosi feladatokon túlmenően, további szakmai tevékenységgel is segíthető. a) 1984. évben készül el a fővárosi fürdők fejlesztésének és rekonstrukciójának koncepciója, amely meghatározza a hosszútávú célkitűzéseken belül a következő ötéves terv feladatait, figyelembe véve a termálvízkincs takarékos felhasználását. b) A közműalagutas közműfolyosós rendszer fejlesztési koncepciója készül a Fővárosi Mélyépítési Tervező Vállalatnál. Ez a közművesítési rendszer megkönnyíti a hálózatok rendszeres ellenőrzését, karbantartását, így csökkenthető a meghibásodások miatt elfolyó vízmennyiség. c) A főváros vízbázisainak jelentős része az agglomerációban helyezkedik el. Az itt kitermelt vízmennyiség azonban nem csupán Budapest ellátását szolgálja, hanem — a megyei és a fővárosi Tanács megállapodása szerint — egyes agglomerációs települések vízigényéjiek kielégítését is. Ily módon összehangolt koncepció alapján történik a vízbázisok igénybevétele és kiépítése, felesleges beruházásoktól mentesülnek a tanácsok. d) A víznyerő területek védelme érdekében — a Magyar Hidrológiai Társaság Vízellátási Szakosztályával együttműködve — vizsgálják a megoldást a Csepel szigeti és a Szentendrei szigeti háttérszennyeződések csökkentésére, a vízminőséget veszélyeztető környezeti hatások ellensúlyozására. e) A vízminőség védelme érdekében a főváros egy évtizede kidolgozta szennyvízelvezetési és tisztítási programját, amelynek megvalósítása folyamatban van. A program végrehajtása kizárólag a rendelkezésre álló pénzeszközök nagyságrendjétől függ, gyorsítása — nagyságrendje miatt — népgazdasági szintű döntést igényel. f) A fővárosban és az agglomerációban keletkező — nem veszélyes — hulladékok elhelyezésére a megye és a főváros közösen keresi a megoldást. A VII. ötéves terv előkészítésének időszakában feltétlenül fontos a fejlesztések sorrendiségének megállapítása. A víztermelés — elengedhetetlen — fejlesztése mellett a környezet, a vízminőség védelme érdekében kiemelt jelentőséget kell kapnia a csatornázottság kiterjesztésének, a szennyvizek tisztításának, a hulladékok ártalommentes elhelyezésének. A településfejlesztések és a víztakarékosságivízminőségvédelmi követelmények összhangjának megteremtése több ágazat, a tanácsok, az ágazati hatósági szervek, a kutatásban, oktatásban tevékenykedők, az érintett vállalatok, az ipar, és a lakosság jó, eredményes együttműködésével képzelhető csak el. A tanácsok, mint az ország egy-egy részének irányításáért, igazgatásáért felelős államigazgatási, és a lakosság érdekeit képviselő szervek, az eddigiekben is kivették részüket — lehetőségeik, eszközrendszerük arányában — a jó minőségű ivóvíz takarékos felhasználásában, a vízminőség védelmében. Remélve az együttműködés fokozódását, a munkájukhoz szükséges anyagi-technikai eszközök volumenének növekedését, a hatékony szabályozást, a tanácsok a jövőben is eredményesen kívánnak tevékenykedni a Minisztertanácsi Határozat végrehajtása érdekében. AZ ALBIZOTTSÁGOK AJÁNLÁSAT az 1038/1983. (IX. 22.) MT számú határozat végrehajtásában érdekelt minisztériumok és országos hatáskörű szervek számára. A Magyar Tudományos Akadémia Vízgazdálkodástudományi Bizottsága Vízellátási és Csatornázási valamint Vízvédelmi albizottságai
