Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)
3. szám - Waijandt János: Keresztmetszethálós vizsgálatok a Tiszán Szolnoknál
176 Hidrológiai Közlöny 1984. 3. sz. Waijandt J..\ Keresztmetszethálós vizsgálatok Amennyiben az adott vízminőségi, vagy vízgazdálkodási feladat követelménye miatt ennél pontosabban kell ismernünk a tekintett komponens keresztszelvénybeni koncentráció értékét, akkor természetesen háromnál több ponton kell mintáznunk. A megkövetelt pontosság függvényében a szükséges mintaszám matematikai statisztikai módszerekkel számítható. A Tisza valódi koncentrációviszonyainak jellemzéséhez mindenképpen több ponton szükséges mintázni. Az egyes komponensek különböző módon számított any agáramainak vizsgálata Valamely komponens anyagárama (kg/s) alatt az illető komponens koncentrációjának (kg/m 3) és a hozzárendelt vízhozam (m 3/s) szorzatát értjük. A vezetőképesség esetében a valóságban nem létező „vezetőképességi áram" értékeink vannak, amelyek az összes oldott só áramát helyettesítik. következő módon számítottunk anyagáram értékeket : a) A pontonkénti mérésekből számított anyagáram (röviden: „legpontosabb anyagáram"): Ecij • QiS ahol Cjj — az egyes függélypontokban mért koncentráció érték, q i } — az egyes függélypontokhoz rendelt átfolyási felületek vízhozama, i — a függélyek száma — 1, . .., 9. j — egy függélyen belül a függélypontok száma, amely a vízmélység függvénye. b) Függélyenkénti anyagáram: Ec t • q, ahol öj — az egyes függélyek átlagkoncentrációja, qi — az egyes függélyekhez rendelt átfolyási felületi vízhozama, i — a függélyek száma = 1, . .., 9. c) Átlagkoncentrációval számított anyagáram: c.Q ahol c — a teljes keresztszelvény átlagkoncentrációja (a keresztszelvényben mért valamennyi koncentráció érték a koncentráció értékek száma), Q — a teljes keresztszelvény vízhozama, (a mintavételezéskor mérve). d) A sodorvonali koncentráció érték segítségével meghatározott anyagáram (röviden: „sodorvonali anyagáram"): c 5j l Q ahol c 5i l —- az 5. függély 0,2 m mélységű pontjában kialakult koncentráció. Az anyagáram értékek számításánál az egyes mintavételi pontokhoz tartozó vízsebesség értékét a függély mentén meghatározott sebesség görbéről vettük le. A pontokhoz tartozó szelvényrész-felület meghatározásánál úgy jártunk el, mind függőleges mind vízszintes irányban az egyes mintavételi távolságokat feleztük. A 6. ábrán bemutattuk a fentebb leírt módon számított anyagáramok eltérését a „legpontosabb anyagáramoktól". [Eltérés = (a különböző módon számított anyagáram) — (a „legpontosabb anyagáram"), (a „legpontosabb anyagáram, százalékban kifejezve.] A függély áltagkoncentrációval számolt anyagáram (6. ábra a) gyakorlatilag megegyezett JELMAGYARAZATo Eltérések előjelhelyes átlaga o Eltérések abszolút értékeinek átlaga T -«— Az eltérés maximális értéke 1- -«— Az eltérés minimális értéke 6. ábra. A különböző módon számított anyagáram értékek eltérése a pontonkénti mérésekből számított anyagáram (a ,,legpontosabb anyagáram") értékétől Fig 6. Difference of the material fluxes calculated in different ways relative to the material flux calculated from the point samples (the „most accu rate material flux" ) a „legpontosabb anyagárammal". Ez azt jelenti, hogy a keresztszelvényenként átlagosan 43 db vízminta helyett a függélyek átlagkoncentrációjával, tehát 9 db vízminta feldolgozásával is nagyon pontosan megkaphatjuk a „legpontosabb anyagáram" értékét. A teljes keresztszelvény átlagkoncentrációja és a Tisza vízhozama szorzataként nyert anyagáram (6. ábra b) — az o-foszfát-iont kivéve — szintén jól közelítette a legpontosabbat. (Az o-foszfát-ion esetében létrejött eltérés a Zagyva jelentős mértékű módosító hatásának következménye.) A lfedolgozandó minták számát azonban nem célszerű egyetlen mintára csökkenteni, mert ezáltal esetleg fontos információktól eshetünk el (pl. hogy a sodorvonali függélyben a koncentráció eltér-e jellegzetesen a partközeli függélyek koncentrációjától stb.). Az egyes komponensek anyagáramainak számítása a gyakorlatban leggyakrabban a sodorvonali minta koncentrációjának felhasználásával törté-
